ERKEL TIBOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Ezen a héten került elém az a Népszabadság-cikk, amiből rövidesen idézni fogok, mindenekelőtt elnézést kérve a cikk írójától, mert csak az adatait használom, és mivel néha más kommentárokkal, mint ahogyan ő tette, nem adom közre a nevét. Az idézet:
"Az 1990-es évek vége felé a lakosság - természetesen Magyarország lakosságáról van szó - egészségi állapotát jellemző néhány negatív tény: világelsők vagyunk a férfiak végbélrák-halandóságában; európai elsők vagyunk a 35-64 év közötti férfiak infarktus-halálozásában, az egy főre eső tisztaszeszfogyasztásban, ami 11,7 liter/fő, a sikeresen végrehajtott öngyilkosságokban és sorolhatnám tovább. A népesség csökken, mert a halálozás magas, 38 ezer fő/év, és alacsony a születésszám, 100 élveszületésre 73 terhességmegszakítás jutott, és 1996-ban a 35-64 évesek életesélye a húszas, harmincas éveknek megfelelő volt. A születéskor várható élettartam a férfiaknál 64,6 év, a nőknél 73,8 év, ami Németországban és Ausztriában - nem szeretném a felszólalásom idejét idézhető országok felsorolásával kitölteni, tehát az említett két országban - tíz évvel több.
Ezek a komor és nem is vitatandó adatok szintén végeláthatatlanok. Nem is csoda, hogy az utolsó bekezdés a megoldhatatlanságok kilátástalanságából felbukkanva imigyen összegez: Az állam nem tudott, az önkormányzatok sem bírtak, az egészségügyi dolgozók - mint a legvégső elemei ennek az egységnek - biztosan nem tudnak megbirkózni a feladatokkal. A katasztrófa elkerülhetetlen, amelynek bekövetkeztekor lesz kire mutogatni. A legnagyobb vesztesek az egészségügyiek és az egyre betegebb, de mind kevésbé ellátott » polgárok« lesznek" - az utolsó előtti szó, a polgárok, külön idézőjelben.
Ebből tudtam meg, hogy a cikk éle nem az azonos újságoldalon egészségbiztosításunk jövőjéért aggódó, ám korábbi egészségügyi miniszterünk tevékenységét szeldeli, hanem a mai általános vitát készíti elő, nyesegetve a maradék optimizmust.
Érdemes kézbe venni ezeket a cikkeket, mert így még a laikus is megérti, miért is ígért prioritást a hivatalba lépő kormány az egészségügynek, az oktatásnak, a kultúrának, egyszóval mindazoknak az ágazatoknak, amelyek a szocializmus éveiben és annak folytatásában az előző kormányzati ciklusban a maradványelvű költségvetés áldozataként vergődtek. Igen, a kormányprogram egészségügy fejezete számos vonatkozásban örvendetes reformterveket fogalmazott meg a magyar egészségügy helyreállítása, javítása érdekében. Ha csak az 1997-re tízezerrel csökkentett gyógyító ágyak számára, s a döntés következményeire gondolok, nincs az a radikális, igazságosztó, rendteremtő kormány vagy miniszter, egészségügyi miniszter, akit ne biztattam volna még annál is többre, jóval többre, mint amit megígért.
A cikkíróval szemben az én optimizmusom töretlen maradt. Töretlen, mert tudom, hogy ennek az igazságosztó, rendteremtő folyamatnak itt is, az egészségügyben is el kell kezdődnie, és csak a végén szabad befejeződnie. Ott, ahol a kormány, a munkáltató, az egészségügy, a szociális intézményrendszer és a legkisebb egység, az egyén belátja, hogy az egészséges embernél nincs nagyobb és kifizetődőbb érték a nemzet és annak gazdasága számára. Erre tehát annyit kell áldozni, amennyibe kerül ennek az elérése. Gondolom, ezzel nem az egészségügyi miniszterhez, az Egészségügyi Minisztériumhoz, hanem a Pénzügyminisztériumhoz, illetve a kormányhoz kell majd fordulnom, de ezt meg fogjuk tenni minden alkalommal, amikor erre lehetőségünk nyílik.
Ami a most tárgyalt törvénymódosító javaslatot illeti, az sajnos még nem az, vagyis nem igazán optimista, és nem igazán rendteremtő. Beéri a kormányprogram megvalósítása keretében az egészségügyet érintő törvények felülvizsgálatának ígéretével, sőt, hangsúlyozza a javaslattevő, hogy alapvető koncepcionális kérdéseket nem kíván érinteni, erről nem kíván vitát indítani. Tehát az alapvető koncepcionális kérdésekben ha átmenetileg is, a javaslattevő eláll a változtatás azonnali szándékától, és egyelőre elfogadja az 1997. évi CLIV. törvényt, így a jelenlegi kormány hivatalba lépése után közel egy évvel tovább tolódik az egészségügyi törvény alapvető hibáinak orvoslási lehetősége.
A törvényjavaslatban szereplő módosítások általában kisebb szövegkorrekciókra vonatkoznak, amelyek a betegellátás döntéseinek egyszerűsítését, gyorsítását, egyértelműségét, pontosítását, továbbá az Európai Unióhoz csatlakozásunk jogi felkészülését célozzák. A paragrafusok egyes pontjainak kiegészítése, pontosítása, a lényeget nem érintő módosításai egyébként jogosak. Például helyes, hogy a 3. § b) pontjában orvos helyett orvosok, d) pontjában a szakképesítéssel nem rendelkező személyek is szerepelnek, e) pontjában pedig az egészségügyi szolgáltatások körében a halottvizsgálattal és a halottszállítással kapcsolatos egészségügyi tevékenység is bekerült.
Egyet kell értenünk a 10. § (5) bekezdésében a korlátozó módszerek és eljárások egészségügyi dokumentációban történő kötelező rögzítésének előírásával, a 24. § (9)-(10) bekezdésében a közeli hozzátartozók részére az egészségügyi dokumentáció megismerését lehetővé tevő módosítással, miként a 101. § orvostechnikai eszközökre, gyógyászati segédeszközökre vonatkozó módosításával is.
A törvényjavaslat technikai jellegű módosító javaslatainak további tételes felsorolása helyett összefoglalóan megállapítjuk, hogy a MIÉP az alábbi két javaslat kivételével a törvényjavaslat 24 paragrafusban benyújtott valamennyi módosításával egyetért. Íme a bírált kettő:
A hatályos egészségügyi törvény 128. §-ának (1) bekezdése a) pontjául a módosítás 23. § (3) bekezdésének e) pontja az "elérhető vagy meghatározott helyen készenlétben áll" szövegrész beiktatását javasolja. Ez a módosítás ellentétben áll a folyamatos, 24 órán keresztül elérhető egészségügyi ellátáshoz való jog - lásd hatályos törvény 7. §-ának (3) bekezdését - biztosításával.
(12.50)
Az egészségügyi dolgozó elérhetősége ugyanis a folyamatos betegellátás biztosítása érdekében nem elegendő. A készenlét minden esetben kivétel nélkül azonnali berendelhetőséget kell hogy jelentsen. Telefonon nagy távolságban is elérhető bárki, aki azonban sürgős vizsgálat vagy műtét szükségessége esetén nem tud haladéktalanul részt venni a betegellátásban. Ezért a 128. § (1) pontjában "elérhető vagy" helyett az "elérhető és meghatározott helyen készenlétben áll" megfogalmazás beiktatását javasoljuk.
A második: az egészségügyi törvény 219. §-ára vonatkozó módosító javaslat szerint a kórházon kívül bekövetkező halál esetén elegendő a kezelőorvos véleménye a kórboncolás elengedését illetően. Bár a 219. § (5) bekezdésének c) pontja tartalmazza a kórboncolás céljai között, tehát a célok között a szakmai ellenőrző funkciót, a módosító javaslat ezzel ellentétesen lehetővé teszi a kezelőorvos saját szakmai hibáinak, mulasztásainak elkendőzését, az ellátás során alkalmazott diagnosztika és gyógyító eljárások ellenőrzésének, utólagos kontrolljának elmaradását. Hangsúlyozom, mi ezeket a szakmai hibákat, mulasztásokat, különösen azok elkendőzésének szándékát nem tételezzük fel, de a lehetőséget az előfordulásukra senkinek sincs oka, joga kizárni.
A felülvizsgáló főorvosi funkció megszüntetése, illetve egyéb szakmai ellenőrzés hiányában a háziorvosi tevékenység amúgy is tökéletesen kontrollálatlan. A háziorvosok által kezelt betegek boncolásának az elengedéséhez a törvényben foglalt feltételeken kívül egy másik orvos egyetértésére is szükség volna. Tudom és megértem Hegedűs Mihály képviselőtársam érveit, de meggyőződésem, hogy ha ezt a két vitatott pontot alaposan megvizsgáljuk, akkor itt nem szakmai korrekcióról van szó, hanem kizárólag arról, hogy ezeknek a tételeknek az elengedése olcsóbbá teszi az eljárást. Tehát ebben az esetben is igazam van, amikor azt mondom, hogy filléres megtakarításokkal hibákat követünk el. Súlyos hibákat, mert precedenst teremtünk arra, hogy ha valamire nincs pénzünk, akkor ott a hibák előfordulásának lehetősége van, és ez igazolt ezáltal.
A fenti módosító javaslatok korrekcióját figyelembe véve a MIÉP a T/996. számú törvényjavaslattal egyetért, az 1997. évi CLIV. számú törvény módosításáról szóló indítványt elfogadja, abban a reményben, hogy az egészségügyi törvény koncepcionális változtatására nem kell sokáig várni.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
Előző Következő