DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A vezérszónoki körben nagyjából kirajzolódtak azok a problémák, aggályok, amelyek, úgy tűnik, valamennyiünket foglalkoztatnak a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban. Az is jól látható, hogy ezek akár közös aggályoknak is nevezhetők, hiszen a Ház minden oldaláról megfogalmazódtak és felvetődtek. Az már csak a bizalom vagy a félelem erősségének kérdése volt, hogy ezek után ki támogatta, ki nem támogatta a benyújtott törvényjavaslatot. Mindez, úgy gondolom, kellő alapot ad arra, hogy a későbbi vitában olyan kompromisszumos megoldásokat találjunk, amelyek valamennyiünk számára végül is elfogadhatóvá teszik majd ezt a tervezetet.

Én az általános vitában három kérdésről szeretnék röviden szólni, három olyan kérdésről, amely természetesen már itt is felvetődött az eddigi vitában.

Az első ezek közül a közoktatási törvénytervezet módosításának és a most tárgyalt javaslatnak az érdekes összefüggésrendszere. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a közoktatási törvény módosítása többletfeladatokkal foglalkoztatja majd a későbbiekben a közoktatás rendszerén belül a szakképzést. Többletfeladatokat hárít az intézményfenntartókra és magukra az intézményekre is, például azért, mert kimondja, hogy 23 éves korig - ami egyébként helyeselhető - ingyenessé kell tenni a második szakképzés megszerzését. De többletfeladatot hárít az intézményrendszerre azért is, mert kimondja, hogy a szakiskolai rendszerben meg kell teremteni a nulladik vagy felzárkóztató évfolyamok indításának lehetőségét.

Őszintén el kell mondanom azt is, hogy jelen pillanatban a közoktatási törvény módosításában én nem látom még biztosítottnak azt, hogy az ehhez szükséges fedezetet a mindenkori költségvetési törvény százszázalékosan biztosítani fogja a fenntartók és az intézmények számára. Tartok tőle, hogy ennek a kérdésnek a finanszírozása évről évre a mindenkori költségvetési törvény alkuinak kérdése lesz majd.

Mindezt azért mondtam el, mert a másik oldalon a most tárgyalt javaslat szemmel láthatólag szűkíti a közoktatás rendszerén belül a szakképzés forrásait azzal, hogy a szakképzési alapból való hozzájutás lehetőségét más területek számára is bővített formában nyitja meg. Ez egy valóságos ellentmondás, amire a megoldást majd keresni kell, hiszen ha minden így marad, ahogyan a beterjesztett javaslatok mutatják, akkor valóban évről évre kell majd azt az alkut kiharcolni, például a szakképzés normatív támogatásában, hogy a költségvetés biztosítsa az itt kieső, ugyanakkor a másik oldalon többletet igénylő feladathoz a forrásokat.

A másik kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, és ez is felvetődött itt, a felsőoktatás számára megnyitott lehetőségek köre a Szakképzési Alapból való hozzájutás tekintetében.

Az egyik oldalon vitathatatlanul igaza van Balczó képviselő úrnak, hogy bizonyos területeken a szakképzés ellátottsága, szakmai felszereltsége, lehetősége magasabb színvonalú, mint a felsőoktatás területén. Ugyanakkor azonban szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy a másik oldalon az elmúlt években a felsőoktatás finanszírozása és költségvetési támogatása sokkal dinamikusabban nőtt és bővült, mint a közoktatás finanszírozási lehetőségeinek köre. Ez is egy érdekes ellentmondás, amelynek függvényében érdemes megnézni, hogy jól nyitjuk-e ki a lehetőségeket a felsőoktatás számára a Szakképzési Alapból való hozzájárulás vonatkozásában.

Azt gondolom, itt is kompromisszumos megoldást kell majd keresni. Csizmár Gábor világosan elmondta: a mi egyértelmű álláspontunk az, hogy nem tudjuk támogatni, hogy a nyolchetes szakmai gyakorlat körét a felsőoktatás terén ebből finanszírozni lehessen. Amit támogatunk, az az úgynevezett posztszekunderi képzés, a felsőfokú akkreditált szakképzés hozzájutási lehetőségeinek bővítése. Azért is támogatjuk ezt, mert ez végre a felsőoktatás területén is közelebb visz bennünket egy törvényi előírás megvalósításához.

Érdemes ugyanis aláhúzni az általános vitában azt, hogy a felsőoktatási törvény nagyon keményen szabályozza az akkreditált felsőfokú szakképzés indításának lehetőségét az egyetemeken és a főiskolákon.

(10.30)

Hiszen kimondja például azt, hogy csak akkor indítható ilyen, ha a képzés tananyagának vagy tartalmának legalább az egyharmada kreditpontként beszámítható az adott intézmény által folytatott, valamilyen diplomát adó képzésbe. Felsőfokon ez nagyon kemény szűkítése az akkreditált szakképzés indításának. Mivel a kreditrendszer kidolgozása még mindig várat magára, már régen átléptük azt a törvényben szabályozott határidőt, amely a kidolgozást előírta, ezért ezen a területen bizony majd csak szűkösen nyílnak meg a felsőoktatás számára a lehetőségek, hogy hozzájusson bizonyos támogatási forrásokhoz az alapból. Mindenesetre ez a szabályozás, vélhetőleg fel fogja gyorsítani a felsőoktatás területén is a kreditrendszer kidolgozásának a követelményét, ami egyébként is kívánatos lenne az egész felsőoktatás fejlődése számára.

Tehát úgy érzem, hogy jó kompromisszum, hogy a felsőoktatásban a posztszekunderi képzés számára nyissuk meg a hozzáférés lehetőségét, de ezt a nyolchetes gyakorlatot vegyük ki a rendszerből, mert ez majd elég komoly és elég kemény forrásigényt fog támasztani a Szakképzési Alappal szemben.

Végül a harmadik kérdés, amellyel röviden foglalkozni szeretnék, a különböző vállalatok, cégek saját dolgozói képzésére fordítandó pénzeszközeinek kérdése. Szeretném aláhúzni, hogy elvileg helyeslem és támogatom ezt a törekvést. Magyarország ugyanis adós egy törvénnyel, amely Európa legtöbb országában már él és működik, ez pedig a felnőttképzési törvény, amely az egész életen át tartó tanulás vagy képzés rendszerét szabályozza, és nyitja meg az ehhez szükséges források körét. Ez a törvényjavaslat - ahogy az államtitkár úr elmondta - előkészítés alatt áll, nagyon fontos lenne, hogy minél gyorsabban megalkossuk ezt a törvényt.

Igen ám, de az ország jelenlegi gazdasági helyzetében félő, hogy ennél a törvénynél a szükséges finanszírozási feltételeket nem fogjuk tudni megfelelően szabályozni, vagyis félő, hogy lesz majd egy törvényünk a felnőttképzés egész területére vonatkozóan, de igazi finanszírozási garanciák nélkül, amelyeket majd évről évre megint csak a költségvetési alkuban kell megteremteni.

Ezért fontos, hogy most a Szakképzési Alapra vonatkozó törvényjavaslatnál fontoljuk meg a megnyitás lehetőségét ebben az irányban is, hiszen ez egy forráslehetőséget jelent majd az egész felnőttképzés, az egész életen át tartó képzés finanszírozására. Az persze más kérdés, hogy jól nyitjuk-e meg ezt a forrást, megfelelően szabályozzuk-e a hozzáférés, a hozzájutás lehetőségét. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy nem jók a jelenlegi javaslatban szereplő, erre vonatkozó szabályok.

Ugyanis itt is tudnunk kell valamit: amikor megszületett a Szakképzési Alapról szóló törvény, világos jogalkotói szándék volt, hogy ezzel próbáljuk meg közelebb hozni a gazdasági szektort és az iskola világát, próbáljuk meg a képzés területén azoknak az igényeknek a helyét megadni, amelyek a munkaerőpiac igényeit fogalmazzák meg az oktatással szemben. Azt azonban tudnunk kell, hogy ez elsősorban jogalkotói szándék volt, és talán az oktatás világának a szándéka.

Maguk a gazdasági szféra szereplői - a cégek, a vállalatok - teherként élték meg mindezt, és anélkül, hogy bárkit meg kívánnék bántani, hadd mondjam azt, hogy innentől kezdve minden évben újra és újra napi harcot folytattak a gazdálkodó szféra szereplői, hogy hogyan tudnák ezt a kötelezettséget valahogy kikerülni, hogyan tudnának ez alól kibújni, hogyan tudnák azt a kényszert elkerülni, hogy ezt az időnként nem kis összegű pénzt valóban a Szakképzési Alapba betegyék.

Ha azonban igaz, amit elmondtam, akkor igazat kell adjak Lezsák Sándor képviselő úrnak, aki annak a félelmének adott hangot, hogy azt a lehetőséget, hogy a cégek a Szakképzési Alapból a saját dolgozóik képzésére fordíthassanak, nem biztos, hogy úgy fogják felhasználni, ahogy azt mi a szándékaink szerint szeretnénk, vagy ahogy az indokolható lenne.

Éppen ezért azt gondolom, érdemes a szigorú szabályozás rendszerében gondolkodnunk. Érdemes olyan módosító indítványokat akár közösen megfogalmaznunk, amelyek a jó, a helyes irányú szigorú szabályozás irányába terelik a benyújtott javaslatot.

A vezérszónoki körben elhangzott vélemények alapján még egyszer szeretném aláhúzni, hogy esélyt és lehetőséget látok arra, hogy megfelelő módosító indítványokkal vagy jó kompromisszumokkal oly mértékben tudjuk javítani ezt a javaslatot, hogy az mindenki számára elfogadható legyen.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)