VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy elöljáróban megköszönjem a kérdését, mert bízom abban, hogy a szükséges médiatörvény-módosításhoz ez mintegy előkép a kétharmados konszenzus - legalább a kétharmados konszenzus - megteremtése érdekében.

Nézzük azonban a tényeket, szemben azzal, amit ön elmondott. 1996. október 1-jét megelőzően a Magyar Televízió Részvénytársaság adósságállománya előbb 1,3-1,4 milliárd forint, majd 1,5 milliárd forint volt. Erről Békesi miniszter urat akkor tájékoztatták, levélben el is ismerte ezt az adósságot - intézkedést az önök kormánya természetesen nem tett. Így az '96. szeptember 30-a előtt keletkezett problémák miatt, de már '97-et terhelően mintegy 3 milliárd forint terhet hagytak a Magyar Televízió Részvénytársaság vállán. Az, hogy műholdas sugárzás bevezetésére került sor, és természetesen a médiatörvénnyel a kormány ezt nem hangolta össze akkor, ez csak 100 millió forintot jelentett; a '96. évi létszámleépítés, amire az akkori kormányzat ígéretet tett, hogy ellentételezi, pusztán 309 millió forint veszteséget jelentett. Az üzemben tartási díj, amelyről a médiatörvény rendelkezik, és amelytől az önök kormánya egy feles költségvetési törvénnyel eltért, '97-ben 1,1 milliárd forint veszteséget jelentett; és végül a műsorterjesztés költségeinek támogatásánál az akkori Pénzügyminisztérium természetesen nem használta föl saját döntése alapján a rendelkezésre álló forrást, ami további 600 millió forintot jelentett. Mindez együttesen az önök örökségeként - egyéb kötelezettségek nélkül számítottan is - legalább 7 milliárd forintot tett ki.

De visszatérve a kérdésre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), természetesen a médiatörvény módosításában...