HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést kérek azoktól, akik jelentkeztek, de nyilván ez a vita nemcsak ma, hanem még a továbbiakban is folytatódni fog.
Egy dologra szeretnék reagálni tudatosan - és nem kifejezetten a közvetlen politikai összefüggésekre. A képviselő asszony is említette, hogy ez a törvényjavaslat a művészekre, a művészekről szóló írásokra is vonatkozik. Tisztelt Képviselő Asszony, Tisztelt Pokol Professzor Úr! (Dr. Hack Péter: Még hogy professzor!? Képviselő úr!) Másfél évtizedig dolgoztam filmkritikusként, hébe-hóba ma is írok művészetkritikákat. A művészetkritika számára ennek a törvényjavaslatnak az elfogadtatása a véggel lenne egyenlő. (Dr. Hack Péter: Így van!) Elképzelhetetlen lenne, tisztelt képviselő asszony és tisztelt képviselő úr (Dr. Hack Péter közbeszól.), ha mondjuk egy magyar filmről húsz újságban jelenik meg elmarasztaló kritika, akkor a rendező mind a húsz újságba ír egy ugyanolyan terjedelmű írást, amelyben azt mondja, hogy szerinte viszont ez volt minden idők legsikeresebb filmművészeti alkotása.
Ennek az lenne a következménye - sajnos okosan -, hogy a lapok főszerkesztői művészetkritikai írásoknak nem adnának többet helyt, legalábbis nem a magyar művekről szólóknak, mivel aligha valószínű, hogy egy hollywoodi film rendezője szükségesnek tartaná, hogy a magyar sajtóban ilyen véleménykiigazítást kérjen.
(14.20)
Természetesen ugyanez vonatkozik az irodalmi alkotásokra, a festészeti alkotásokra, mindenre, ami jelenleg a kulturális sajtó lényegét, gerincét alkotja. Amennyiben ilyen formában ez a törvényjavaslat megvalósulna, nem sok maradna a kulturális sajtóból Magyarországon - így sem sok van már belőle, sajnos.
A dolog többi részével felkészült kollegáim nyilván foglalkozni fognak még, és magam is szeretnék a vita további részében - majd ha a tizenegy előre jelentkező hozzászólása lezajlott - hozzászólni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
Előző Következő