SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Horn Gábor képviselőtársam nekem ígérte meg az előbb, hogy nem fog többet hozzászólni. (Horn Gábor bólint.) Nekem ígérted meg, hogy nem fogsz többet hozzászólni. Viszont azért reagálnék erre a hozzászólásodra, mert szerintem egy-két pontatlanságot ejtettél, én viszont szeretnék abban segíteni, hogy egy-két helyesebb módosító indítvány valóban bekerüljön a törvénybe; aztán később majd még talán hozzá is szólnék egy hosszabb hozzászólás erejéig.

Az biztos, hogy a megoldás mindenképpen azt jelentené, hogy új forrásokat kell bevonni a szakképzés finanszírozásába. Ez már annak idején is nagy vitákat váltott ki, hiszen a szakmunkásképzési hozzájárulás életre hívása nem kis ellenállásba ütközött. Azonban a múlt évben már - ez évben fejeződött be a vizsgálat - egy több megyére kiterjedő vizsgálat folyt arról, hogy vajon milyen célokért folyik a pénzek lekérése, és ezt hogyan használják fel az iskolák.

Először is nem 30 milliárdról, hanem 22 milliárd forintról van szó, de ez már csak egy technikai kérdés. Lássuk a szakképzés költségeit! A források a következő megoszlást mutatják: az állami költségvetés körülbelül 30-40 százalékot áll a szakképzés költségeiből; az önkormányzati saját forrású támogatás szintén olyan 35-40 százalék; a szakképzési hozzájárulás pedig 15-20 százalék - ami valóban elég jelentős összeg, bár hozzá kell tenni, hogy iskolája, intézménytípusa válogatja -; a saját források 4-10 százalék és más források 0-1 százalék között vannak.

A szakképzési hozzájárulás értékelhetőségét viszont nagyon nehézzé teszi, hogy vannak iskolák, amelyek szédületes vagyonhoz jutottak hozzá a szakképzési hozzájárulás révén, és vannak, amelyek talán egyetlen forintra sem tettek szert. A vizsgálatokból tehát olyan következtetéseket kell levonni, hogy vajon mi a helyes irány a későbbi kiutalás felé. Erre utalnék vissza egy későbbi felszólalásomban.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)