DR. KISS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szóban forgó törvénymódosító javaslat bizottsági vitája a emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban megegyezésre törekvő és konszenzusos végeredményt hozóan békés hangulatú volt.

A megszólalók mindegyike szóvá tette ugyan, hogy a változtatási szándékoknak tapasztalati indoka a törvény hatálybalépésének rövid ideje miatt aligha lehet - ez önmagában gyanút ébreszthetne a törvényhozói szándékot illetően -, ám jóhiszeműen tudomásul vettük az előterjesztő képviselőinek felvilágosítását, valamint az általános indoklás megfelelő passzusát, amelyet itt is hallhattunk, hogy a végrehajtási rendeletek és az alkalmazás néhány konkrét esete kelthette a módosítás szükségességének érzetét a szaktárca képviselőiben.

Annál könnyebben lehettünk megértőek, mert az előterjesztő képviselője hangsúlyozta, hogy a hatályos törvény megfelelő feltételeket teremtett a modern orvostechnológiai eljárások alkalmazására, a betegjogok érvényesítésére, az orvos-beteg viszonyban a nemzetközi normáknak és követelményeknek teljes egészében eleget tesz.

Némi vita mégiscsak kerekedett. Közösek voltak kormánypárti és ellenzéki oldalról a felszólalók fenntartásai, ellenvetései, intései, ajánlásai, amelyeket mindannyian az előterjesztő számára fogalmaztak meg.

Az általános vitára való alkalmasság egyhangú kimondása végül azért vált mégis lehetségessé, mert az előterjesztő képviselője más esetekben tapasztaltakhoz képest szokatlanul megértőnek, az észrevételeket méltányolóan befogadónak mutatkozott, egészen addig terjedően, hogy a jegyzőkönyv számára megörökítendő kérésre kötelezettséget vállalt némely emberjogi szempontú, a "Társaság a szabadságjogokért" által is szorgalmazott korrekció érvényesítésére.

Ez az elkötelező kijelentés adja elégséges okát annak, hogy két különösen hangsúlyos észrevételre a tisztelt Országgyűlés színe előtt utaljak, felhíván erre az államtitkár asszony szíves figyelmét is.

Az első: a 3. § módosítását illetően... Közbevetőleg megjegyzem, hogy az államtitkár asszony példája a beteg gyermek lefogására vonatkozóan - úgy látszik - valamilyen közmegegyezéses példa volt, mert a bizottsági ülésen is ezt hallottuk, jóllehet, mindannyian tudjuk, hogy nem erről van szó, mivel a pszichiátriai intézetekre sokkal szívesebben gondoltunk volna. (Dr. Pusztai Erzsébet felmutat egy dokumentumot.) Ezt csak úgy közbeékelve jegyzem meg.

A 3. § módosításával kapcsolatban a kényszerintézkedéseket korlátok között tartó írásbeliség garanciális funkciójának megőrzése végett a korlátozást írásban, a ténykedés megkezdését követően a legrövidebb időn belül kelljen írásban rögzíteni.

Másodszor: az egészségügyi adatok bizalmas kezeléséről szóló - tehát az 5. § - tervezett változtatásával összefüggésben - különösképpen a hozzátartozói jogok mértéktelen kiterjesztésével kapcsolatos aggályok, az adatvédelmi törvénnyel kapcsolatos aggályok, a kétharmados szabályozás miatti ajánlások és a bizalmi elem korlátlansága miatti aggályok alapján - azt ajánlottuk az előterjesztő szíves figyelmébe, hogy a TASZ alapos, megokolt, szakszerű, körültekintően szövegezett ajánlását vegyék tekintetbe, ezt próbálják meg beépíteni a módosító javaslatokba is.

 

(11.30)

Az előterjesztő képviselője, mint azt már említettem, a társaság indítványait megfontolásra és részben beépítésre érdemesnek is minősítette. Az előterjesztő részéről ennyi előzékenységre csakis a módosító indítvány bizalomteli támogatása lehetett a megfelelő válasz.

Köszönöm szépen. (Taps.)