SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. T. Asztalos Ildikó képviselő asszony hosszú hozzászólásában számos olyan kérdésről szólt, amelyre majd a részletes vitában fogunk még visszatérni.

Megmondom őszintén, hogy az elején nem éreztem annyira a korábbi, Horn Gábor-féle hozzászólás melletti érvelést; a végén már jobban éreztem. Azt mondta a képviselő asszony, hogy a letelepülő cégek magas igényt támasztanak a szakmunkásképzéssel szemben. Ez így van.

A saját területemről el tudom mondani, hogy a Szombathelyen, Nyugat-Magyarországon letelepülő cégeknek valóban nagyon magas az igényük, nagy elvárásokat fogalmaznak meg. Az is igaz, amit a képviselő asszony mondott, hogy eleinte óvatosak az iskoláknak nyújtott támogatások ügyében. De szerintem ez pont azt erősíti, hogy eleinte hadd használhassák fel nagyobb arányban a pénzeket ők maguk a saját képzéseikre. Aztán később ez a folyamat úgysem lesz irreverzíbilis, tehát megfordulhat a trend. A cégek igénye valóban az, hogy a piac igényeinek megfelelően fejlődjenek.

De akkor gondoljuk végig azt, mi az oka annak, hogy az iskolai tanműhelyek sorban visszafejlődnek. Mert a szakképző intézményeknek egyszerűen nincs pénzük ezek finanszírozására. Ez, persze más kérdés, de bele lehet helyezni ebbe az összefüggésrendszerbe. Valószínű tehát, hogy a felnőttképzésnek ez a formája sokkal hatékonyabb, mint a középfokú oktatás iskolai tanműhelyek által képzett rendszere.

Abban is egyetértünk egyébként, hogy a regionális fejlesztő központoknak és iskoláknak együtt kell működni. Ebbe nyugodtan be lehet vonni a cégeket, a cégek viszont azzal, hogy nagyobb arányban részesülnek ebből az összegből, jobban motiválva érzik magukat, hogy ebbe a körbe bekapcsolódjanak. (Csizmár Gábor jelentkezik.) Egyébként bízom abban, hogy Kelet-Magyarországon vagy az ország fejletlenebb régióiban is hasonló tapasztalatok lesznek majd, mint Nyugat-Magyarországon.

Köszönöm.