DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is köszönöm a pénzügyminiszter úrnak, hogy végül is megszólalt és elmondott néhány dolgot. Én most az ügyeleti díjak kérdésére, illetve a csődgondnok-ügyre szeretnék röviden reflektálni.

Egyrészt ami az, úgymond, visszamenőlegesen járó és peresített díjakat illeti: itt kell emlékeztetnem a tisztelt Házat, hogy 1992-ben megalkotott közalkalmazotti törvény hiányosságai miatt alakult ki egy jogvita, egy jogértelmezési vita, és ennek következtében alakult ki az a követelésállomány, amelyet egyesek 15, mások 20 milliárdra becsülnek. Azt gondolom tehát, hogy ezt a történetet is jól kell tudni. Nyilvánvaló, hogy a stabilizáció éveiben ennek a kezelését az akkori kormányzat nem tudta felvállalni.

Ami viszont az előremutató, tehát a következő években történő emeléseket illeti: az elmúlt években a hároméves közalkalmazotti bérmegállapodásnak ez egy rendkívül fontos, kiemelt része volt, és arra szeretnék rámutatni, hogy ez mindig külön soron szerepelt az egészségbiztosítás költségvetésében. Sajnálatos, hogy ez most beolvadt a gyógyítókasszába, és nem vagyok benne biztos, hogy a helyi béralku részévé válva ezek az ügyeleti díjak az igényeknek és a szükségleteknek megfelelően nyernek majd kifizetést az intézményekben. Tehát e tekintetben szkeptikus vagyok, de üdvözlöm a probléma megoldására tett kísérleteket.

A csődgondnokok kinevezését illetően hadd mondjam el, hogy az elmúlt években is önkormányzati biztosok, kincstári biztosok tevékenykedtek az egészségügyben - sikeresen. Ez tehát nem egy új dolog!

Végül: az egészségügy forráshiányát természetesen kezelni kell. De nem látványos bejelentésekkel, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hanem már így kellett volna előterjeszteni a jövő évi társadalombiztosítási költségvetést!

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)