KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselő úr az előző hozzászólásában hosszasan taglalta a tb-költségvetés féléves helyzetét, ez sajnos nekünk nem áll a rendelkezésünkre, de két olyan következtetésre jutott, amivel, úgy gondolom, nekünk azért vitatkozni kell.
Az egyik következtetése az, hogy a magánpénztárakat valamilyen formában most már korlátozni kellene, mert érdekes módon a polgárok öngondoskodási igénye nagyobb, mint amivel mi a múlt évben számoltunk. Gondolom, képviselő úr, hogy ezt a javaslatát azért jobban meg kellene fontolnia! Annál is inkább, mert az ez évi társadalombiztosítási költségvetés az átlépésből vagy a magánpénztárba való belépésből következő társadalombiztosítási költségvetési hiányt, úgy gondolom, rendezi.
(11.40)
Két percben nincs lehetőségem arra, hogy ezt kifejtsem, de fölhívom a figyelmet, hogy ez két ponton is rendeződik az idei tb-költségvetésben. Valószínű, hogy a képviselő úr figyelme csak az egyik pontra terjedt ki, és a másik pontra nem.
Ami pedig a járulékbefagyasztást illeti, bármilyen hihetetlen is, de egyfajta társadalmi megállapodást mi is kötöttünk akkor, amikor a nyugdíjreformcsomagot elfogadtuk. És ennek, képviselő úr, kiszámíthatónak kell lenni, és döntött az Országgyűlés arról, hogy milyen átmenetben határozza meg a magánpénztárakba befizetendő kötelező járulékmértékeket. Azt gondolom, hogy a kiszámíthatóságot ad hoc jelleggel nem szabad veszélyeztetni, ennek egy kialakult rendszere van. Emiatt világosan kell látni, hogy össz-nemzetgazdasági szinten nem tűnik el az a megtakarítás, ami a magánpénztárakban jelentkezik.
Éppen ezért, képviselő úr, arra szeretném kérni, hogy ismételten tekintse át a nyugdíjreform rendszerét, és vizsgálja felül azon következtetéseit, amelyeket itt most a Házban megfogalmazott.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
Előző Következő