DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Népfőiskolai Társaság december 4-én és 5-én, azaz ennek a hétnek a végén tartja Sárospatakon az 1998. évi közgyűlését. A társaság tíz éve alakult, s ez év szeptemberében tartotta jubileumi ünnepi ülését.

A magyar népfőiskolai mozgalom nem tízéves, hanem nyolc évtizedes múltra tekinthet vissza. Az első világháború után az országcsonkítással sújtott társadalmi és gazdasági csődben vergődő Magyarországon a népfőiskolai mozgalom kapaszkodó volt a válságban lévő vidék számára. Elsők között alakult népfőiskola Ménfőcsanakon, amelynek létrehozása Szekeres Bónis csanaki plébános nevéhez fűződik. Ez a népfőiskola már 1919. október 24-én megtartotta első rendezvényét, s dán mintára minden szombaton és vasárnap volt foglalkozás felnőttek részére, amelyen az akkor legkorszerűbbnek számító mezőgazdasági, háztartási és egyéb ismereteket oktatták a felnőtt résztvevőknek.

1946-tól a magyar népfőiskolákat megszüntették, évtizedeken át nem működhettek, de ahogy már említettem, a mozgalom a rendszerváltozás kezdetekor ismét erőre kapott, s szinte pillanatok alatt országos szervezetté nőtte ki magát.

A népfőiskolákat ismeri a törvényhozás is, hiszen az 1997. évi CXL., a közművelődésről szóló törvény már tartalmazza a népfőiskola fogalmát. Eszerint a népfőiskola olyan felnőttoktatási célú, tanfolyamokat szervező, helyi önszerveződés alapján létrejött szervezet, amelynek pedagógiai programja a szakismeretek átadásán túl személyiségfejlesztő, állampolgári, közületi elemeket is tartalmaz, s melynek lebonyolítási, oktatási rendszerét a résztvevők maguk is alakíthatják.

Felmerülhet a kérdés, hogy az internet korszakában van-e létjogosultsága, haszna ennek az oktatási, közművelődési formának. Meggyőződésem szerint a válasz egyértelműen igen. A modern technika korában is nélkülözhetetlen a személyes találkozáson, élményen alapuló ismeretszerzés. Ez a közművelődési forma eljuthat a legkisebb faluba is - oda is, ahol nincs semmilyen kulturális intézmény. A népfőiskola egyik küldetése, hogy önbecsülést adjon a vidéki embereknek, segítse hagyományaikat feltárni és élővé tenni; mindenkit segítsen eligazítani és tájékoztatni azokról a kérdésekről, amelyek hatással vannak életükre, így főként a demokratikus intézményrendszerről, a szabadságjogokról, a fontos környezetvédelemről mint az élet minőségének javításáról, s még sorolhatnám tovább.

A népfőiskolák bázisai lehetnek a falvakban történő szakképzésnek is. Ma már folyamatos tanulásra van szüksége annak is, aki dolgozik; gyorsan fejlődik a technika, a tudomány, s ez kihatással van a munkaerőpiacra is. Gondoljunk csak a számítástechnikára: aki rendelkezik számítástechnikai ismeretekkel, annak megsokszorozódnak a lehetőségei. Lassan alapvető elvárás lesz az idegen nyelv ismerete, s különösen fontos a mezőgazdaságból élők folyamatos képzése. Mindezekben nagy szerepük van - és a jövőben még nagyobb lehet - a népfőiskoláknak.

Külön szeretném kiemelni az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdését. Az ország helyzetét alapvetően meg fogja változtatni a csatlakozás. Annak érdekében, hogy a vidéki társadalom is elfogadja, magáénak érezze a csatlakozás fontosságát, talán a népfőiskolák tehetnek a legtöbbet. Ahhoz is hozzájárulhatnak, hogy a magyarság saját hagyományait, értékeit ne adja fel, hanem azokkal tovább gyarapítsa Európát.

Tisztelt Ház! Az elmondottakat Móricz Zsigmond gondolatával tudom összefoglalni a legjobban: "Jobb polgárt, jobb hazafit, s jobb embert nevelni - ez a népfőiskola célja."

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)