DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága elnökeként részt vettem az Országos Civil Parlament harmadik országos gyűlésén.

A Civil Parlamentben megjelent 450 szervezet javaslatát, szándékait kívánom önök elé és a kormány elé tárni, mert ez volt a kérésük, hogy a parlament és a kormány tudjon róla. Teszem ezt azért is, mert sajnálatos, hogy bár előzetesen egyeztetés volt a kormány részéről Stumpf miniszter úrral, de nem tudott megjelenni a kormány, így a párbeszédből, mivel pár nem volt, csak beszéd maradt - és elmondhatjuk, hogy a süketek párbeszédje. Ezért én most mint postás állok önök előtt, és tolmácsolni szeretném, hogy mit kívánna ez a szegény Civil Parlament.

A Civil Parlament szándéknyilatkozata egyértelműen olyan helyzetértékelését adta önmagának, mely szerint a jelenleg érvényben lévő alkotmány 2. § (2) bekezdése, illetve a 3. § (2) bekezdése alapján, anélkül, hogy a népszuverenitás munkamegosztást jelentene a hatalom gyakorlói és a politikával is foglalkozó civil szerveződések között, közvetlen demokráciát jelentő intézményes, nem eseti, nem ad hoc, nem véletlenszerű párbeszéd alakuljon ki. Ezt a véleményüket a Civil Parlament ülésén részt vevők igényként fogalmazták meg azzal, hogy keresni kell az intézményes párbeszéd konkrét formáinak megvalósítható lehetőségeit. Tehát nem kérnek sokat!

Mit kérnek konkrétan? Mintegy ajánlott levélként teszem önök elé - postásként - a kérésüket, ami nem túlzott követelés. A tíz pont a következő:

A kormány fogadja el a Civil Parlamentet országos tárgyalópartnernek.

Minden megyében legyen civil ház, és legyen országos civil ház.

Minden megyében kérjék fel partnernek a megyei civil tömörüléseket.

A kistérségi és regionális fejlesztési programhoz kérjék ki a civil társadalom véleményét.

Az Országgyűlés bizottságai intézményesen fogadják el a tanácskozási joggal részt vevő Civil Parlament képviselőit.

Minden minisztérium mellett legyen szakmai civil tanács.

Intézményesen oldódjon meg a civil szervezetek támogatása.

Legyen meg a feltétele a civil sajtó létrehozásának.

És utolsósorban: közép-európai civil fórum létrehozására legyen lehetőség.

Nem kérnek sokat a civil szervezetek, ezért kérem, hogy ezentúl ne csupán retorikai jellegű legyen a párbeszéd az állam és a civil szervezetek között, mint ahogy az elmúlt két ciklusban is volt. Mindegy, hogy ezt reklámdemokráciának nevezzük vagy nem, mindig elhanyagolták a civil szerveződéseket, mind a parlament, és főleg a kormányok.

A folyosón odajött hozzám a Civil Parlament egyik tiszteletbeli elnöke, és elmondott egy példát, hogy jól figyeljünk erre. Nem mondta, hogy mondjam el, de én most mégis elmondanám a példáját a tisztelt Háznak: "Mi a különbség a politikus és a színész között? A politikus és a színész a közönséghez szól, a különbség csupán az, hogy a színész azonnal tapsot vagy füttyöt kap, a politikus lehet, hogy kap, de négyévenként nagyot: tapsot vagy füttyöt." Így fordulhat elő az a képtelenség, amit a Magyar Nemzetben olvastam az elmúlt héten, hogy Furmann Imre, aki - leírták - nemigen támogatta a civil szerveződéseket, és kedves régi képviselőtársam ma egy civil szerveződés élén áll. Nehogy előforduljon velünk, valamelyikünkkel ugyanez a lehetőség, mert ha így folytatjuk, akkor bizony előfordulhat!

Kérem tehát, hogy a Civil Parlament kezdeményezését vegyék jó szándékú, pártsemleges együttműködési készségnek, fogadják szívesen, és kérem - ezt most elmondtam önöknek és a kormánynak is -, hogy a fülek nyíljanak meg!

Köszönöm szépen. Választ nem is kérek a kormány részéről. Köszönöm a szót, elnök úr. (Derültség. - Kuncze Gábor: Ez jó! - Taps a MIÉP padsoraiban.)

(9.40)