T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Mint ahogy Jánosi képviselőtársam elmondta, a vezérszónokok valóban meghatározták azokat a problémásnak tűnő területeket, amelyekben - kevésbé vagy egyöntetűen - egyetértenek. Engedjék meg, hogy én most abból a szempontból mondjam el a Horn Gáboréhoz hasonló állásfoglalásomat, hogy én tulajdonképpen a gazdaság oldaláról szeretném a célt megközelíteni és az ahhoz szükséges eszközökkel hatékonnyá tenni a szakképzést.

Mi a gazdasági szereplő célja ebben a tekintetben? Mi az, ami őt motiválja? Változó világunkban a változó feltételekhez nyilván rugalmasan kell alkalmazkodnia egy cégnek, és ezt abban az esetben tudja megtenni, ha képzett munkaerő áll rendelkezésére, amely rugalmasan alkalmazkodni tud, felismeri a problémákat, és hatékonyan tud részt venni abban a munkában, amely nap mint nap feladatává válik. Ez a stratégiai cél, amikor a szakképzésről beszélünk gazdasági oldalról. Természetesen pedagógiai szempontokat is lehet figyelni, de én a kérdésnek kimondottan ezt az oldalát szeretném végigtárgyalni, és elmondani, miért gondolom azt, hogy a Lezsák képviselőtársam által burkoltan megfogalmazott félelmek, illetve a többi képviselő úr által egyértelműen megfogalmazott gondolatok miért fontosak a gazdaság oldaláról is.

A cégeknek, a vállalkozásoknak lényeges az, hogy a munkaerő szakképzett, általános értelemben is jól képzett legyen, hiszen nap mint nap új kihívásoknak kell megfelelni. Éppen ezért szükséges, hogy sokasodjon a szakképzésben részt vevők száma, hiszen így tudja betölteni azt a feladatát, amelyre a gazdaságnak szüksége van. Ezenkívül fontos, hogy a szakképzést a piac képességének megfelelően fejlesszük - gondolok például a csúcstechnológiára, amely ma már sok helyen alkalmazott dolog, és az ezredfordulóhoz közeledve egyre inkább alkalmazandó lesz. Gondoljuk végig, hogy mit szeretnénk Magyarország gazdaságánál elérni, mi az a vágy, amit képesek vagyunk teljesíteni! Mindig fel szoktuk sorolni azt, hogy mi képzett munkaerővel rendelkezünk, tehát ez az egyik pozitív vonzerőnk a térségben; és ha ezért potenciálisan alkalmasak vagyunk a befektetők számára vonzerőként megjelenni, akkor azt is mondani kell, hogy ezt a szakképzést állandóan fejleszteni kell. Ehhez a fejlesztéshez viszont nagy pénzigényű eszközökre van szükség az alapfokú és természetesen a felsőfokú képzésben is, ugyanakkor ennek a szakképesítésnek abszolút nyitottnak kell lenni a világ dolgaira, hiszen - mint ahogy képviselőtársam is mondta - vannak hiányszakmák, vannak olyan szakmák, amelyek most nagyobb presztízsűek, mert divatosak, de ez bizony változik, és ennek a változásnak előre kell menni, nem követőként kell megjelennünk, hanem egy kicsit előre gondolkozva.

Éppen ezért lényegesnek tartom, hogy a gazdaság szereplését ebben a tekintetben erősítsük, és mindenképpen legyen nagyobb érdekeltsége a szakképzésben a gazdasági szereplőnek is benne lenni. Ezt nyilván akkor tudjuk a legjobban elérni, ha az ellenőrzés tekintetében biztosítjuk, hogy valóban a megfelelő dolgokra fordítódjon a szakképzés pénze, és a szakképzés érdekében megfelelő módon, hatékonyan működjön.

Lényeges kérdés az ekvivalencia biztosítása a szakképzésben. Ez is az EU-csatlakozásunknak, illetve az ezredfordulós, a jövőbeli kihívásoknak megfelelő feltételrendszer. Mire gondolok? Arra, hogy az Európai Unióban, illetve Magyarországon bizonyos szakképzések ekvivalensek, ezekre figyelni kell, ezeket a képzéseket megfelelően tovább kell vinni, és egyre inkább efelé kell elmozdulnunk, hiszen az európai uniós csatlakozásunk a munkaerő szabad vándorlását is lehetővé teszi. Tehát fel kell készítsük azokat a nagyon jó szakembereinket, akik majd abban a szerencsében részesedhetnek, hogy ezek a dolgok kéznél lesznek nekik, és ezeket megfelelően tudják alkalmazni.

Pár mondattal előbb említettem az általános műveltséget, amit nagyon fontosnak tartok és a szakképzésben is lényeges kérdésnek érzek, hiszen az általános műveltség ma már hozzátartozik az ezredforduló kihívásainak megfelelni tudó szakemberhez.

Ha ezt az öt feltételrendszert figyelem, akkor azt is tudni kell, hogy a szakképző intézmények egyre nagyobb feladatoknak, egyre nagyobb kihívásoknak kell hogy megfeleljenek, és egyre több oldalú olyan figyelemmel kell lenniük a gazdaságra, ami aztán természetesen megfelelő pénzbe is kerül. Ez tehát anyagiakban is mérhető növekedést jelent egy-egy szakképző intézmény számára. Azt is tudni kell, hogy ezek a szakképző intézmények bizonyos regionális feladatokat is ellátnak, illetve el kell hogy lássanak, és egyre inkább regionalizálódni fog ez a feladat, hiszen specializálódások is létrejönnek, és a technológiák fejlődésével ezek a regionális központok egyre inkább ki fognak alakulni.

Természetesen nem állítom azt, hogy abban a körben nem kellenek lényeges és fontos fejlesztések. De - mint ahogy Horn Gábor képviselőtársam mondta - lényeges dolog, hogy a szakképzésnek és a felsőfokú képzésnek az infrastrukturális rendszere egybeépüljön. Mondanék egy példát. Miskolcon a Műszaki Egyetem gyakorlati oktatási rendszere elkülönül attól a gépipari szakközépiskolától, amely ma már világbanki kölcsönnel nagyon jó feltételeket teremtett például a CNC esztergályosok és egyéb ilyen megmunkálási, forgácsolási szakmák számára, ami sok esetben még az egyetemen sincs meg. Tehát fontos lenne ennek a két intézménynek az infrastrukturális egyeztetése, hogy ne párhuzamosan fejlesszük ezeket a dolgokat, hanem legyen ennek építkezős része is, amely a hasznosulás szempontjából mindenképpen lényeges kérdés. Természetesen az is lényeges pont, hogy a humán erőforrás oldala is közelítsen egymáshoz a képzésekben, mert hiszen ez egymásra épülő kérdés.

Még egy példával szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy mennyire lényeges a középfokú szakképzés erősítése és minőségének javítása, hiszen a Magyarországra települő cégek igénye igazából a középfokú szakképzés irányában nagy volumenű. Nagyon jó szakmunkásokat szeretnének felvenni, és ezeknek a szakmunkásoknak a felvétele nyilvánvaló, hogy bizonyos válogatásokon keresztül megy végbe. A feltételrendszer, az igényszint bizonyos tekintetben a csúcstechnológiához kötött, bizonyos tekintetben új tudástartalmat fog hordozni az a munka, amellyel szembesülnek az emberek.

(10.50)

Természetesen vannak más fajták is, tehát ezt nem mindenkire mondom. De ha figyelembe vesszük azt a vágyunkat, hogy egyre nagyobb hozzáadott értéket szeretnénk produkálni Magyarországon - mert hiszen a gazdasági fejlődésünk szempontjából ez lényeges elem -, akkor ehhez a rendszerhez képest kell megfogalmazni a feltételrendszerünket. Tehát nagy tudásértékkel rendelkező szakmák felé kell elfordulnunk, aminek természetesen a képzési költsége is magasabb, hiszen ezzel tudjuk majd a sokak által megfogalmazott fejlődési utunkat bejárni, és a szakképzésnek ezt a részt kell megalapoznia a gazdasági fejlődés érdekében, és ekkor tud igazából a gazdaság jól együttműködni ezzel a szakképzési intézményrendszerrel.

Meg vagyok róla győződve - mint ahogy Jánosi képviselő úr mondta -, hogy kezdetben a cégek nagyon nehezen adták ezt a szakképzési hozzájárulást, mert hiszen nem is látták igazából, hogy hogyan is fog ez működni, mert más kombinációk jöttek létre, de ma már sokan tudják, sokan önként próbálnak bekapcsolódni egy-egy intézményrendszer munkájába, és az igényeiket megfogalmazni a képzés érdekében. Úgy érzem, ez lényeges elem, és a fejlődésnek valahogy efelé kell elmozdulni, hogy miután a gazdasági szereplők igényei, érdekei megjelentek az iskolában, a figyelmük is kísérje az iskolában folyó oktatást, és valamiképpen az ellenőrzésük is benne legyen ebben a dologban.

Természetesen bizonyos módosító javaslatokat be fogunk adni - mint ahogy Horn Gábor képviselőtársam is elmondta -, és remélhetőleg a magyar gazdaság érdekeit szolgáló irányban ezek a módosító javaslatok egy kicsit jobbá teszik ezt a törvénymódosítást.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)