GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én is ehhez a magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos dologhoz szólnék Csáky András képviselő úr gondolatai után.
Ön is említette, a biztosítási és a szolidaritási elv volt az egyik dolog, ami nagyon keményen a vita tárgya volt a nyugdíjtörvény elfogadásakor, és az akkori vitában sokan azon kétkedtek, hogy mennyien mennek át. A vitából az jött ki, hogy nem lesz vonzó, nem akarnak majd a magánnyugdíjpénztárba menni. Azt hiszem, az a folyamat, ami történt, azt is igazolja, hogy a munkavállalók mennyire bizalmatlanok a korábbi nyugdíjrendszerrel szemben.
Erre kétféle garancia volt. Az egyik, hogy a magánnyugdíjpénztáraknál a portfólióra kötelezettségeket ír elő a törvény, ami összefügg, nemcsak úgy, ahogy Keller képviselő úr elmondta, hanem úgy, hogy állampapírokban kell a pénzük jelentős részét tartaniuk.
A másik a garanciavállalás. Igen, azt hiszem, egy új intézmény indult el január 1-jétől, és ahhoz, hogy a fiatalok és a középkorosztály is átlépjen, számukra garanciákat kellett megfogalmazni. Nagyon örülök, hogy ön az MDF színeiben fogalmazza meg, hogy ezek túlzottak, mert én még nagyon emlékszem arra, hogy alig néhány hónappal ezelőtt ezek a garanciák még nagyon kevésnek ítéltettek meg akkor, amikor a törvényi előterjesztésről vagy annak a módosító indítványairól szavaztunk. Abban egyetértek önnel, hogy ha a garanciák túlzottak, akkor azok a magánnyugdíjpénztárakat egyfajta pazarló életvitelre vagy gondatlan gazdálkodásra ösztönözhetik. El tudom képzelni, hogy ezt vizsgáljuk, és erre esetleg fokozatosan vissza lehet majd vonulni - de most, jelen pillanatban semmiképpen nem támogatnám.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
Előző Következő