DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Jólesik hallani ezt a jól megcélzott szakmai vitát. Több téma is, de egy különösen nyugtalanít, amihez pár szót szeretnék szólni. Nevezetesen, hogy mintha képviselőtársaim többen is - Csizmár Gábor képviselő úr, többé-kevésbé Horn Gábor képviselő úr is, de mások is - aggodalmukat fejeznék ki a tekintetben, hogy túl sok átfolyás történhet a szakképzés és a felsőoktatás között, mintegy úgy érzik, hogy a szakképzés pénze eltékozlódik, vagy másra fordítódik.

Szeretném, ha emlékeznénk arra, hogy a gazdasági életben, az oktatásban, általában az emberi társadalomban a falak nem olyan nagyon mereven vannak meghatározva, és az átjárás nemcsak hogy megengedhető, hanem igen gyakran kívánatos. Ha egy társadalom meghatározza azt, hogy kiből mi lesz élete során, meghatározza 14 évesen, 20 évesen vagy valamilyen életkorában, tudjuk ennek a hátrányait. De tudjuk azt is, hogy ezen lehet segíteni, hogy átjárás lehetséges!

Egy kitűnően képzett fizikus, aki a Harvard vagy a Budapesti Műegyetem legkitűnőbbje, húsz évig azt csinálja, de elképzelhető, hogy beleun, lusta lesz és frusztrált lesz, jobb lesz, ha elmegy, és vaskovácsként, rézművesként, kézművesként valamiket csinál. De persze, ez a másik irányban is megvan: egy kitűnő szakmunkás, technikus 18-28 éves korában fedezheti fel, hogy benne a megvan tudós talentum (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és akkor abba az irányba mehet.

Szóval, az átjárás, azt hiszem, hogy...