SÁGI JÓZSEF, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatási és tudományos bizottság április 7-ei, a Nemzeti Szakképzési Intézetben tartott kihelyezett ülésén tárgyalta meg a kormány által T/995. számon benyújtott, a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló 1996. évi LXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot.
A bizottság a vita során megállapította, hogy a javaslat összhangban van a szakképzési törvénnyel, intézkedéseinek következményei várhatóan megegyeznek a fejlett országok gyakorlatával. A vita során a hozzászólások kisebb mértékben színesítették, de érdemben nem befolyásolták a törvényjavaslatban meghatározott módosítások szövegszerű értelmét, ezért a bizottság azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta. A bizottság kormánypárti és ellenzéki tagjai között egyetértő vélemény alakult ki a tekintetben, hogy a szakképzés ilyen feltételek közötti támogatása kivételes fontosságú a jól működő piacgazdaság elvei szerint működő világban. Minden képviselő hangsúlyozta, hogy csakis a jól képzett munkaerő képezheti alapját az Európai Unióba igyekvő Magyarország gazdaságának.
A magasan kvalifikált szakmunkások képzéséhez azonban elengedhetetlen, hogy az utánpótlásképzés terheinek egy részét, egyre növekvő részét a vállalkozások viseljék. Ezért tartotta fontosnak a bizottság, hogy a szakképzési hozzájárulás esetében a munkaviszonyban álló saját munkavállalók számára az OKJ-ben meghatározott szakképesítések mellett más képzések céljából szervezett szakképzési költségek is elszámolhatók legyenek, és az ösztönzés és hatékonyság növelése érdekében az elszámolás mértékét 0,2 százalékról 0,5 százalékra növeljük.
Óvatos aggályok két esetben merültek fel ellenzéki és kormányoldalról egyaránt a törvény szövegével kapcsolatban. Egyik esetben a felsőoktatás szakmai gyakorlati képzésének támogatása ügyében akkor, amikor a törvény a kötelezettek számára nyolc hétnél hosszabb egybefüggő szakmai gyakorlati képzés megszervezéséhez köti a költségelszámolást. A másik esetben pedig akkor fogalmazódott meg igény a szöveg pontosítására, amikor a már említett 0,5 százalékos vállalati belső képzés elszámolásáról vitatkoztunk. Megfogalmazódott ugyanis az igény arra, hogy ezt a keretet csak szigorú felhasználási szabályokkal lehessen igénybe venni, kiküszöbölendő a vállalati presztízsfelhasználásokat.
Mindezen kifogások ellenére ismétlem: a bizottság egyhangú döntéssel általános vitára alkalmasnak találta a törvényt. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)