HERÉNYI KÁROLY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Négy részre bontanám a mondanivalómat. Az elsőben arról beszélnék, hogy miért rendkívül fontos a szervezett bűnözés elleni harc, a Magyar Demokrata Fórum ezt mért tartja rendkívül fontosnak, aztán egy rövid visszatekintést tennék, hogy ez ügyben mi történt 1990-94 között, majd 1994-98 között, legvégül pedig néhány konkrétumot emelnék ki az előttünk fekvő törvényjavaslatból.
A szervezett bűnözés elleni harc azért rendkívül fontos a Magyar Demokrata Fórum szerint, mert úgy épül be a társadalom tisztességes testébe, egészébe, életébe, olyan látens és észrevehetetlen módon, ahogy egy rákos sejt képes alantas módon a szervezet egészét megtámadni és végén a halálát okozni. Azért, mert gazdasági csatornákon keresztül szinte megkülönböztethetetlen módon épül be a normális gazdasági életbe. Azért, mert rendkívül konspiratív, rendkívül nehezen követhető, az információáramlás nagyjából egyirányú, és rendkívül nehezen göngyölíthető fel az ilyen típusú bűnözés. Végül azért, mert rendkívül kegyetlen. Én a kegyetlenség alatt nemcsak azt a brutalitást értem, ami ezeket a cselekedeteket jellemzi, hanem talán még kegyetlenebb az az eljárás és az a mód, ahogy gyermekeket, fiatalkorúakat próbálnak - szándékuk ellenére - például kábítószerfüggővé tenni kábítószerrel átitatott bélyegekkel. Azt hiszem, ez minden tisztességes magyar állampolgár ellenérzését kiváltja.
Mi történt 1990-94 között? A rendszerváltást követően a rendőrségnek egészen új kihívásokkal kellett szembenéznie, hiszen megnyíltak az országhatárok, és maga a szervezet sem volt olyan állapotban, ami lehetővé tette volna az új kihívásoknak való tökéletes megfelelést. Gondoljunk csak arra, hogy a rendőrség 1990 előtt sokkal inkább egy diktatúra elnyomó szerveként működött, mint bűnüldöző szervként, és nem volt meg az a társadalmi elfogadottsága, ami az eredményes bűnüldözői tevékenységet biztosította volna. Annak a négy évnek talán a legnagyobb vívmánya és legnagyobb eredménye az volt, hogy sikerült ebből az elnyomó szervezetből, erőszakszervezetből egy olyan polgárbarát rendőrséget kialakítani, amely együttműködött a lakossággal, amely szolgálta a lakosságot, és amely egyre inkább kivívta a lakosság elismerését, és nőtt társadalmi elfogadottsága. A parlament annak idején megteremtette a működés törvényi hátterét, és megteremtette az anyagi feltételeket, így a rendőrség működése annak idején biztosítva volt.
Aztán jött 1994, jött egy új kormány, és megtapasztalhattuk, hova vezet az, ha a belügyi tárca vezetése szabaddemokrata kézbe kerül és liberális elvek alapján történik. Most nem személyeket akarok bántani, mert Kuncze miniszter urat egyébként rendkívüli módon tisztelem, hanem arra szeretnék rávilágítani, hogy különféle politikai filozófiák alapján végzett kormányzati tevékenység hova vezethet, és milyen eredményei lehetnek annak.
1994-98 között a rendőrség fejlődése, épülése megtorpant, sőt, inkább anyagi és erkölcsi ellehetetlenülésének lehettünk szemtanúi. Mondom ezt azért, mert e négy esztendő alatt a rendőrség támogatása körülbelül 30 milliárd forinttal csökkent, ami egyrészt anyagi romláshoz vezetett, másrészt pedig ebből fakad az erkölcsi leépülés jó része is. 1995-96 között több mint 1500 magasan képzett diplomás rendőrtiszt hagyta el a rendőrség kötelékét, egyszerűen megélhetési okokból próbált a versenyszférában, a gazdasági szférában lehetőséget és egzisztenciát teremteni önmaga és családja számára.
(11.00)
De nem mondhatom, hogy ebben az időszakban nem történtek lépések a szervezett bűnözés visszaszorítására, de ezek a lépések inkább visszájára sültek el, mint eredményt hoztak volna; gondoljanak csak a KBI megalakulása körüli hercehurcára és arra az eseménysorra, ami ezt előidézte, ami ezt követte. Amikor ezt a szervezetet létrehozták, akkor a létrehozók tulajdonképpen egy szervezet létrehozásának valamennyi elvét felrúgták; ez meglátszott ennek a szervezetnek a működésének is.
De azt hiszem, az erkölcsi megítélésnek nem használt, sőt nagyon kárára volt az a jelenség, amikor nagy hirtelen a rendőrség vezetőit leváltották, a rendőrséget szinte lefejezték. Persze a beígért eredmény elmaradt, hiszen akkor azt mondták, erre azért van szükség, mert a rendőrség működésének hatékonysága nagyon megkérdőjelezhető, és majd a rendőrségi vezetők váltása meghozza a eredményt. Hát semmiféle eredményt nem hozott meg! Azt gondolom, nincs ebben az országban olyan tisztességes ember, aki ne igényelne ma határozottabb, szigorúbb és eredményesebb rendőri fellépést, és alig érthető ezek alapján, hogy ezzel a közóhajjal szemben az MSZP és az SZDSZ képviselői miért félnek attól, hogy a rendőrség hatékonyabban sújt majd le a bűnözőkre. Tehát a törvénymódosításra azért van szükség, hogy eredményesebb lehessen az a harc, amely a társadalom tisztességes egészét megvédi a bűnözőktől.
Engedjék meg, hogy az előttünk fekvő tervezetből néhány konkrétumot kiemeljek, először és elsősorban a közveszélyes üzletek bezárásának vonatkozásában. A közveszélyes üzletek bezárása aggályos amiatt, hogy a jogkövetkezmény a jogsértést kétségtelenné téve, jogerős hatósági határozat meghozatala előtt is alkalmazható.
Előfordulhat - a kriminális konkurenciaharc áldozatává is válnak -, hogy a rivális üzletek bejelentéseikkel, alaptalan feljelentéseikkel a másik üzlet ellehetetlenítésére törekedhetnek majd, mondják a módosítás ellenzői. Kétségtelen, hogy a büntetőeljárás keretében vagy éppen a vámigazgatás körében jelenleg is számos olyan jogkorlátozás történhet, amelyek a jogsértések alapos gyanújához kapcsolódnak, s közömbös az, hogy utóbb a hatósági eljárás bűncselekmények, szabálysértés vagy bizonyíték hiányában szűnik-e meg. Az üzlet bezárására irányuló hatósági döntés helyességét a döntés pillanatában fennálló tények ismeretében lehet megítélni, s nem pedig az eljárás utólagos, esetleg kedvező fordulata szerint minősíthető maga a döntés. Nyilvánvaló, hogy a hatóság kárfelelőssége azokban az esetekben merülhet fel, ha az üzlet bezárása irányuló kezdeményezés, tehát a jegyző megkeresése alaptalan tényeken nyugszik, tehát a hatóság nem járt el kellő körültekintéssel. Az üzletek közötti rivalizálás potenciális lehetősége azonban nem szolgálhat okként arra, hogy a javaslatot ne tegye meg a kormány.
Itt külön szót kell ejteni a drogdiszkókról, ahol egy-egy ilyen eljárás lefolytatása, míg jogerős határozat születik, nem szünteti meg a büntetendő és üldözendő cselekmény gyakorlását, hiszen erre más lehetőség és más módszer nincs.
Az idegenrendészeti szabályokkal kapcsolatban a kritikák zöme azt a kérdést teszi fel, hogy ezek a szabályok egyáltalán összhangban vannak-e az európai uniós normákkal. Azt hiszem, hogy a válasz egyértelmű, hiszen az Európai Unió tagországai e téren hasonló gyakorlatot folytatnak.
A titkos információgyűjtés lehetőségeinek a rendvédelmi szervek mindegyikére történő kiterjesztésének megalapozottságát egyesek ugyancsak vitatják, mondván, hogy a lehetőség túlzott hatalmat biztosít a rendvédelmi szervek számára, másrészt pedig a munka szükségtelen párhuzamosságát, az egészségtelen rivalizációit is kitermeli.
E tekintetben is el kell oszlatni az aggályokat. Az egyes nyomozó hatóságok ugyanis csak akkor alkalmazhatják a különleges eszközöket, ha az általuk folytatott nyomozás olyannak tekinthető, amelyben egyébként is alkalmazhatók az ilyen eszközök. Tudniillik a nyomozó hatóság nem fosztható meg az eredményes eljárást lehetővé tevő eszközök igénybevételétől akkor, ha a hatáskörébe tartozó ügy egyébként alapul szolgálhat az ilyen módszer igénybevételére.
A Magyar Demokrata Fórum úgy vélekedik, hogy ez a törvény a 10 millió tisztességes magyar állampolgár biztonságát szolgálja, és ezért támogatandó. A szavazás során a törvény elfogadását támogatni fogja, és erre kéri a parlamenti képviselők többségét is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)
Előző Következő