DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Kérdésem megfogalmazódásakor valóban a hagymakutatás volt Makó és térségének a legnagyobb gondja, azonban, mint ma délután is tapasztalhattuk - ugyanez van Makón és térségében is -, a sertésértékesítés a legnagyobb probléma. Területünkön az illetékes felvásárló vállalat az elmúlt években szerződött sertésnek csak mintegy 60 százalékára szerződik, így a többinek az értékesítése rendkívül nagy gond. A felvásárlók 100-110 forintos áron vásárolják fel, ugyanakkor az előállítási költsége 200 forint élősúly-kilogrammonként.

A választópolgárok felteszik a kérdést, hogy ebben a helyzetben miért van szükség sertéshús behozatalára. Ez a mai napon is fölvetődött. Elmondják, hogy a húsfeldolgozó üzemekbe olyan import-húsféleségek érkeznek, amelyek semmivel sem különbek, mint az általunk előállítottak, tehát ezek a minőségi előírások ezekben az esetekben nem igazak.

Kezemben van egy behozatali engedély, mely 5000 tonna sertésbelsőség: fejhús, szív, bőrke, tüdő, vese, nyelv, máj behozatalára vonatkozik. Ez a mennyiség vonatkozásában annyi, hogy összehasonlításként az ország évi szalámiexportja mindössze 4000 tonna. Ugyanakkor fölvetődik az a kérdés is, hogy esetleg egyéb csatornákon, finoman fogalmazva, hivatalos út megkerülésével is érkezhet az ország területére importsertéshús, egyéb húsféleségek, baromfipép is. Véleményünk szerint időleges sertéshúsimport-korlátozásra is szükség lenne, és elnézést kérek, de mi magyarok jelenleg olyanok vagyunk, mint ha tegyük föl, egy olajban gazdag ország, Kuvait vagy Szaud-Arábia olajat importálna.