DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt és koalíciós partnerei "Az új évezred küszöbén" elnevezéssel megalkotott kormányprogramjukban a bűnözés visszaszorítására, a polgárok biztonságának megteremtésére és szavatolására vállaltak kötelezettséget.
A kormány vállalt kötelezettségének tett eleget, amikor is beterjesztette a szervezett bűnözés elleni törvényjavaslatot, vagyis kísérletet tett a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés jogi hátterének megteremtésére. A T/272. szám alatt bejegyzett törvényjavaslat parlamenti vitája során a kormánypártok és az ellenzéki pártok részletesen kifejtették álláspontjukat.
Mint ismeretes, a törvényjavaslat több, már hatályos törvény rendelkezéseit módosítja, kiegészíti, a végrehajtásukhoz szükséges új szabályokat állapítja meg, illetve a szervezett bűnözéshez kapcsolódó társadalmi jelenségeket vonja jogi szabályozás alá. A javaslatot az ellenzéki pártok többsége elutasította, függetlenül attól, hogy a szavazás a törvényjavaslat egyszerű vagy minősített többséggel elfogadandó rendelkezéseire vonatkozott. Most hadd ne elemezzem ezen álláspont szakmai érveket alapvetően nélkülöző okait.
A törvényjavaslat zárószavazásakor külön határozott az Országgyűlés az egyszerű többséggel, illetve a minősített többséggel elfogadandó rendelkezésekről. A rendelkezések elkülönítésekor figyelemmel volt az előterjesztő arra, hogy az Alkotmánybíróság 1993-ban meghozott korábbi határozatában kifejtette azt az álláspontot, amely szerint - idézem - "Az alapjogok védelme és érvényesülése szenvedne megindokolhatatlan korlátozást, ha minden változás és továbbfejlesztés, illetőleg a szabályozási koncepciót nem meghatározó részgarancia kétharmados többséghez lenne kötve; vagyis az alkotmány csak koncepcionális kérdésekre vonatkozóan követeli meg a rendelkezés minősített többségi szintjét, míg a minősített törvény egyes rendelkezéseinek megváltoztatása vagy továbbfejlesztése egyszerű többségű törvénnyel alkotmányosan megengedett" - mondotta ki ez utóbbit az 1999-ben meghozott alkotmánybírósági határozathoz fűzött különvélemény.
A törvényjavaslat egyszerű többséget igénylő rendelkezéseit az Országgyűlés megszavazta, a kétharmados rendelkezéseket elutasította. Az ellenzék által így megcsonkított, de még ki nem hirdetett törvény egyes rendelkezései alkotmányosságának előzetes vizsgálatát kérte indítványozni a kormány a köztársasági elnök útján. Az Alkotmánybíróság 17/A/1999/2. számú határozatával megállapította, hogy - idézem - "Eddig még nem került elé olyan indítvány, amelynek vizsgálata során kifejezetten abban a kérdésben kellett volna állást foglalnia, hogy az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően minősített többséggel megalkotott törvényt egyszerű többséggel elfogadott törvénnyel lehet-e módosítani vagy hatályon kívül helyezni". Az Alkotmánybíróság a fentebb megjelölt határozatában, tehát 1999-ben ebben a kérdésben nemlegesen foglalt állást.
Nem feladatom jelen vita keretében az Alkotmánybíróság újszerű álláspontjának az elemzése, de csak gondoljuk végig, tisztelt képviselőtársaim, hogy milyen furcsa helyzet állhatna elő abban az esetben, ha egy választási eredmény olyan parlamenti többséget eredményezhetne, amikor is a kétharmados többséggel szabályozandó kérdések köre tetszőlegesen kiszélesíthető lenne, és minden életviszony szabályozása tekintetében az alkotmány ezt írná elő. Ebben az esetben alkotmányos válsághelyzet állhatna elő, hiszen a később nem ilyen arányban megalakítandó parlamentek ezeknek az életviszonyoknak az újraszabályozására végül is alkotmányosan képtelenek lennének.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye szerint helyesen döntött a kormány akkor, amikor a tudomány számára valószínűleg még sokáig tartó jogtudományi vita végét nem várta meg, hanem a kormányzati felelősségtől indíttatva ismételten hatpárti egyeztetést kezdeményezett annak érdekében, hogy az ellenzék által korábban elutasított rendelkezésekkel együtt minél teljesebb törvényt alkothasson a társadalom védelme érdekében.
Az egyeztetések során a kormány arra törekedett, hogy az ellenzék által megcsonkított test végtagjait visszavarrja, hogy azokban a vérkeringés megindulhasson, és így olyan törvény születhessen, amelynek rendelkezései szervesen összefüggnek, és amely törvény így képes rendeltetését betölteni. Szükséges azonban leszögezni, hogy a törvényjavaslat nem az Alkotmánybíróság álláspontja miatt lett csonka, hanem azért, mert az ellenzék elutasítása miatt eleve nem épülhettek be a törvénybe a talán leglényegesebb rendelkezések. (Dr. Hack Péter: Feles többséggel szavaztak!)
A kormány 1087. szám alatt ismételten beterjesztette a média segítségével közismert néven maffiaellenes törvényjavaslatnak nevezett javaslatot. Ennek kidolgozásakor a kormány a fentebb kifejtett cél érdekében figyelembe vette az ellenzék javaslatait, irányuljanak azok akár a korábbi javaslatban lévő egyes rendelkezések elhagyására, módosítására vagy új rendelkezések megalkotására. Felszólalásomban mindezt példákkal fogom igazolni.
A törvényjavaslat nem új tényállásokat alkot, hanem a már korábban bűncselekménynek minősített magatartások felderítéséhez és így azok megelőzéséhez ad nagyon fontos eszközt a jogalkalmazó kezébe. A javaslat szinte valamennyi rendelkezése a bűnüldözés két fő törekvése köré csoportosítható, tehát miként erre utalni fogok, vagy a megelőzést, vagy a felderítést, vagy együttesen e két célt szolgálja.
(9. 20)
Az általános vita keretében a javaslatnak azon rendelkezéseivel kívánok foglalkozni, amelyek a hatpárti egyeztetések során a legtöbb vitát kiváltották, illetve a viták nyomán leginkább megváltoztak.
A megelőzés céljait szolgálja a bűnmegelőzési ellenőrzés intézménye, amelynek bírói elrendelésére a korábbinál szűkebb körben van lehetőség. Elsősorban a szervezett bűnözés körébe tartozó bűncselekmények miatt - és ez már önmagában egy szűkítést jelent - elítéltekkel szemben alkalmazható a kettő helyett három évnél súlyosabb büntetés kiszabása - mint alapfeltétel fennállása esetén. E jogintézmény egyaránt szolgálja a megelőzés és a felderítés céljait. Mindkét cél elősegítése érdekében módosítja a javaslat az idegenrendészeti szabályokat.
Az utóbbi öt évben egyre nyilvánvalóbbá vált a szervezett bűnözés és az illegális határátlépés összekapcsolódása. Az embercsempészet és az emberkereskedelem külön üzletággá nőtte ki magát. Az embercsempészek körében növekedett a szervezettség, a konspiráltság, a technikai felszereltség, új, erre specializálódott csoportok jöttek létre a magyar határtérségben, mely csoportok szoros kapcsolatot építettek ki a szomszédos országok hasonló bűnelkövetőivel.
Ma már nemcsak arról van szó, hogy a külföldiek jogellenes beutazásának elősegítése, megszervezése az elkövetők végső célja, hanem ma már azt mondhatjuk, hogy ezen bűncselekmények eszközjellegűek, a jogellenes beutazás megrendelésre, a szervezett bűnözéshez kapcsolódó jelenségek érdekében történik. Az idegenrendészeti szabályok e javaslatban való elhelyezése ma már nem egyszerű törvényszerkesztési kérdés, hanem a társadalmi jelenségek összekapcsolódásából következő igény. A Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja szerint az ellenzék igényeinek, illetve az igény szerinti változásoknak a beépítése a javaslatba a kormány kompromisszumkészségének a megnyilvánulása. Azt azonban korai lenne kijelenteni, hogy ezek a módosítások feltétlenül a javaslat előnyére váltak, és a javaslat céljainak megvalósítását elősegítik.
A korábbi javaslathoz képest elmaradt a vízum újszerű meghatározása, továbbá kikerült a javaslatból az a rendelkezés, amely szerint a vízum kiadásának megtagadásáról külön határozat nélkül is lehetett volna dönteni. Ez az ellenzéki álláspont ellentétes a schengeni államok gyakorlatával, szinte példa nélküli Európában, és valószínűleg hosszabb távon ez az álláspont nem is tartható. Egy év alatt 1997-hez képest közel 50 százalékkal nőtt azoknak a külföldieknek a száma, akiket a hatóság a különböző jogsértő cselekmények miatt az ország területéről kiutasított. Tudomásul kell venni, hogy Magyarország földrajzi fekvésénél fogva az illegális migránsok tranzitországa, rajtunk keresztül vezet dél-kelet, észak-nyugat és kelet-nyugat irányú migrációs útvonal.
Az idegenrendészeti őrizet és a kötelező tartózkodási hely kijelölésének határozott időhöz kötése olyan igény az ellenzék részéről, amelynek kormányzati pozícióból könnyedén eleget tehettek volna, de nem tették, és a javaslattal szemben ezt most kérik számon a polgári koalíciótól. A kormány teljesítette ezen ellenzéki igényt, jóllehet nem biztos, hogy a határozott idő egyes esetekben az érintett külföldiek védettségét jelenti.
A kormány a javaslat 30. §-ában olyan új rendelkezést hozott, amely minden korábbinál humánusabb, és lehetőséget biztosít arra, hogy az idegenrendészeti intézkedés alá vont külföldiek önerőből megteremtsék a Magyarországon tartózkodás feltételeit. Hiszen részükre most már a munkavállalást is engedélyezhetővé tette, feltéve, ha nem a külföldinek felróható okból áll fenn az a körülmény, amely a kötelező tartózkodási hely kijelölését indokolta.
Az idegenrendészeti szabályok tehát a hatpárti egyeztetés eredményeképpen a korábbi javaslat szabályainak módosítását, elhagyását, új szabályok megalkotását is példázzák. A felderítés eredményességét hivatottak biztosítani a javaslatnak a személyes adatok kezelésével összefüggő szabályai. A szervezett alvilág és a bűnüldöző szervek közötti harc legfontosabb színtere az információért folyó küzdelem. Az előbbi az információ gazdája, ismerője, míg az utóbbit, tehát a bűnüldöző szerveket az információkhoz való minél teljesebb hozzáférés vezérli, vezeti a bűnüldözési célok sikere érdekében.
A javaslat e harc megnyeréséhez fontos eszközt ad a hatóságok kezébe. A rendőrség titkos információgyűjtés keretében ügyészi jóváhagyással juthat súlyos bűncselekmény gyanúja esetében az egyébként védett személyes adatokhoz. Nem szükséges az ügyész előzetes jóváhagyása az adatkéréshez, ha a cselekmény a szervezett bűnözéssel függ össze, de ebben az esetben a halaszthatatlan intézkedéssel egyidejűleg kell kérni az ügyész jóváhagyását.
A Szabad Demokraták Szövetsége számára úgy tűnik, hogy ez a garancia is kevés. Ellenvetéseik szinte már a rendőrség tekintélyének csorbítását, a rendőrséggel szembeni bizalmatlanság felkeltését jelenthetik, természetesen szándékaikon kívül. Az álláspontjukban meghúzódó kétség ad absurdum a rendőrségi nyomozati jogkörének a megkérdőjelezése is lehet. Az ügyészi kontroll utólagossága a bűnüldözési célokon túl legalább az információ útját teszi ellenőrizhetővé, és garanciális jelentőségű, amellett, hogy a késedelem okozta veszélyt is elhárítja.
Az adatkérés ügyészi jóváhagyásának megtagadása esetén a halaszthatatlan intézkedéssel beszerzett adatot a rendőrség haladéktalanul megsemmisíti. Az adatigénylő büntetőjogi és egyéb fenyegetettsége, az eljárásba egyébként is beépített számos kontroll és a megelőzési szolgálat léte együttesen is kellő garanciát adnak még az esetleges egyedi visszaélések lehetőségével szemben is. A garanciák tehát - és ezt nagyon lényegesnek ítélem meg - fennállnak az adatigénylés és a megszerzett adat kezelése tekintetében is.
A büntetőeljárás jelenleg is a szabadságjogok korlátozását jelenti, és megítélésem szerint itt sincs többről szó. A megelőzési szolgálat szabályai is megváltoztak a jelen javaslatban a korábbihoz képest, a kormány ellenzéki igényeknek adott helyt, és a javaslat szűkítette a szolgálat által ellenőrizhető személyek körét.
A most tárgyalt törvényjavaslat szükségessége már évekkel ezelőtt felmerült, ismereteink szerint a most ellenzékben lévő pártok kormányzása alatt 1994-ben már elkészült a szervezett bűnözés elleni fellépés hatékonyságát szolgáló koncepció, de 1996-ban a Belügyminisztérium a kábítószer elleni fellépés koncepcióját is elkészítette. A most ellenzékben lévő pártok tehát már évekkel korábban észlelték a törvény megalkotása iránti társadalmi igényt.
A politikai akarat hiánya, az értékrendbeli felfogás eltérősége vagy egyéb okok miatt - ezt most már elemezni szükségtelen - sajnos a jogi szabályozás korábban nem született meg.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőjeként nagyon bízom abban, hogy a polgári kormány törvényjavaslatban megfogalmazott szándéka most már találkozik az ellenzék többségének álláspontjával. A törvényjavaslat előterjesztése a kormány kötelessége és felelőssége, de a törvény megalkotása valamennyi képviselő és parlamenti párt kötelezettsége, mert ez a kötelezettség megítélésem szerint a választók akaratából ered.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)