KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Öthónapnyi kormányzás rövid idő. Ilyen rövid idő alatt valóban nem lehet látványos eredményeket elérni. Öt hónap nem elég az építkezésre, legfeljebb a rombolásra; nem lehet ezalatt a Nemzeti Színházat felépíteni, legfeljebb az építkezést leállítani; nem lehet új metróvonalat megépíteni, legfeljebb az építkezést megakadályozni, s helyette autópályát ígérni; nem lehet országképet javítani, legfeljebb a meglévő kedvezőt elrontani.
De mit tesz egy kormány akkor, ha vezető pártját feszíti a tettvágy; ha már megalakulása gyorsaságával is csúcsot akart javítani; ha legfőbb erénynek nem a cselekvés tartalmát, hanem annak gyorsaságát tekinti? Azt teszi, hogy olyan területeket választ, amelyeken legalább látszatot lehet felmutatni: ilyen a Fidesz vezette kormány számára az öncélú erőfitogtatás, a mindenáron való akaratérvényesítés - ha lehet, fortéllyal, ha kell, megtévesztéssel, s ha másként nem megy, akkor megfélemlítéssel. (Moraj a Fidesz padsoraiban.)
A Fidesz vezetői realisták: tudják, hogy kétharmados többséget igénylő törvényeket a szocialisták nélkül nem tudnak keresztülvinni.
(9.10)
Megpróbálják hát ezeket az ügyeket fortélyos módon, egyszerű többséget igénylő törvényekben rendezni. Tudják, hogy a több évtizedes munkával és járadékfizetéssel szerzett jogosultságot sértő differenciált nyugdíjemelés sérti az alkotmányt, eldugják hát a nyugdíjemelés ügyét a költségvetésben, hogy ne lehessen előzetes normakontrollt kérni.
A kormány mostanáig halasztgatta a költségvetés benyújtását. Fortélyos módon elkerülte, hogy a rájuk szavazók az önkormányzati választások előtt rádöbbenjenek: bizony, csúnyán rászedték őket. Most, hogy már nem lehetett tovább halogatni az igazság pillanatát, a kormány igyekszik megtéveszteni azokat, aki számon kérik a választási ígéreteket. Példátlan módon mindössze egy napot biztosított a részletes vitára, az is éjjel, a televíziós nyilvánosság elől elrejtve, s természetesen - ahogy megszoktuk - miniszterek részvétele nélkül folyt.
Az elmúlt hónapokban, tisztelt ház, ismétlődően tapasztaltuk, hogy ha a kormány vagy annak egy tagja hibázik, a hiba elismerése helyett a közvélemény megtévesztésére azonnal ellentámadást indítanak. Így reagált a botrányos Gansperger-, Simicska-kinevezések okozta felháborodásra a miniszterelnök úr egy hangzatos, ám három hónap alatt egyetlen bizonyítékkal alá nem támasztott bejelentéssel a Fidesz politikusok állítólagos titkos megfigyeléséről. S így reagált a miniszterelnök úr egyik minisztere családtagjainak állami vállalatok jól fizető tisztségeibe helyezése miatti felháborodásra (Zaj a kormánypártok padsoraiban.), azzal az állítással, hogy a Malévnak sok milliárd forintos a hiánya, hogy sok száz millió forint értékben osztogatott ingyen repülőjegyeket, ahelyett, hogy lemondásra szólította volna fel kormányának mértéket nem ismerő tagját. (Közbeszólások az FKGP padsoraiból: Lapozzál!)
Kínos volt, tisztelt Ház, amikor a miniszterelnök állítását saját minisztere cáfolta. Most a kormányoldal a választási ígéretek elmaradásáért megtévesztő módon az előző kormányt igyekszik felelőssé tenni. S hogy a hatás drámaibb legyen, a miniszterelnök úr hibás gazdaságpolitika miatt büntetőjogi felelősségrevonást helyezett kilátásba. Hangsúlyozom: nem bűncselekményért, hanem hibásnak minősített gazdaságpolitikáért, ami jogállamban példátlan!
Felmerül a kérdés: hibás gazdaságpolitikával egyáltalán hogyan került be Magyarország a fejlett gazdaságú országok klubjába, az OECD-be? Hogyan kapta a legjobb országértékelést az Európai Unió Brüsszeli Bizottságától '97 júliusában és '98 novemberében? Hogyan jutott be nemcsak a NATO, de az Európai Unió bővítésének első körébe is? A megtévesztés szándékáról árulkodik a Postabank-ügy kormányzati kezelése is: az egymásnak ellentmondó, egyre magasabb számok, a céltartalék, az ingatlanvagyon hiánynak, veszteségnek történő beállítása. Mi nem a vizsgálat ellen vagyunk, tisztelt Ház, hanem a vizsgálatot megelőző ítélkezés ellen!
Ha nincs tényleges eredmény - mert öt hónap alatt nem is lehet -, akkor találni kell valamit, amit legalább annak lehet beállítani; például, hogy megszűntek a robbantások - igaz. De amikor megszűntek, a választások másnapján, a kormány még hivatalba sem lépett. És egyáltalán, mitől szűntek meg? Hiszen egyetlen esetet sem derítettek fel! Egyetlen elkövetőt sem tartóztattak le!
A kormány fenyegeti, ellehetetleníti, bünteti a neki nem tetsző kutatóintézeteket, a bírálni merészelő újságokat, újságírókat, a nem kormánypárti önkormányzatokat, az ellenzéket, néha még saját képviselőit is. A kormány megtéveszt, hogy félelmet kelthessen. A közbiztonság, az igazságos közteherviselés iránti jogos igényt fortélyos módon rendőrállamra emlékeztető intézmények és módszerek elfogadtatására igyekszik felhasználni. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Közbekiáltások ugyanonnan: Idő!)
Északi szomszédunk előző miniszterelnöke országát ökölvívó ringnek tekintette, végül önmagát ütötte ki. A Fidesznek is tudomásul kell vennie, hogy egészpályás letámadással a nemzeti tizenegy bejuthat a labdarúgó Európa-bajnokság döntőjébe (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de ugyanezzel a módszerrel az ország az Európai Unióba aligha.
Köszönöm. (Közbekiáltások a kormánypárti padsorokból: Idő, idő! - Dr. Dávid Ibolya: Felháborító! - Hosszan tartó taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)