DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1998. november 24-én, tehát éppen ma egy hete, a magyar demokratizmus fejlődése az eddigi talán legnagyobb pofonját kapta a parlament két pártjától, ekkor történt meg ugyanis a szavazás a pártok székházhoz juttatását szabályozó törvénymódosítás sürgősségi tárgyalásáról. A szavazás előtt az elnök megkérdezte, hogy kívánom-e indokolni az előterjesztésemet; nem kívántam, mert úgy gondoltam, aki komolyan veszi a demokráciát, az azt is komolyan veszi, hogy a parlamenti pártok között nem lehetnek kedvezményezettek és hátrányos helyzetbe szorítottak, vagyis nem lehetnek első osztályú és másodosztályú pártok. Ma már belátom, hogy naiv voltam, tévedtem, bár valószínű, ha akkor indokolom előterjesztésemet, az esetben sem született volna más döntés, most mégis szükségét érzem, hogy röviden elmondjam az akkor el nem mondottakat.

A sürgősségi javaslat azt tette volna lehetővé, hogy a parlamenti választások lezárása után fél évvel az Országgyűlés végre tárgyalja egyáltalán azt a javaslatot, amely a már korábban székházjuttatásban részesült öt parlamenti párt mellett a hatodiknak is megadta volna a normális működéshez szükséges teret, és persze, ha a későbbi választások során más pártok is bekerülnek a parlamentbe, azoknak is - igaz, jelen pillanatban ez csak a Magyar Igazság és Élet Pártját érintené.

Nyilván kevesen tudják tisztelt képviselőtársaim közül azt, hogy a MIÉP központi irodája évek óta és jelenleg is mintegy 20-25 négyzetméternyi, lepusztult helyiségben működik, ahová természetesen nem lehet vendéget hívni, ahol nem lehet elnökségi üléseket tartani vagy akár egy sajtótájékoztatót megrendezni. Ezért a MIÉP vezetősége hol itt, hol ott, szívességből befogadva tartja összejöveteleit, ami érthetően igen sok nehézséget okoz a működésben.

Az igazán visszatetsző az említett döntésben az volt, hogy azoknak a pártoknak a képviselői utasították el a javaslatot - tisztelet a kivételnek -, amelyek közül az egyik a múltja miatt még most is igen sok székházzal rendelkezik, a másik pedig mint a liberalizmus hazai zászlóvivője, szószólója hirdeti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, ráadásul még demokratáknak is nevezik magukat pártjuk elnevezésében. Ez a döntés sem liberális, sem demokrata nem volt. Ők annak idején megszavazták maguknak azt a törvényt, amellyel székházhoz juthattak, de hogy most más is megkaphassa ugyanazt, amit annak idején ők, azt már nem!

De hogy miért nem, arra magyarázat nincs. Valószínűleg "csak", vagy éppen az lehet az ok, hogy a MIÉP-ről van szó, illetve amikor megkérdeztem az egyik nemmel szavazótól, hogy miért nem, azt válaszolta: azért, mert a tervezet nem kívánja elvenni a székházat azoktól a pártoktól, amelyek kaptak ilyet, de időközben kiestek a parlamentből. Valóban, mi elvenni senkitől nem akarunk, senkitől nem kívánnánk megvonni az egyenlő működési feltételeket, sőt éppen azt kívánnánk megvalósítani. Egy másik, nemmel szavazó képviselőtársam pedig a miértre vonatkozó kérdésemre azt válaszolta, hogy őszintén szólva ő nem is tudta, miről van szó, csak a frakcióülésen kapta azt az ukázt, hogy erre a kérdésre nemmel kell szavazni, szavazatáért utólag elnézést kért. Pedig ez a javaslat, tisztelt képviselőtársaim, nem sok időt vett volna el a parlament tárgyalási idejéből, mivel egyetlen bekezdésből áll, nagyon gyorsan le lehetett volna tárgyalni.

Befejezésül: kérem tehát azokat a képviselőtársaimat, akik esetleg információhiány miatt nem szavazták meg a sürgősségi előterjesztést, vizsgálják felül negatív hozzáállásukat, és amikor a javaslat újra előkerül, szavazataikkal járuljanak hozzá, hogy mindegyik parlamenti párt normális működési feltételek mellett dolgozhasson. Aki pedig ezt az elképzelést, ezt az alapkérdést továbbra is elutasítja, az akárhogy veri is a mellét, hogy ő mekkora demokrata, önmagát minősíti.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP és a kormánypártok soraiban.)