DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról folytatunk vitát. Szokatlan, hogy a hatálybalépés után kilenc, illetve három hónappal a friss törvény 24 szakaszát készülünk módosítani. Az idő igen rövid; amint látható volt, ez még az egészségügyi bizottságban is vitát gerjesztett.
A jelenlegi ellenzék, a vitatott törvény megalkotója a bizottsági vitában nem támogatta a módosítások véghezvitelét. Jelen vezérszónoklatomban nem az ellenzék érveinek cáfolatával, hanem a módosítások szükségszerűségének alátámasztásával kívánok foglalkozni, és ha megengedik, néhány mondattal foglalkozom az eredeti törvény megalkotóinak szándékával - a szándékból és az abból levont következtetésekből egyenesen következik a jelen módosítás logikus ténye.
A Független Kisgazdapárt szükségesnek, jónak tartja az előttünk fekvő törvényjavaslatot, sőt egy-két pontban módosító javaslattal kívánja segíteni, támogatni az előttünk lévő törvényt.
Az ellenzék, az 1997-es törvény megalkotója alapjaiban jó és szükséges törvényt alkotott. A törvény bevezetőjében tömören és mégis szinte hibátlanul indokolja a törvény szükségességét, foglalkozik céljával és alapelveivel. A Független Kisgazdapárt szerint szükséges néhány alapvető társadalmi, illetve egészségpolitikai tényezővel egypár gondolat erejéig ismét foglalkoznunk.
A törvény preambuluma hibátlanul megfogalmazza az egészség fogalmát, és helyezi társadalmi-politikai környezetbe. Leszögezi, hogy az egyén egészséghez fűződő érdeke és jóléte elsőbbséget kell hogy élvezzen. Az egészség az egyén életminőségének és önmegvalósításának alapvető feltétele, mely döntő hatással van a családra, a munkára, és ezáltal az egész nemzetre.
Az egészség fejlesztését, megőrzését és helyreállítását az egészségügy eszközrendszere csak a szociális ellátórendszerrel, valamint a természeti és épített környezet védelmével, illetve a társadalmi és gazdasági környezettel együttesen, továbbá az egészséget támogató gazdasági-társadalmi gyakorlattal és politikával kiegészülve képes szolgálni. Én úgy gondolom, hogy ez egy tökéletes megfogalmazás, ami a célokat illeti.
Viharos gyorsasággal alakuló társadalmunkban az alig több mint két év már történelem. A történelem bebizonyította, hogy a törvényt alkotó és a helyzetet hibátlanul értékelő jelenlegi ellenzék nem tudott saját elvárásainak megfelelni. Kormányzásuk négy évének legnagyobb vesztese a magyar egészségügy, a veszteség elszenvedője pedig az egész beteg magyar nép.
Az ország egészségügyének súlyos mértékű háttérbe szorulása azonban intő jel a jelen koalíció számára is. Az eddigi történések arra engednek következtetni, hogy az 1999-es év nem az egészségügy nyereségének az éve. Úgy tűnik, az egészségügy ismét a sor végére került a nemzeti javakhoz való hozzájutás hosszú sorában.
Tisztelt Ház! Elnézést kérek önöktől ezért a kitérőért, hiszen a törvény általános indokolása kimondja, hogy a módosítás során nem kíván alapvető koncepcionális kérdésekkel foglalkozni.
Így a törvénymódosítás alapvetően technikai jellegű, mind jogtechnikai, mind formai szempontból az egészségügy jogi-szakmai szabályozásában az eddiginél egységesebb szemléletet tükröz. De az előző törvény megalkotói szerint a bekövetkezett tudományos, technikai, etikai és társadalmi, valamint a jogi rendszert érintő változásokra, továbbá nemzetközi kötelezettségeinkre való figyelemmel volt szükséges a törvényt megalkotni. Az eltelt rövid két év alatt ugyanezek a változások felléptek - nyilván nem akkora szélességgel, hogy az egész egészségügyi törvényt alapjaiban megrengessék, de felléptek -, és ezekre reagálni kellett.
(12.00)
Az egészségügy reformlépései keretében az egészségügyet érintő törvények folyamatos felülvizsgálata zajlik. Ezt indokolja, hogy bizonyos hatáskörök változnak, részben köztestületi kamarák, részben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat feladatait illetően. A feladatok változása szükségessé teszi, hogy az egészségügyi törvényben is megtörténjen a megfelelő módosítás. A módosításokat az is indokolja, hogy néhány szakasz, törvény rosszul vizsgázott a gyakorlatban, néhány pedig hiányos, sőt elmondható, hogy az új módosítás sem vett figyelembe minden hiányosságot.
Tisztelt Ház! Mivel az ellenzék képviselői nem tartották időszerűnek a törvényjavaslat jelen tárgyalását, így engedjék meg, hogy egy-két példával alátámasszam ennek szükségszerűségét. Olyan példákat választottam, amelyeket a magam 32 éves orvosi gyakorlatából levonva fontosnak tartok, és talán megvilágítja az egészet.
Az egyik példa, amire az államtitkár asszony is hivatkozott, ez tényleg csaknem százezres nagyságrendben borzol fel kedélyeket a lakosság körében egy jó szándékú, de pontatlan törvény életbe léptetésével. A jó szándékot megtartva, a pontosítást szükségesnek tartva úgy gondolom, hogy erről én is szóljak.
Az eredeti törvény előírja, hogy ismert beteg és ismert betegség esetén is - több más feltétel mellett - a kezelőorvos és a kórboncnok közös véleménye szükséges ahhoz, hogy a boncolást mellőzni lehessen. Ez a gyakorlatban megvalósíthatatlan, mivel vagy a kórboncnoknak kell esetenként akár 70-80 kilométert utazni, vagy az elhunytat kell ugyanennyit szállítani, hogy a kórboncnok ránézéssel kialakíthassa véleményét. Ez tipikusan egy olyan törvény életbe lépését jelentette, amelyet a 2-es és a 6-os villamosban gondolkozva elláthatónak tartottak - egyszerűen elfelejtették, hogy kórboncnok a magyar valóságban vidéken sokszor 50-60 kilométeres körzetben egyetlenegy van. Erre, azt hiszem, a részletes vitában ki lehet térni, de ezt a saját orvosi gyakorlatomból le tudom szűrni.
Egy másik cikkely módosítása lehetőséget ad arra, hogy a mentés közben elhunyt betegnél a halál tényét a mentőtiszt is megállapíthassa. Ennek két okból nagyon nagy jelentősége van: az egyik, hogy mikor hagyja abba az újraélesztési kísérletet a mentőtiszt, amikor orvos nincs jelen. Ezt nyilván a mentőtisztnek ott kell eldöntenie.
De van egy másik kirívó példa: a mentősök szolgálati szabályzata előírja, hogy halottat mentőgépkocsiban nem lehet szállítani. Mi történik ilyenkor? Valahol meg kell állni a legközelebbi településen, és megkezdődik a hajkurászás egy orvos után, akinek meg kell állapítania, hogy a beteg nyilvánvalóan halott - lehet, hogy már félórája -, és ezek után intézkedhet a mentős, hogy valamelyik legközelebbi halottasházba elhelyezhesse. Ez egy mindennapos történet, gyakorlat, tehát ezen módosítani kellett.
Nagyon lényegesnek tartom, ami nem a gyógyító gyakorlattal áll összefüggésben, hanem inkább az egészségügy, az orvosok és a betegek védelmével. Itt a kórházi felügyelőtanácsokról én is szólnék. Én sem tartom helyesnek, hogy választhatóvá válik a felügyelőtanács. Az helyes, hogy minden egészségügyi intézetben működőképes tanácsot kellene megtartani, létrehozni, de egy másik hibája az eredeti törvénynek, hogy nem gondoskodik arról, nem fektet elég súlyt arra, hogy a tanács tagjai szakmailag megfelelő emberek legyenek. Ezt ki kellett volna hangsúlyozni, mert nyilván az úgynevezett fogyasztók részéről is csak olyan ember képes a felügyelőtanácsban megfelelő munkát végezni, akinek megfelelő jogi, pénzügyi, közgazdasági, egészségügyi, munkajogi végzettsége van, így tudnak partnerei lenni a kórház vezetésének.
De sokkal aggályosabbnak tartom az etikai bizottságok működésével kapcsolatos törvényjavaslatot, az eredetit és a mostanit is. Nem tér ki ugyanis egyik törvény és a javaslat sem arra, hogy az etikai bizottságok hogyan álljanak össze; gyakorlatilag kitér rá, de ezt nem tartom helyesnek. Itt a jogalkotó gondoskodik a szakmaiság megvalósulásáról, de aggályosnak tartom, hogy tagjait az intézmény vezetése mazsolázhatja ki tetszése szerint. Mivel az etikai bizottság feladata részben az írott és íratlan törvények betartása és betartatása is, így egyszerűen nem biztosítható az intézmény vezetésének etikai szempontokból való elfogulatlan felügyelete sem.
Viszont előremutatónak tartom a 11. § tervezetét olyan szempontból, hogy korlátozza, keretek közé tereli azoknak a ritka, kiemelkedő költségigényű eljárásoknak az igénybevételi lehetőségét, amelyeknek költségfedezetét a központi költségvetés biztosítja. Ez a módosítás megkísérli a szükségest a lehetségeshez illeszteni. Sajnos a gyógyításra fordítható fedezet nem korlátlan, így meg kell találni a határt, amely még nem csökkenti a mindennapos ellátások eredményességét a különleges javára. Ez nagyon nehéz - nagyon nehéz. Ez a módosítás már illeszkedik a leendő társadalombiztosítási reformhoz, az első lépések egyike lehet a mindenkinek járó alapellátás minőségi fokának meghatározásához, ezért tartom nagyon lényegesnek.
Össze szeretném foglalni a gondolataimat. Tehát ezekből a példákból látható, hogy a módosításokat szükségesnek tartja a Független Kisgazdapárt, a tisztelt Háznak foglalkozni kell e törvénnyel. A változások gyorsuló üteme előre láttatja, hogy egy állandóan mozgásban lévő igényt kell kielégíteni.
A Független Kisgazdapárt támogatja és szükségesnek tartja a jelen törvény módosítását, sőt - engedjék meg, hogy elmondjam - azt is valószínűnek tartjuk, hogy akár már ebben az évben újabb módosításokkal kell foglalkozni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)