DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az egészségügyi törvény módosítása még akkor is nagy jelentőségű, ha - ahogy államtitkár asszony az expozéjában elmondta - alapvetően pontosító, kiigazító jellegű, hiszen viszonylag friss ez a törvény. A felgyülemlett tapasztalatokat részben még érlelni kell, tovább kell gyűjteni.
Ugyanakkor néhány terület már egyértelműen jelezte, hogy a módosításra szükség van. Ezeket a módosításokat mind a bizottsági előadók érintették, mind az államtitkár asszony részletesen összefoglalta, ezért engedjék meg, hogy most a mély szakmai érvelések helyett megpróbáljam egy kicsit ne az orvos szemszögéből szemlélni ezt a módosító javaslatot, hanem inkább a hozzátartozó, a beteg oldaláról figyelni.
Itt egy nagyon fontos módosítás jelent meg: egészségügyi dolgozók lesznek azok az egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező emberek is, akik a gyógyítás folyamatában részt vesznek. Példának okáért gondoljunk egy daganatos sugárterápia megtervezésére. Egy ilyen sugárterápiában egy sugárbiológus mérnökember is részt vesz. Azt hiszem, ez nagyon régi adósság törlesztése, ezek az emberek végre a helyükre kerülnek, és büszkén mondhatják, hogy ők is gyógyítanak.
Egy másik, szintén már érintett kérdés: a beteg jogai korlátozásának a kérdése. Erről azt kell tudnunk, hogy a betegségek sokfélék, és bizony nagyon sokféle dolgot tudnak művelni az emberrel. Néha annyira meg tudják változtatni a viselkedésünket, hogy az akár önmagunkra, akár a környezetünkre is veszélyessé válhat. Ez döbbenetes élmény! Ennek tapasztalása az orvos számára is nagyon komoly konfliktusokat eredményezhet, magának is meg kell tanulnia, hogy ilyen esetben mit kell tennie. Ugyanakkor a hozzátartozó számára pedig néha feldolgozhatatlan élmény, hogy korlátoznia kellett a kedvesét, akit rendkívüli módon szeret.
Éppen ezért fontos, hogy a törvényben rendelkezzünk arról, milyen körülmények között, hogyan lehet ezt megtennie az egészségügyi személyzetnek. Ugyanakkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nincs idő előzetesen írásokat készíteni, hiszen sokszor magának a betegnek a testi épségét kell megóvnunk és megvédenünk.
Ugyanez a problémakör vethet fel egy másik fontos kérdést a hozzátartozók részéről; szintén érintettük: mik azok a területek, amelyeken a hozzátartozónak joga van bepillantani a beteg kartonjába, joga van megtudni, hogy milyen betegségben szenved az illető. Persze feltételezzük, hogy a szoros családi köteléken belül élő emberek először a köteléken belül lévőkkel osztják meg a problémájukat, és maguktól is elmondják, az élet azonban néha produkál olyat, amikor ezt nem teszik meg. Vannak olyan betegségek, amelyek a beteg környezetét is veszélyeztetik: ilyenek lehetnek bizonyos elmebetegségek, előfordulhatnak bizonyos fertőző betegségek. Ilyenkor a családtagok elemi érdeke, hogy erről tudomást szerezzenek, hiszen akkor védekezhetnek ezek ellen, időben felismerhetik az esetleges elmebajjal kapcsolatos tüneteket, amelyeket már a laikus is fel tud ismerni, és orvoshoz fordulhatnak. Éppen ezért ez segítség az ő számukra. Feltételezhetően nem lesz rá tömeges szükség, de a jogszabályi módosításban ezt pontosan rendezni kell.
A következő gondolathoz azt írtam le magamnak, hogy az egészségügyi dolgozó is ember. Nem abban az értelemben gondolom ezt, ahogy sokszor pejoratívan meg szokták fogalmazni az egészségügyön belül, hanem mint embert, ugyanúgy betegségek is veszélyeztetik. Amint az előbb elmondtam a korlátozás kapcsán, az egészségügyi dolgozókat is érhetik olyan betegségek, amelyek a cselekvőképességüket, a belátási képességüket korlátozhatják. Ezek a betegségek gyógyíthatóak, tehát hol átmeneti ideig állnak fel, hol hosszabb távon.
Éppen ezért a törvénynek ezeket részletesen kell szabályoznia, s pontosítania kell, hiszen ez megint a betegek, illetve a hozzátartozók védelme is, hogy olyan emberek kezeljék a betegeket, akik mind egészségi, mind tudati állapotukban alkalmasak erre. Ez új elem egyébként a törvényben, mert mint szükséges tényt is meghatározza, hogy milyen állapotban kell lennie annak, aki az egészségügyi ellátásra vállalkozik.
Hasonlóan fontos részletkérdésnek tűnik a mindennapi gyakorlatban - erről főleg a háziorvosok, illetve a fogorvosok tudnak beszélni - a helyettesítés rendezése, hogy amikor az orvos pihen, tanul, esetleg más ok miatt hosszabb ideig a körzetén kívül tevékenykedik, akkor egyértelműen legyen szabályozva, hogyan, milyen módon, ki köteles a helyettesítéséről gondoskodni. Ez a pontosítás szintén bekerült a törvényjavaslatba.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt többször, több soron hitet tett amellett, hogy Magyarországon a népességszaporulat növekedése az egyik legfontosabb dolog, amit a közeljövőben el kell érnünk. Ugyanakkor a művi meddővé tétel olyan kérdéskör, amely kapcsán a törvényben bizonyos területeken meg kell változtatnunk a szabályozást.
Itt gondolok arra, hogy a három vagy négy hónap türelmi idő mely esetekben kell hogy megmaradjon, és milyen esetek vannak, amikor ennek a be nem tartását méltányolni kell. Ilyen például, ha az anya életét veszélyeztetné egy esetleges terhesség. Ilyen eset például, ha ebből a terhességből egészséges gyermek nem születne. Ezek olyan okok, amelyeket egyértelműen méltányolnunk kell, tehát támogatjuk, hogy bekerüljenek a törvényjavaslatba.
Előfordul - sajnos gyakran -, hogy a pszichiátriai betegek kezelése esetén magát a kezelést elrendelik, ugyanakkor - és ez jogi kérdés - arról nem nyilatkoznak, hogy önálló életvitelre képes-e az illető. Miért érdekes ez? Mert miközben kezelik, esetleg tehet olyan rendelkezéseket, olyan jognyilatkozatokat, amelyeket a gyógyulása után már megbán, akkor már visszavonná, ám ilyen esetekben meglehetősen hosszú jogi procedúrákra volt példa. Éppen ezért a törvény ezt a hiányosságot pótolja, amikor felveti azt a kérdést, hogy az elmeorvosi szakértő rendelkezzen arról, hogy a beteg az adott állapotban képes-e önálló életvitelre, vagy nem. Ez szintén a mindennapjainkat érintő kérdés lehet.
További, igen nagy jelentőséggel bíró kérdés a kórboncolás és annak elrendelése. Aki elveszítette már a hozzátartozóját, tudja, hogy túl a tragédián, önmagában az a tény, hogy boncolásra szükség van, a hozzátartozók lelkét sérti. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy erre az orvostudománynak és az egészséges, élő embereknek van szüksége, hogy tanuljunk ezekből az esetekből.
Van, amikor jogi kérdés, hogy vajon miért állt be a halál, mi történt. Ez is megfontolandó, ám ugyanakkor aki háziorvosi gyakorlatot végez, és kint él a terepen, nagyon jól tudja, hogy nagyon sok olyan ember hal meg, aki idős, a szerettei körében volt, s családja az utolsó pillanatig ápolta. Ezekben az esetekben megítélésünk szerint nem szükséges, hogy ezt a jogi procedúrát lefolytassuk, oda kórboncnokot hozzunk, vagy az illető tetemét beszállítsuk egy intézménybe. Azt hiszem, ebben az esetben minden további nélkül a háziorvos felelősségére lehet bízni azt, hogy a temetési engedélyt kiadja, és ennek megfelelően a kegyeleti eljárás lefolytatódjon.
A kórházi felügyelőtanácsok és etikai bizottságok kérdése: ez pontosító javaslat, amely egyértelművé teszi, ezek az etikai felügyelőbizottságok arra hivatottak, hogy a kórház szakemberei, illetve a lakóterületen élő társadalmi szervezetek képviselői - vagyis mi, akik betegek, hozzátartozók kórházba kerülünk - bizonyos értelemben ellenőrzést kapjunk a kórházak működése fölött. A törvényjavaslat pontosító része egyértelműen leszögezi: minden esetben a társadalmi szervezetek képviselőinek kell többségbe kerülniük, és ennek a szervezetnek a vezetőjét is a társadalmi szervezetek jelöltjéből kell megválasztani.
(11.40)
Azt hiszem, ez a pontosítás valamennyiünk érdekét képviseli, így a kórházaink átláthatóbbak, ellenőrizhetőbbek lesznek.
Sokak kedélyét boncolta a szerv- és szövetátültetéssel kapcsolatos szabályozás, amely a törvényben van. Meggyőződésünk, hogy ezt a kérdést nem szabad megkerülnünk. A törvényi szabályozás viszonylag fiatal. Egyes szervezetek a szemünkre vetették, hogy ennek köszönhető az, hogy esetleg a szerv- és szövetátültetések száma, a transzplantációk száma csökkent az országban. Feltételezhető, hogy nem közvetlen az összefüggés. Egy nagyon fontos jogot érint ez a kérdés, hogy az illető ember rendelkezhessen a halála után a szöveteiről, a szerveiről. Ezt tiszteletben kell tartanunk, ez egy alapvető jogi és erkölcsi kérdés a számunkra.
Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy halálunk után a szöveteinket más emberek életének javítására, meghosszabbítására a magyarországi modern orvostudomány technológiái lehetővé teszik. Európában ebben vezető helyen állunk, egyik nagyon jó helyen állunk szakmailag, technikailag, de számszerűleg sajnos nem. Ehhez viszont a társadalom tudati formálására van szükség. Arra van szükség, hogy mi magunk, akik ma még egészségesek és élők vagyunk, de egyszer lehetünk betegek, meghalunk, és ekkor felmerülhet az, hogy esetleg a mi szerveinkkel más emberek életét meghosszabbíthatjuk, javíthatjuk. Ez a tudati formálás az, amely a kérdés megoldását magában hordozza, épp ezért erre vonatkozó módosítás nincs is a törvényjavaslatban.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)