DR. KÖVÉR LÁSZLÓ tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Anélkül, hogy az itt elhangzott vitát idáig össze kívánnám foglalni, szeretném megköszönni a felszólalt képviselőtársaimnak az itt elmondott gondolatokat, függetlenül attól, hogy támogatásukat vagy éppenséggel az ellenszavazatukat helyezték-e kilátásba majd a végszavazáskor.
(10.20)
Külön szeretném megköszönni Antalóczy Attila képviselő úrnak, az MSZP vezérszónokának azt a korrekt érvelést, amit itt előadott. Ugyan egyetlen gondolatával sem értek egyet, de ez nem áll ellentétben azzal, hogy meg kell köszönöm. Maga az érvelés kétségkívül korrekt volt, fontos elvi kérdéseket érintett, és egy olyan vitára ad lehetőséget, amely a vitapartner tiszteletben tartása mellett folyhat. Szeretném is megtisztelni azzal, hogy felkészülök, és a vita egy későbbi szakaszában mondom el az ellenérveimet; alaposan átgondolva, hozzá hasonló összeszedettséggel és korrektséggel szeretném ismertetni az én nézőpontomat azokról a problémákról, amelyek valós, létező problémák, csak éppen feltehetőleg a következtetésekben térünk el egymástól.
Amire viszont itt szeretnék reagálni - bár reakció erre is történt - elsősorban a magam nevében, az a sajnálatos módon éppen most távol levő Donáth László képviselő úrnak az emberi jogi bizottság kisebbségi véleményeként előadott inszinuáló megjegyzése.
Két gondolatra szeretnék reagálni. Az egyik az, amely - remélem, pontosan idézem - úgy hangzott, hogy a hatályos nemzetbiztonsági törvény mellékleteként szereplő C-típusú kérdőív sui generis amorális. A jegyzőkönyvön keresztül szeretném üzenni a képviselő úrnak, illetve az emberi jogi bizottság kisebbségének - amely nagy valószínűséggel MSZP-s és SZDSZ-es képviselőkből áll -, hogy én a nemzetbiztonsági törvény vitája végén, a végszavazásnál nem támogattam a hatályban levő törvényt; tartózkodtam. Hozzá kell tegyem azt is, hogy nem azért nem támogattam, mert a C-típusú kérdőívet sui generis amorálisnak tartottam volna, más természetű kifogásaim voltak.
Azonban emlékeztetném a képviselő urat, aki 1994-ben nyert először mandátumot, hogy ezt a törvényt, amelyiknek a módosításáról éppen vitatkozunk, Nikolits miniszter úr, az MSZP-kormány tagja terjesztette a Ház elé, és elsősorban a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének szavazataival nyert elfogadást ebben a Házban, tekintettel arra, hogy kétharmados többségre már akkor is szükség volt.
Lehet, hogy lemaradtam a vita valamely szakaszáról, vagy az emlékezetem kihagy, mindenesetre nem emlékszem rá, hogy Donáth László képviselő úr abban a vitában felszólalt volna, és elmondta volna az aggályait az általa sui generis amorálisnak nevezett kérdőívvel kapcsolatban. Nem emlékszem rá, de nincs kizárva, hogy így van; amennyiben így van, akkor a képviselő úr a vita későbbi szakaszában nyilván emlékezteti majd a Házat arra, hogy neki már akkor is más volt a véleménye.
A másik pedig az a megjegyzése, amely arról szól - és ezt különösen sajnálatosnak tartom -, hogy őt ennek a törvényjavaslatnak a valódi szándékait illetően az világosította meg, hogy a MIÉP képviselője a bizottságban e törvényjavaslat elfogadása mellett tört lándzsát. Én a képviselő urat elég régóta ismerem, és mind ez idáig azon képviselők közé tartozónak véltem, illetve oda soroltam, akivel Antalóczy úrhoz hasonlóan bármikor képes voltam érdemi, higgadt, tárgyszerű vitát folytatni bármilyen kérdésről; úgy is mondhatnám, még azon túlmenően is, amilyen bizalmi viszony fenn szokott állni az ellenzék és a kormánypárt, illetve ezek képviselői között.
1994-ben, amikor ő bekerült a Magyar Országgyűlésbe, akkor én megkérdeztem, hogyan tudja összeegyeztetni lelkészi hivatását az MSZP képviselőcsoportjában való tagságával, és ő adott egy magyarázatot erre, amelyet én természetesen nem fogadtam el, pontosabban, nem értettem vele egyet, de meg nem fordult a fejemben, hogy a lépés jóhiszeműségét őelőtte vagy a háta mögött vitassam, kétségbe vonjam. Ezek után azt gondolom, méltatlan ez a dolog, és a magam nevében is szeretném ezt visszautasítani, illetve kikérni, illetve a Magyar Köztársaság kormánya nevében is szeretném visszautasítani azt az érvelést, amely ebből vonja le azt a következtetést, hogy ez a törvényjavaslat álságos, hátsó szándékokkal terhelt, nem arra irányul, amire valójában szöveg szerint irányulnia kellene, és amelyről beszélünk, hanem valami másra, amit persze a képviselő úr nem világított meg és nem mondott ki nyíltan, de nagyjából sejtetni engedett. Visszautasítom azt, hogy eleve kétségbe vonja az előterjesztés és az előterjesztő jóhiszeműségét. Azt gondolom, hogy erre sem vele kapcsolatban személyesen, sem pedig úgy általában véve nem adtam okot, a Magyar Köztársaság kormánya sem adott idáig erre okot.
És egy utolsó megjegyzés, ami talán illetéktelenül hangzik el az én számból, de mégis megteszem annak érdekében, hogy lehetőleg a jövőben ezt a vitastílust próbáljuk mellőzni, illetve a vitának ezt a szálát legalábbis próbáljam meg elvágni, ha lehetséges. Bizonyára vannak, akik visszaemlékeznek még néhány évre, korábbi évekre is, amikor a képviselő úr, Donáth képviselő úr tagja lett ennek a Háznak, és ők nyilvánvalóan tudják, hogy a MIÉP képviselőcsoportjában ülő egyik képviselő úrnak személyesen is és általában a MIÉP-nek van oka arra, hogy engem ne kedveljen különösebben. És azt is el szoktam mondani - most is elmondom -, hogy azzal, amit a MIÉP képviselője, illetve amilyen érveket a MIÉP általában hangoztatni szokott, én a magam részéről döntő mértékben nem tudok azonosulni, nem értek egyet. Szeretném persze elkerülni a látszatát annak, hogy ezt most tüntetőleg - pláne Donáth képviselő úr kedvéért - mondom itt el, csak azért, hogy világos legyen, mi a valódi indoka ennek a felszólalásnak.
Ugyanakkor nem egészen értem a képviselő úr erkölcsi bátorságát és erkölcsi fölényét, amellyel ezt a "MIÉP - kormány - rosszhiszemű előterjesztés" logikai sort itt előadta. Szeretném feltenni a képviselő úrnak a kérdést - és majd nyilván a jegyzőkönyvben elolvassa és akkor majd válaszolni is fog rá -: van-e a MIÉP képviselőcsoportjában vagy vezetésében olyan képviselő, aki valaha elárulta a saját hazáját, fegyvert fogott a saját népe ellen, és ezért kitüntetést is kapott egy diktatúrától? Van-e a MIÉP képviselőcsoportjában olyan ember, aki olyan politikai döntést hozott bárhol is, amely más emberek akasztófa által történő kivégeztetését eredményezte? Van-e olyan ember a MIÉP képviselőcsoportjában vagy vezetésében - akiről a képviselő úr tud -, aki ávós verőlegényekkel vagy éppen nyilas verőlegényekkel dolgozik egy ügyvédi munkaközösségben?
Ha van ilyen, nevezze meg, én a magam részéről akkor különös tekintettel fogok tartózkodni attól - ennél is jobban, mint ahogy eddig tettem -, hogy még a látszatába is belekeveredjek annak, hogy a MIÉP képviselőcsoportjának vagy bármely képviselőnek a támogatása esetlegesen az én elvi alapon előadott mondandómat minősíti. Ellenben ha nem tud ilyet mondani, és ha ellenben ezzel a helyzettel szemben fennáll az, hogy a saját képviselőcsoportjában, illetve az ellenzék másik két pártjában ilyen személyek felsorolhatók, akkor arra kérem őt is, meg esetlegesen a hozzá hasonló érvelésre még késztetést érző képviselő urakat is, hogy ezt a jövőben, ha lehetséges, mellőzzék.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)
Előző Következő