HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Nem tudom, hogy csak én fedeztem-e fel némi ironikus élt ebben a kérdésben, itt-ott kis csúsztatást is persze. (Közbekérdezés a Fidesz soraiból: Egy kicsit?) Hadd ne válaszoljak arra a kérésre, amit a képviselő úr az említett törvényjavaslat vitájában kért tőlem, hogy jelezzem neki, ha a politikai tisztesség és jó ízlés határait túllépte - én most nem jelzem. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Nem tudnám túlszárnyalni Dávid Ibolyát a férfias pengeváltás műfajában, ezért megpróbálok száraz tárgyilagossággal válaszolni a kérdésekre.

A kormány programjában a nyugdíjak reálértékének megőrzését ígérte, ennél viszont többet tett: a nyugdíjasok 80 százalékának nyugdíja reálértékében is növekedni fog. A nyugdíjrendszer egyszerre tartalmaz biztosítási és szolidaritási elemeket, ezért a kormány nyugdíjemelési javaslata a két szempont figyelembevételével készült.

Hadd utaljak az elmúlt évek jelenségeire: '94-'98 között a fogyasztói árak több mint kétszeresére emelkedtek, amivel a bérek növekedése lényegében lépést tartott, ugyanakkor a nyugdíjak emelése lényegesen elmaradt mind a bérek, mind pedig a fogyasztói árak növekedésétől. Hogy néhány adatot is említsek: a nyugdíjak reálértékének változása '95-ben 10 százalékkal kevesebb volt, '96-ban 8,9 százalékkal, tehát egészében, ha azt a minimális emelkedést, ami '98-ban volt, hozzászámítjuk, akkor is a ciklusban 12,5 százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke. De ha az egyéni nyugdíjakat a nettó átlagkeresethez viszonyítjuk, akkor is 2,3-es csökkenésről kell beszámolnunk. Ez volt az elmúlt ciklus nyugdíjpolitikája.

A lakosság más csoportjainak is részesülni kell a gazdasági fejlődés eredményeiből, ezt sem szabad elfelejtenünk. Engedjenek meg még egy idézetet a Nemzeti Bank elnökének jövő évi monetáris politikai irányelvekről szóló jelentéséből:

"A gazdaságpolitika '99. évi egyensúlyi céljai érdekében alapvető, hogy az átlagkeresetek és a nyugdíjak növekedése ne haladja meg a 13-14 százalékot, hiszen az ennél lényegesen gyorsabb bérnövekedés nemcsak az egyszámjegyű inflációs cél elérését veszélyezteti, hanem a fogyasztás magas importhányada miatt a külső egyensúly alakulása szempontjából is kedvezőtlen lenne."

Egyértelmű tehát, hogy bármennyire is szeretnénk magasabb nyugdíjemelést, ennek nem csupán költségvetési, hanem gazdaságpolitikai akadályai is vannak. Az is tény, hogy a rosszul megvalósított nyugdíjreform elviszi a nyugdíjemelés lehetőségeinek egy részét is.

Azt hiszem, sikerült kellőképpen tárgyilagosnak lennem, és számadatokkal bizonyítani azt, hogy a képviselő úr felszólalásának nem volt alapja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)