DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Az az igazság, hogy nem vagyok nagyon könnyű helyzetben akkor, amikor Pokol Béla tanár úr egykori lelkes tanítványaként rám hárul most a feladat, hogy a frakciónak, illetve a Fidesznek az álláspontját megpróbáljam kifejteni a T/34. számú törvényjavaslatról. Különösen azért nem vagyok könnyű helyzetben, hiszen most egy olyan törvényjavaslatról beszélünk, amely alapjában és lényegében kíván módosulni még az előterjesztő szándéka szerint is. Tehát valójában én most a Házszabály szerint nem tehetek mást, mint hogy az általános vitára való alkalmasság megállapítása után idekerült törvényjavaslatról már olyan értelemben foglaljak állást, mint egy létezőről, holott tudjuk jól, hogy a módosítási szándék e mögött már megáll. De ez az én feladatom, tehát az eredeti törvényjavaslatról kell véleményt alkotnom - ezért a felelősség nyilvánvalóan nem minket fog terhelni.
(14.40)
Nos, nézzük akkor meg Pokol Béla javaslatát! A sajtó-helyreigazítás intézményét a Ptk. az alábbiak szerint rendezi - a 79. § (1)-est idézném -: "Ha valakiről napilap, folyóirat, időszaki lap, rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel, a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények." Ez a helyreigazítás intézménye. Ehhez képest merült fel annak az igénye, hogy szabályozzuk a válaszadás intézményét ugyanitt, ugyanezen a helyen.
Pokol Béla javaslata úgy hangzik, hogy "Társadalmilag hátrányosnak tekintett vélemény és értékelés közlése esetén a személyesen érintett követelheti a vélemény vagy az értékelés cáfolására közlemény közzétételét". Ez a válaszadás intézménye. Ez az eredeti javaslat, most ezt fogom jellemezni.
Pokol Béla tanár úr az indoklásában kifejtette, hogy az összehangolt sajtókampányokkal, nyelvpolitikai átértelmezésekkel olyan közleményt, közvéleményt lehet előállítani, amely nagymértékben befolyásolja a politikai erőviszonyokat. Fel kell tehát lépni a sajtójog eszközével is a végső soron közvéleményt befolyásoló, egyoldalú és hamis vélemények sajtó útján való terjesztése ellen. Erre kínálkozna a sajtó-helyreigazítás intézményének a kitágítása.
Tisztelt Ház! Meg kell tehát vizsgálnunk, hogy a Pokol Béla képviselő úr javaslatának indoklásából következő vélelem - mi ezt így fogjuk fel -, tehát a véleménymonopólium fennállása valós és valójában igazolható társadalmi probléma-e. Az állampolgár valóban kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet a sajtó jogsértéseivel szemben, ahol meg kell állapítanunk: a sajtó valóban mindig erősebb. A kiszolgáltatottság még komolyabb, ha a sértett a véleményformáló médiaelit álláspontjával szemben próbálja igazát védeni. Megítélésem szerint tehát amennyiben ez a vélelem igazolható, akkor a Fidesznek, mint minden gazdasági, politikai vagy bármilyen más monopólium ellen, itt is fel kell lépnie. Ebben az esetben pont a sajtószabadság és a véleményszabadság védelme indokolná ezt.
Tisztelt Ház! Meggyőződésem tehát, hogy a javaslat legnagyobb hibája, hogy első látszatra - s hangsúlyozom: első látszatra - ez a tervezet súlyosan sérti a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát. És az a nagy helyzet alakult ki itt most az elmúlt időszak társadalmi vitáiban, hogy ennek az ellenkezőjéről a véleményt formáló magyar közvéleményt még egzakt jogi fejtegetéssel sem fogjuk tudni meggyőzni.
Nos, a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezért csak olyan javaslatot fog tudni támogatni, amellyel kapcsolatban még a gyanú árnyéka sem merül fel a tekintetben, hogy a sajtó- és a véleménynyilvánítás szabadsága sérülhet. A Fidesz számára a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadsága olyan alkotmányos alapérték, amelynek védelmében mindig is következesen lépett fel.
Felhívnám a figyelmet arra, s figyelmeztetnék minden aggódó véleményformálót, hogy nem a polgári kormánytól kell félteni a sajtószabadságot, s az a napnál is világosabb, hogy nem a polgári erők kormányzása alatt fog sérülni a sajtó szabadsága. És akkor járunk el korrekten, ha azt is kimondjuk, hogy nem Pokol Béla képviselő úr javaslata az, amely nem enged teret a sajtószabadság érvényesülésének. Az azonban mégiscsak furcsa, hogy hirtelen mások mellett olyanok is elkezdtek aggódni egy még érdemben meg sem tárgyalt önálló képviselői indítvány kapcsán, akik korábban sokszor jeleskedtek ezen értékek semmibevételével. Sajnos ez a nem túl erősen előkészített törvényjavaslat kellően magas labda volt azok számára, akik a sajtószabadság bajnokainak szerepében próbálnak meg most tetszelegni.
Pokol Béla javaslatának céljával pedig már csak azért is egyet kell értenünk, mert maga a MÚOSZ újságíró-etikai kódexe is tartalmazza a válaszadás jogának az intézményét. Én is idézném, csak emlékeztetőül; az 5. § (2) bekezdése úgy hangzik: "Akit a cikk, műsor kifejezetten és hátrányosan érintett, annak helyreigazítás nélkül is biztosítani kell a válasz jogát mielőbb, a szükséges, ésszerű terjedelemben. A válasz sem sérthet becsületet, személyhez fűződő jogot."
A politikai érvek után nézzük meg a szakmai érveket. Pokol Béla új jogintézménye, a válaszadás, a személyiségi jog védelmére szolgáló újabb eszköz, feltételez egy személyhez fűződő jogsértést. A válaszadás jellegére tekintettel ez a jogsértés a becsületsértés, illetve a jó hírnév sérelme lehet. Ez kiegészül még egy konjunktív feltétellel: a sérelmezett véleményének társadalmilag hátrányosnak kell lennie. Az ilyen személyiségi jogsérelmeket a polgári jogban a jó hírnév és a becsület megsértése miatt indítható perek orvosolják. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása alapján, ha egy vélemény kifejezésmódjában, stílusában indokolatlanul bántó, sértő vagy megalázó, az becsületsértésnek; ha tisztán vagy burkoltan valótlan és sértő, a jó hírnév sérelmének minősül. Így a törvényjavaslattal ellentétben a megsértett személy nemcsak a szerkesztőség ellen, hanem választása szerint indíthat pert az újságíró, a nyilatkozattevő, a szerkesztő, az olvasói levelet író vagy akár valamennyiünk ellen.
Érdemes még visszatérni egy gondolat erejéig a sajtó-helyreigazítás intézményére - ezt már idéztem az elején, a Ptk. 79. § (1) bekezdéséről beszélek. Ennek a szakasznak a rövidségére tekintettel a bírósági gyakorlat alakította ki ennek a rendelkezésnek a szabályait, egyértelműen kiterjesztően értelmezve a törvényt, méghozzá oly módon, hogy a sajtó-helyreigazítást mindennemű, a sajtóban megjelenő közleménnyel szemben lehetővé tette. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a helyreigazításnak lehet helye akkor is, ha a hamis tényt nem közvetlenül, hanem célzásokkal, utalásokkal hozzák nyilvánosságra. A bírói jog szerint a sértett jogosult - természetesen méltányos keretek között - válaszlevele közzétételére.
Pokol Béla álláspontját ugyanakkor viszont alátámaszthatja a Legfelsőbb Bíróság azon állásfoglalása, miszerint önmagában a vélemény nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja. A meglévő szabályok és a még kodifikálatlan bírói jog már megoldást talált a felvetett problémára, bár való igaz, hogy ezen perek sokáig elhúzódnak. Ez a jogbiztonságot azért alapvetően gyengíti. A sajtó-helyreigazítást a polgári eljárásjog speciális szabályozással gyorsítja fel. Felhívnám a figyelmet a Pp. XXI. fejezetére, ennek is a 342-346. §-áig terjedő szabályozására. S itt meg kell említenem, hogy talán jogtechnikailag a legsúlyosabb hibája ennek a javaslatnak pontosan az, hogy a megcélzott joghatást eljárásjogi szempontból nem tudja elérni, ugyanis a Pp. nem vezette át az előterjesztő javaslatát. A Pp. kifejezetten egy gyorsított különleges eljárásként szabályozza a helyreigazítás intézményét, és anélkül, hogy ez kifejezetten ne kerülne átvezetésre a Pp.-be, sajnos ez a jogintézmény maga nem fogja a célzott joghatást kiváltani, sőt feltehetően pontosan az ellenkezője történik, ha a válaszadási jog ilyen módon szabályozásra kerül, akkor amit eddig helyreigazításként kiterjesztő értelmezéssel próbáltak meg kezelni egy gyorsított eljárás keretében, ez a folyamat is le fog lassulni. Én azt gondolom hogy itt a Pp. módosítása nélkül érdemben erről a javaslatról sem fogunk tudni dönteni.
A javaslattal kapcsolatban egyes elemzők a fogalmi zavart is az előterjesztő szemére hányják. A megfogalmazás kapcsán valóban felmerül a kérdés, hogy lehet-e egy véleményt cáfolni. Cáfolni csak tényeket lehet, még akkor is, ha ezek néha véleménybe ágyazva jelennek meg.
Egyetértek viszont azokkal - és itt több, az újságokban megjelent cikket is idéznem kellene -, akik azt állították, hogy az előterjesztéssel szembeni keresztes hadjárat teljes mértékben felesleges, ugyanis a válaszadásra a személyhez fűződő jogsértések közül is csak a különösen súlyos, társadalmilag hátrányosnak tekintett vélemény esetén lenne hely. Tehát erre most is lehetőség van, csak a társadalmilag hátrányos szűkítő feltétel nélkül.
Felmerül még a kérdés, hogy ki állapítja meg és milyen objektív ismérvek alapján azt, hogy egy vélemény társadalmilag hátrányos-e. Nem elhibázott egy ilyen szabályozás esetén az a túlzónak tűnő álláspont sem, hogy ily módon könnyen eljuthatunk oda, hogy a bíróságok írják és szerkesztik az újságot. Valószínű tehát, hogy nem a Ptk. ilyen módosítása és a bírói segédlet az egyedül alkalmas eszköz arra, hogy az ellenvéleményt biztosítani lehessen a sajtóban. Viszont a problémafelvetés és a kibontakozó társadalmi visszhang is indokolja elsősorban a sajtótörvény, de akár a Ptk. szabályozásának is az újraátgondolását. De mint ahogy a politikai versengést sem lehet csak a jog eszközével eldönteni, úgy ez a médiára is áll. Ha nincs valódi alternatívaként szóba jöhető ellenzék, akkor hiába deklarálja az alkotmány a többpártrendszert. Nézetem szerint ez áll a sajtóra is. A most uralkodó médiahatalom mellett, ha ezt vélelmezzük, akkor ki kellene nőnie egy olyan, ennek egyenrangú ellenfeleként is számba jöhető másiknak, amelynek talán a megteremtése éppen a mi feladatunk lenne. S ez lenne az a feladat, amit nekünk segíteni kellene.
(14.50)
Nyugat-Európában számos technika létezik a véleménymonopólium kialakulásának megakadályozására; például alapképzés a kis pártokhoz közel álló médiumok támogatására, és sorolhatnám, számos más, hasonló intézmény szóba jöhet még. Meggyőződésem, hogy a problémafelvetésre egy ilyen típusú megoldás sokkal inkább megadhatja a választ, mint az eredeti javaslat.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt az elmondottak alapján Pokol Béla képviselő úr javaslatát, bár céljával egyetért, de amennyiben a képviselő úr azt változatlan formában fenntartja, nem fogja tudni támogatni, és tartózkodni fog. Ezért arra kérem tisztelettel a képviselő urat - különösen abból a szempontból, hogy vegye figyelembe a Pp.-vel kapcsolatos felvetésünket is -, hogy javaslatát átdolgozásra vonja vissza, és ezen megfelelő módosítások és előkészítés után nyújtsa be újra.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
Előző Következő