DR. PUSZTAI ERZSÉBET egészségügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egészségügyről szóló törvény rendelkezéseinek túlnyomó többsége '98. július 1-jén, illetve néhány paragrafusa '99. január 1-jén lépett hatályba. A végrehajtási rendeletek kidolgozása, illetve néhány konkrét esetben a törvény alkalmazása felhívta a figyelmet arra, hogy a törvény szövege több helyen pontosításra szorul. Ezért készítettük el most az önök előtt levő módosítási javaslatot, amely lényegében technikainak minősíthető, néhány helyen pedig kifejezetten pontosító jellegű.
A törvénymódosítás előkészítése során számos szakmai és államigazgatási szervezettől kértünk javaslatot. Ezek elemzésekor figyelemmel voltunk arra, hogy a törvény módosítása során alapvető koncepcionális kérdésekben ne nyissunk vitát. Ennek még nem érkezett el az ideje. Figyelemmel voltunk arra is, hogy a törvénymódosítás minél hamarabb hatályba tudjon lépni, ezáltal az érintett szakaszok alkalmazásában ne keletkezzen jogbizonytalanság. Befogadtuk mindazon javaslatokat, amelyek eljárási szempontból egyszerűsítik az egészségügyben dolgozók, illetőleg a betegek kötelezettségeinek és jogainak gyakorlását. Befogadtuk továbbá azokat a javaslatokat is, amelyek a végrehajtási rendeletek kidolgozása során merültek fel részletkérdéseket illetően, és pontosabb törvényi szabályozással megfelelően rendezhetők.
A törvénymódosítás a törvény hatályát kiterjeszti az egészségügyben dolgozó, nem egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személyekre is, ha azok az egészségügyi szolgáltatás nyújtásában közreműködnek - technikusok, mérnökök, fizikusok, biológusok, vegyészek, segédápolók s a többi. E kiegészítésre azért van szükség, hogy az egészségügyi törvényben megfogalmazott jogok és kötelességek ugyanolyan formában illessék, illetve terheljék az egészségügyi ellátásban közreműködőket, tekintet nélkül az egészségügyi szakképesítés meglétére.
A kezelőorvos fogalma meghatározásában a normaszöveg kismértékű pontosítása a Magyar Orvosi Kamara kérésére történik. Kiegészül a kezelőorvos fogalma, lehetővé téve azt, hogy egy időben több orvos végezze a betegellátást kezelőorvosként. Az egészségügyi szolgáltatások értelmezési körébe a javaslat bevonja a halottakkal kapcsolatos különböző egészségügyi tevékenységeket is, hiszen ezek sem tudományos, sem szakmai szempontból nem különíthetők el az eddigi egészségügyi szolgáltatás definíciójától.
Tisztelt Képviselőház! Az egészségügyi törvény alkalmazása során sok esetben a betegellátás érdekeinek megfelelően azonnali, illetőleg rövid időn belüli döntésre van szükség. Ennek érdekében a gyakorlat számára egyértelmű eligazítást kell adni, ezért a szövegpontosító javaslatok egy része ezt a célt szolgálja. Így a személyi szabadságot korlátozó módszerek alkalmazásának szabályait pontosítjuk azzal, hogy a kezelőorvos teendőit a korlátozó módszerek alkalmazásával kapcsolatban egyértelművé tesszük. Elkülönítjük azt az esetet, amikor nincs lehetőség a korlátozás előzetes írásbeli elrendelésére, hiszen korlátozásnak minősül például a beteg gyermek lefogása azért, hogy ne tegyen egy hirtelen mozdulatot kezelés közben, vagy például a zavart, nyugtalan beteg megnyugtatása vénás injekcióval a mentőgépkocsiban. Ilyenkor utólag kell a korlátozás okát írásban rögzíteni.
A jelenlegi gyakorlati szerint a beteg ellátásának befejezését követően nincs lehetőség arra, hogy a közeli hozzátartozó az egészségügyi dokumentációba betekintsen, illetve másolatot kapjon azokról. Nincs lehetősége még abban az esetben sem, ha az életét vagy az egészségét fenyegető okból szüksége lenne rá. Szakmai szempontból tehát mindenképpen indokolt az egészségügyi törvény ilyen tartalmú kibővítése úgy, hogy akár a beteg egészségügyi ellátását követően, akár halála után a közeli hozzátartozónak lehetősége nyíljon a fenti okok bizonyítása esetén az egészségügyi dokumentációba való betekintésre.
(11.10)
Pontosítottuk tehát az iratbetekintésre és a személyes és egészségügyi adatok összekapcsolására, továbbítására vonatkozó szabályokat is annak érdekében, hogy e törvény és az egészségügyi adatok kezelésével foglalkozó más jogszabályok teljes összhangja megvalósuljon. A módosítás célja az, hogy a közeli hozzátartozó abban az esetben, ha életét, egészségét fenyegető ok miatt szükséges, teljes bizonyító erejű magánokirat hiányában is betekinthessen az egészségügyi dokumentációba, például fertőző betegség, mondjuk HIV-pozitivitás vagy öröklődő betegség esetén. Természetszerűleg ebben az esetben az egészségügyi szolgáltató mint az adat kezelője, az adatvédelmi szabályok betartásával, azonban a szükséghelyzetre tekintettel a hozzátartozó érdekében jár el. Ez a rendelkezés egyébként megteremti az egészségügyi és hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló törvény rendelkezéseivel is az összhangot.
Tisztelt Ház! Ha az egészségügyi dolgozó átmeneti akadályoztatása vagy egészségi alkalmatlansága következtében feladatát nem tudja ellátni, akkor a betegellátás érdekében meg kell határozni a helyettesítés pontos rendjét, illetőleg azt, hogy a későbbiekben milyen feladatokat láthat el az érintett személy. Ennek pontosabb szabályozására azért is szükség volt, mert a vállalkozó orvosok számának növekedésével egyre nagyobb szerepet kap az alkalmasság hatósági ellenőrzése a korábbi munkáltatói ellenőrzéssel szemben.
Szintén pontosítanunk kellett a művi meddővé tétel eljárási szabályait. Jelenleg akkor is várni kell a kérelem benyújtását követő negyedik hónap kezdetéig a művi meddővé tétellel, ha egy bekövetkező terhesség kockáztathatja a nő életét, testi épségét vagy egészségét, vagy a bekövetkező terhességből egészséges gyermek nem születhetne. A javaslat azt tartalmazza, hogy ilyen esetben humanitárius és egészségügyi indokból a várakozási időszakra vonatkozó előírásokat ne kelljen alkalmazni. Ezen túlmenően egy új (5) bekezdéssel egészíti ki a javaslat ezt a szakaszt, mely az általános tájékoztatási kötelezettség alapján működő jelenlegi gyakorlaton túl előírja, hogy a művi meddővé tételről szóló visszavonhatatlan döntés előtt megfelelően részletes tájékoztatást kapjon a kérelmező házastársa vagy élettársa is a fogamzásgátlás egyéb lehetőségeiről.
A mindennapi gyakorlat követelményeinek megfelelően pontosítanunk kell a halottakra vonatkozó egyes rendelkezéseket is. A hatályos szabályozás szerint a halottvizsgálatra csak orvos jogosult, holott a gyakorlatban mindennapos eset, hogy a halál bekövetkezésének tényét mentőtisztnek kell megállapítania annak érdekében, hogy a megkezdett újraélesztést abbahagyhassa. Ezért a javaslat a halottvizsgálat teendőit három szakaszra bontja: a halál tényének, bekövetkezése módjának és okának megállapítása, és egyben a halál tényének megállapítását mentőtiszt számára is lehetővé teszi.
A javaslat érdemi változtatást javasol a kórboncolás mellőzésének kérdésében is. Az egészségügyi törvény jelenlegi rendelkezése szerint a kórbonctani vizsgálat mellőzéséhez számos egyéb feltétel mellett az is szükséges, hogy a kezelőorvos és patológus szakorvos együttesen a kórbonctani vizsgálatot ne tartsa szükségesnek. Ez a kórházon kívül, ismert betegségben elhunytak esetében sokszor megoldhatatlan gyakorlati problémát jelent, hiszen a kórboncnok csak akkor tud véleményt kialakítani, ha a holttestet megtekinti, tehát azt be kell szállítani a boncterembe, vagy a szakorvosnak kell kiutaznia a halál helyszínére. Ez olyan, nem feltétlenül szükséges terheket és időráfordítást jelent, melyek miatt azt javasoljuk, hogy ha a beteg fekvőbeteg-gyógyintézeten kívül halt meg, akkor ne legyen szükség a patológus véleményének beszerezésére minden esetben a kórboncolás mellőzéséhez.
A javaslat annak érdekében, hogy a szerv- és szövetszállítás ne csak átültetés, hanem saját célú gyógykezelés, a kórisme megállapítása, illetve kutatás céljából is megengedett legyen külföldre, illetve külföldről a Magyar Köztársaság területére, a betegek érdekében módosítaná a törvényt. A gyakorlatban ugyanis számos alkalommal előfordul olyan eset, amikor ilyen szállítás indokolt lenne. Szakmailag nem indokolja, hogy ezeket az eseteket tiltsuk. A javaslat emberi eredetű szervek vagy szövetek külföldre viteléhez vagy behozatalához szükséges, nem államközi egyezmény vagy megállapodás érvényességének feltételéhez az egészségügyi miniszter helyett a Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tiszti Főorvosi Hivatalának egyetértését írja elő. Az egyetértés megtagadásának okára vonatkozó információk a Tiszti Főorvosi Hivatal által jobban nyomon követhetőek, tekintettel arra, hogy ellátja az egészségügyi szolgáltatók szakfelügyeletét, és vezeti az országos transzplantációs nyilvántartást is.
Tisztelt Ház! A zárórendelkezések között az 1996. évi LXIII. törvényre vonatkozó szakasz is megjelenik, a javaslat alapján szükségtelenné válik a megyei egyeztető fórumok ez évi összehívása, mivel a kapacitáslekötési megállapodások továbbra is érvényben maradnának. Ugyanakkor nem csorbul a miniszteri hatáskör a tekintetben, hogy az év közben felmerülő fejlesztések és átalakítások társadalombiztosítási befogadása és finanszírozása megtörténhessen.
Mindezen szempontoknak megfelelően a törvénymódosítás alapvetően technikai jellegű. Fő tartalmi elemeit, a szabályozás tárgyköreit illetően nem alakítja át a hatályos törvényt, de jogtechnikai, formai szempontból, szóhasználatát és definícióit illetően az egészségügyi jogi szabályozásban a korábbiaknál pontosabb megoldásokat tartalmaz.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)