DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! A beterjesztett törvénymódosítás, mint azt indoklásában is elismeri, politikai indíttatású. Célja az, hogy az érvényben lévő egészségügyi törvények felülvizsgálatra kerüljenek.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szabályozza a jogalkotással kapcsolatos állami feladatokat. A hivatkozott jogszabály 17. és 45. §-aiban a jogszabályi rendelkezések egyértelműen megszabják azt a felelősségi rendszert, annak alanyait, terjedelmét, amelyet a jogalkotásra, a jogszabály-előkészítésre jogosított szerveknek követniük kell. A törvény szerint jogszabály-módosításra akkor van szükség, ha a törvényben levő szabályozott részek nem képesek betölteni azt a célt, amit a szabályozás eredetileg szükségessé tett.

(14.10)

Ahhoz azonban, hogy kiderüljön, hogy egy jogszabály alkalmatlan, vagy csak módosítással alkalmas a céljainak a megvalósítására, bizonyos időnek kell eltelnie. Ebből következőn a hatálybalépés óta ebben az esetben közel egy év, illetve bizonyos paragrafusok tekintetében, amelyeket most módosítunk, három hónap telt el.

A jogszabály idő előtti módosítása bizonyos mértékig az alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelmének veszélyével is járhat, ugyanis a jogalanyoknak nem lesz elegendő idejük a jogszabály hatálybalépése óta eltelt időszakban magatartásuknak a jogszabály megkívánta módon való alakítására.

Ezen általános bevezető után néhány konkrétabb dologra is szeretnék rátérni: a törvénytervezet kapcsán ismét fellángolt az a vita, amely az eredeti egészségügyi törvény megalkotásakor a kezelőorvos és a kezelőorvosok tekintetében volt. Ez a javaslat, amelyet annak idején a MOK erőltetett, bizonyos mértékig kívánatos is volt, hogy meghatározzuk azok körét, akik a betegellátásban az adott beteggel foglalkoznak.

A többes szám használata azért nem szerencsés, és azért nem szerencsés a teamek és a kezelési folyamatban részt vevők ebbe való bevonása, mert a felelősségmegállapítás kapcsán ez bizonyos mértékig elmoshatja a felelősségre vonást, elmosódik, elmosódhat a felelősség ebben a kérdésben. Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy aki a vizsgálati és a terápiás tervet meghatározza, mindenképpen egy orvos kell hogy legyen, így ennek a felelőssége megállapítható és jogszabályban rögzíthető. Tehát a kezelőorvosok fogalmának a bevétele a törvénybe szerintünk nem indokolt.

A helyettesítéssel kapcsolatos résznél is felmerültek bennünk aggályok, ugyanis azt mondja ki a törvényjavaslat, hogy amennyiben a helyettesítés nem oldható meg, akkor a munkáltatónak kell erről gondoskodni, s amennyiben a munkáltató nem, akkor maga az orvos. A háziorvos esetében a munkáltató az önkormányzat polgármestere, tehát felesleges lenne ebbe a rendszerbe ilyen módon újabb szereplőt behozni. A jelenleg hatályos jogszabály megfelelő kötelezettséget ró az orvosra, akit a korábbi egészségügyi törvény felnőttnek tekint, és szerintünk maradéktalanul el is tudja ezt látni, tehát meg tudja oldani a helyettesítés kérdését.

Már sokszor és sokak szájából elhangzott a dokumentumokba való betekintés és az, hogy a hozzátartozó rendelkezhet arról, mit tilt meg, és mit nem tilt meg a rokonainak, hozzátartozóinak a dokumentumokba való betekintés esetén.

Ez összefüggéseiben sokkal általánosabb kérdést vet fel, amit az ombudsman is felvetett már az adatvédelmi törvény és az egészségi adatok védelméről szóló törvény kapcsán, hogy milyen mértékig szükséges és lehetséges betekinteniük a hozzátartozóknak az orvosi dokumentumokba. Nagyon jó lenne ennek kapcsán tisztázni, és módosító javaslatokkal kísérletet tenni arra, hogy az "elengedhetetlenül szükséges mértékben" vagy az "elégséges mértékben" fogalom bekerüljön ebbe a fogalomkörbe, hiszen nem biztos, hogy az összes dokumentumra, adathalmazra, ismeretre szüksége van a hozzátartozónak a beteg állapotával kapcsolatosan.

A TASZ-jelentésben szereplő kezelőorvos fogalmának a bevonása ebbe a körbe szükséges lenne szerintünk, hiszen ő határozná meg a beteggel, a hozzátartozóval együtt, hogy mi az elengedhetetlenül szükséges mérték a dokumentumokba való betekintés kapcsán.

Ez azért is érdekes, mert ha itt genetikai bántalmakról, örökletes betegségekről van szó, amelyek bizonyos mértékig genetikai ismereteket, esetleges konzultációt is igényelhetnek, semmiképpen nem a betegnek kellene eldöntenie ezt, hanem a kezelőorvosnak - valaki bevonásával -, hogy milyen mértékig szükséges ezeknek az ismereteknek a beteg részére való átadása.

A módosító javaslatban szerepel a várólista szűkítése, pontosabban a már megjelent rendelkezésekhez - amelyek az eredeti törvényszöveghez képest szűkítést tartalmaznak - igazítja a törvényt, és nem fordítva.

Az etikai és a felügyelőbizottságok kapcsán már többször elhangzott az általunk is sérelmezett pont, éspedig az, hogy a felügyelőbizottságokról és az etikai bizottságokról szóló 23/1998-as rendelet úgy szól, hogy a területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező, vagy területi ellátási kötelezettség alá nem tartozó egészségügyi intézmények a szervezeti és működési szabályzatban kórházi felügyelőtanácsot, illetve kórházi etikai bizottságot hozhatnak létre.

Mi ezt az esetlegességet sérelmezzük, és azt szeretnénk, hogy minden egészségügyi intézményben - függetlenül attól, hogy rendelkezik-e területi ellátási kötelezettséggel, vagy nem - igenis hozzanak létre felügyelőbizottságot és etikai bizottságot. Ez azért is érdekes, mert egyre inkább szaporodnak a magán-egészségügyi intézmények, az OEP által nem finanszírozott, területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező fekvőbeteg-ellátó intézetek, és azoknál is kívánatos lenne, hogy a betegek érdekeit etikai, illetve felügyelőbizottság szabályozza.

(14.20)

E beterjesztett törvényjavaslat legszebb pontja - szerintünk tulajdonképpen az egész módosítás arra irányul, hogy a 24. § meghozható legyen - kimondja, hogy az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló '96. évi LXIII. törvény 5. § (1) bekezdése szerinti kapacitáslekötési megállapodások a 2000. év végéig érvényben maradnak. Ezeket a megállapodásokat 1998. november 1-jéig kötötték meg, és ezek lesznek érvényesek 2000-re is. A kapacitáslekötési megállapodások változatlanul hagyása azt jelenti, hogy új szolgáltatás befogadására nem kerülhet sor, hiszen az ajánlattevő, a fenntartó egyetértő okirat birtokában sem tud részt venni az egyeztető fórumon, ilyen ugyanis nem fog összejönni. Ennek szükségtelenségére a javaslat felhívja a figyelmet. Itt a miniszteri hatáskör azonban nem csorbul. A miniszter befogadhat kapacitáson felüli szolgáltatásokat. Ennek finanszírozása az OEP számára egyrészt csak lehetőség, mert a kasszát egyrészt bezárták, másrészt a biztosításról szóló törvény 30. § (3) bekezdése ennek a hatáskörnek gátat szab. Tulajdonképpen a sokat szidott kapacitáslekötési törvény bemerevítése az, amely számunkra leginkább aggályos ebben a törvényjavaslatban.

Mánya Kristóf képviselő úr részéről elhangzott, hogy az előző kormányzat az egészségügyet nagyon rossz helyzetbe hozta, majd kicsit javítva mondta, hogy a '99. év sem az egészségügy éve - valóban nem az. A kasszabezárás, a zárolás, valamint a most visszatartott 8 milliárd forint semmiképpen nem használ az egészségügy finanszírozásának és a betegellátásnak, hiszen a járóbetegkasszában 5 milliárd forint került zárolásra; ez mindenképpen a kórházi ellátást is gyengíti, rosszabbítja.

Vojnik Mária képviselőtársam utalt arra, hogy nem politikai, hanem szakmapolitikai kérdésekről kellene vitatkoznunk, és az egészségügy addig lesz ilyen nehéz és rossz helyzetben, míg mi egymással politikai kérdésekről és nem szakmapolitikai kérdésekről vitatkozunk, és nem próbálunk egységesen fellépni az egészségügy érdekében. Az orvos-beteg kapcsolatról elmondta, hogy egy családias kapcsolatot kívánt ez a törvény - amit '97-ben meghoztunk - megszüntetni. Kincses Gyula korábbi képviselőtársam szavait szeretném idézni: A szakmánknak két őse van, a sámán és a borbély. Van, mikor a sámánisztikus, a misztikus elemek kerülnek előtérbe. Szeretnénk, ha a szakma, a szakma szabályai, a borbély szakma által lefektetett szabályok jogszabályi biztosítékkal kerülnének túlsúlyba.

E törvény meghozása kapcsán mindenképpen az volt a célunk, hogy megtörjük a korábbi hierarchiát, és valóban egy polgári szerződésen alapuló egészségügyi ellátást hozzunk létre, amely esetében mindenki tudja, hogy mit kell hogy kapjon, mindenki tudja, hogy mit kell hogy adjon. Ezért nem értjük, hogy miért politikai, és miért nem szakmai okokból kezdik felülbírálni ezt a törvényt, mert ez pusztán politikai. A beterjesztett javaslatok az általam említetteken kívül zömmel politikailag értelmezhetők, zömük tényleg módosítás, más részük pedig abszolút elhagyásra javasolt. Erre mindenképpen módosító javaslatokat kívánunk tenni. Fenn szeretnénk tartani sok tekintetben és sok esetben a törvény eredeti stílusát, szövegét és értelmezését.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)