DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! 1996 végén Magyar Bálint képviselő úr, a Horn-kormány kultuszminisztere vette magának a bátorságot, és a maga részéről eldöntötte két tankönyvkiadó polgári peres jogvitáját. Hiába óvták ettől hozzáértő munkatársai, mondván, hogy jobb lenne megvárni, amíg ítélet születik, meg azt is, hogy ítéletet csak bíróság szokott hozni - hiába.

Magyar Bálint képviselő úr miniszterként helyénvalónak ítélte a bírói jogkör gyakorlását, és ítélkezett is, nem egészen véletlenül. Amikor pedig az általa - idézőjelben mondva - elítélt Korona Könyvkiadótól Vilhelm József igazgató már sokadszor kért tőle meghallgatást, kabinetfőnöke azt találta mondani, forduljon nyugodtan Horn Gyulához vagy az ENSZ-főtitkárhoz.

Mindez nemcsak sajátságos jogérzékről árulkodik, de a törvénnyel való szembeszegülés furcsa elszántságáról is. Később a Legfelsőbb Bíróságnak kellett kimondania, hogy erre nem volt joga, és a Legfelsőbb Bíróság a Korona Kiadónak adott igazat.

Ez régi történet, csakhogy a számlát immár nem Magyar Bálintnak, hanem Pokorni miniszter úrnak kell állnia. Mekkorát? A történet '96-ban kezdődött, amikor a XI. kerületben már '92 óta sikerrel működő, tankönyvekkel milliónyi diákot ellátó Korona Kiadóban belső nézeteltérés támadt. Hogyne támadt volna, amikor az egyik társtulajdonos, Szalainé Kuncze Magdolna, Vilhelmék háta mögött különalkut kötött az egyik tankönyvíróval, amiért kizárták, de kizárták azért is, mert férje cége egyszer csak kivásárolta az irodát a kiadó alól, azután pedig csekély találékonysággal Korona Nova néven alapított új kiadót, amiért a bíróság elmarasztalta, és névváltoztatásra kötelezte.

Csakhogy a Korona az Korona, jól csengő név a piacon, és a per tárgyát képező műveket Magyar Bálint Kuncze Magdolna új kiadójának ítélte akkor a tankönyvlistán. Nem számított, hogy a jogok a Versenyhivatal szerint is a Koronát illették, nem számított az sem, hogy a szerzőnek a Koronával volt négy évre szerződése, és nem a Novával. Nyilvánvalóan az is a véletlen műve volt, hogy '97 nyarán Magyar Bálint döntése után Kuncze Magdolna régi kiadójában, Kuncze Gábor belügyminisztersége idején, a rendőrség kétszer is házkutatást tartott, bűnjelként lefoglalva tankönyvek ezreit, mindet polgári peres ügybe avatkozva. Pedig azt még a Fővárosi Főügyészség is megállapította, hogy bűncselekményről szó sincs. A tankönyvlista pedig kétszer is hatalmas anyagi kárt okozott a Koronának, nem beszélve az erkölcsiekről.

Tudjuk, hogy Kuncze Magdolna Kuncze Gábor képviselő úr testvére, azt is tudjuk, hogy Magyar Bálint úr melyik pártból került a kormányba. Csak azt nem tudjuk - és ezért kérdezem az államtitkár urat -, hogy igaz-e, hogy Magyar Bálint egy személyben sokmilliós kárt okozott a minisztériumnak. Kérdezem (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy mekkorát. Igen, elnök asszony...

Igaz-e, hogy a Korona követelései jogosak? Végezetül: mit kíván tenni a minisztérium...