HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az 1993-ban megalkotott szociális törvény több szempontból korszerűsítésre szorul. Az eltelt időszakban elsősorban a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények vonatkozásában olyan alapvető változások következtek be, melyek feltétlenül igénylik a törvény módosítását. Ezek mellett összhangot kellett teremteni az időközben megalkotott más jogszabályokkal, különös tekintettel a közoktatási törvényre, valamint a gyermekvédelmi törvényre.
Sajátos módon az intézményi ellátásra vonatkozó kérdések olykor indokolatlanul háttérbe szorulnak a pénzbeli ellátások mellett, pedig a szolgáltatások keretében több százezer ember ellátásáról kell folyamatosan gondoskodni. A törvénymódosítással érintett társadalmi csoportok, az idősebb személyek, a fogyatékos személyek, a pszichiátriai és szenvedélybetegek, a hajléktalan személyek több szempontból is kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ennek csökkentése érdekében az államnak feltétlen kötelezettsége, hogy erősítse az intézményi keretek között élő személyek jogbiztonságát, hogy bizalmat ébresszen a szolgáltatások iránt, és deklarálja, hogy az ellátottak számára szabad a választás lehetősége a szociális ellátások igénybevételére. Emellett segíteni kell a családokat abban, hogy a szükségletekhez jobban alkalmazkodó, akár egyéni igényeket is teljesíteni képes intézményrendszer gondoskodjon hozzátartozóikról. Ezen elvárásoknak való megfelelés rendkívül nehéz feladat elé állítja az intézményeket, a fenntartó önkormányzatokat és a szakmai irányítást. Meg kell osztani a felelősséget a szervezetek között, hogy együttesen, egymást erősítve sikerüljön előrelépni, minden szereplő saját szaktudását felhasználva a közös munkában.
Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan szociális intézményrendszer megteremtése a célunk, amelyben az egyének igényeinek, szükségleteinek megfelelően egymásra épülve működnek az egyes ellátási formák. Amíg a gondozás otthoni, családi környezetben elégséges, addig mindent el kell követni, hogy ne kerüljön sor indokolatlanul intézményi beutalásra. Ugyanakkor, ha már nem lehet megoldani családi környezetben a gondozást, akkor éppen az alapellátásban részt vevő szakemberek javaslatára intézményi elhelyezésre kell sort keríteni. Így az egyes ellátási szintek szervesen egymásra épülhetnek, a szakmai munka összhangja hatékonyabban valósulhat meg.
Az intézményi ellátásokkal, szolgáltatásokkal kapcsolatban egyértelműen le kell bontani bizonyos előítéleteket, amelyek arra vonatkoznak, hogy a szociális intézményekbe olyan személyek kerülnek be, akikre nincs szükség már a családban, akik nem hasznos tagjai a társadalomnak. Ez alapvető tévedés. A szolgáltatások szervezésében előtérbe kell helyezni a családdal való együttműködést, a folyamatos kapcsolattartást az intézményben elhelyezett személy állapotának, helyzetének javítását. Az intézményeknek elsősorban abban kell segíteni a családokat, hogy olyan szolgáltatásokat biztosítsanak szakszerűen, amelyek családi környezetben nem valósíthatók meg. Tehermentesíteniük kell a családokat a folyamatos ápolás, szakszerű gondozás kötelezettsége alól, azonban az intézmények falai nem szigetelhetik el a hozzátartozókat egymástól. Arra kell törekedniük, hogy a jó, folyamatos kapcsolattartás lehetősége fennmaradjon, hogy a hozzátartozók közötti kapcsolat ne szakadjon meg.
Az egyik legfontosabb változás 1993 óta, hogy a civil szektor jelenléte megerősödött. Ma már az intézményi ellátások több mint 20 százalékát biztosítják, különösen erőteljesen vannak jelen az időskorúak és a hajléktalanok ellátása területén. Éppen ezért az intézményrendszer átalakítása során minden eddiginél erősebben kell törekedni a szolgáltatási jelleg erősítésére, a választhatóság megteremtésére. Könnyebb közelíteni egymáshoz a civil és állami szektor által nyújtott szolgáltatásokat, ha megnyitjuk a szabad intézményválasztás rendszerét az önkormányzati fenntartású intézményekben is. Az országban működő körülbelül 700 szociális intézmény közötti választási alternatíva akkor valósulhat meg, ha az állami, önkormányzati fenntartású intézmények esetében is lebontjuk a szigorú és helyenként indokolatlan beutalási szabályokat, s ezzel párhuzamosan az önkormányzatok ellátási kötelezettségét, valamint a civil szervezetek által fenntartott intézmények szigorúbb ellenőrzésének rendszerét közelítjük egymáshoz.
(9.10)
A törvénytervezetben szereplő beutalási rendszer átalakítására vonatkozó szabályok ennek a folyamatnak az első lépését jelentik. Az átmeneti intézmények és főleg a kisebb települések, városok által fenntartott szociális intézmények esetében megváltozik a beutalás rendje azzal, hogy az intézményvezető dönthet az intézménybe történő felvételről. A törvénytervezet szerint az átmeneti intézményeknél a törvény erejénél fogva az intézményvezető dönthetne a beutalásról, míg a tartós bentlakásos intézmények esetében, ha a fenntartó és beutaló szerv azonos, akkor a települési önkormányzat ezt a hatáskört átadhatja az intézményvezetőnek.
Ezen keresztül is erősíteni kívánjuk az intézményvezető szerepét az intézményi elhelyezés folyamatában, annak érdekében, hogy az intézményekbe történő felvétel szakmai megalapozottsága erősödjön, és az elhelyezést kérő állapotát jobban ismerő szociális szakember a megfelelő ellátási formát ajánlhassa.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az intézményvezető saját maga mindenféle kontroll nélkül dönthet az intézményi felvételről. A tervezet tartalmazza azokat a garanciális szabályokat, amelyek az intézményvezetői döntés ellenőrzését hivatottak szolgálni. Ezek közé tatozik az, hogy az intézményvezető intézkedésével szemben panasszal lehet fordulni a fenntartóhoz, amely dönt ebben a kérdésben. Ezzel párhuzamosan a fenntartói jogok között is szabályozott a szakmai munka ellenőrzésének kérdése, amelynek keretében vizsgálni kell a beutalás gyakorlatát is.
A törvénytervezet részletesen végigvezeti az intézményi jogviszony rendszerének átalakítását a beutalás keletkezésétől annak esetleges megszűnéséig. Ezzel az a célunk, hogy erősítsük az intézményben elhelyezett személyek jogait és lehetőségeit, a hatékonyabb érdekérvényesítést, és előtérbe helyezzük a szolgáltató jelleget. A beutalási rend átalakításához kapcsolódóan, ha az intézményi felvételről az intézményvezető dönt, abban az esetben megállapodást kell kötni az ellátást igénybe vevővel. A törvény rögzítené a megállapodás legfontosabb elemeit, ezzel hangsúlyozva, hogy az intézmény nincs erősebb pozícióban, hanem egyenrangú felek megállapodásán alapul a szolgáltatás biztosítása.
Tisztelt Ház! Nagyon fontos társadalmi cél a fogyatékos személyekkel kapcsolatos intézkedések sorozata. A törvénymódosítás több tekintetben rendelkezik a fogyatékos személyekről. Egyrészt a fogyatékos személy otthonában folyó munka szakmai tartalma más ágazati törvényekkel - elsősorban a közoktatási törvénnyel - összhangban kerül meghatározásra. Ennek értelmében a szociális törvényből kikerül a "nem képezhető" fogalom, mivel a korszerű ellátás alapja, hogy minden embernek saját képességeihez mérten joga van a fejlődésre, a személyre szabott bánásmódon keresztül a szellemi-testi jólétre. Ezt az ápolást, gondozást biztosító intézményekben is meg kell valósítani.
Másrészt folyamatosan figyelemmel kell kísérni a fogyatékos személy állapotának, helyzetének változását. Ezt alapozza meg az az intézkedés, hogy a fogyatékos személyeket ellátó ápoló-gondozó otthonokban az ellátottak állapotát időszakonként felül kell vizsgálni, különös tekintettel az önállóság, önellátás képességére. Gondoskodni kell intézményi keretek között is az ellátottak képzéséről, döntési lehetőségük megteremtéséről, valamint az egyes személyek állapotának megfelelő szellemi-testi fejlődésről.
Nagyon fontos mozzanata a törvény módosításának a lakóotthoni ellátási forma létrehozása. Az intézményrendszer korszerűsítése alapvető követelményként hozta felszínre az egyénre szabott bánásmódot, a lehetőség szerinti önálló életvitel megteremtését. Az intézményekben folyó szakmai munka szemlélete alapvető változásra szorul a gondozás-gondoskodás fogalmak újraértékelésével. Nem szabad belekényszeríteni mindenkit ugyanabba az ellátási struktúrába, függetlenül attól, hogy képes-e kisebb-nagyobb segítséggel önállóbb életvitelre vagy sem.
Differenciálni kell az intézmények által biztosított szolgáltatások körét az egyéni szükségletek, igények szerint. A nyugat-európai gyakorlatban már jól bevált lakóotthoni ellátások Magyarországon való bevezetésének folyamata már évek óta megindult. Több civil szervezet létrehozott lakóotthont, ezért szükséges, hogy jogilag szabályozott legyen a lakóotthonokban folyó szakmai munka követelménye, az intézményekbe történő bejutás lehetősége és az, hogy azonos szempontok érvényesüljenek az ellátás biztosításában.
Törvényi szabályozásra kétféle lakóotthoni ellátás kerülne: a fogyatékos személyeké és a pszichiátriai betegeké. A lakóotthonok létrehozásával párhuzamosan a nagy létszámú intézményekben maradó ellátottak életkörülményeit javítani kell, humanizált, modernebb, korszerűbb ellátást kell részükre biztosítani. Ez elősegítené azt, hogy a jelenleg meglehetősen túlzsúfolt intézményekben folyó munka hatékonyabbá, magasabb színvonalúvá válhatna, és az ott dolgozók leterheltsége is csökkenne.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat kiemelten kezeli a fenntartó szerepét és felelősségét az intézmények működése tekintetében, amelyek eddig törvényi szinten nem voltak meghatározva. Sajnálatos módon az elmúlt időszakban a gyakorlatban többször előfordult, hogy az intézmények működése pénzügyileg nem volt megfelelően megalapozva, szakmailag pedig rengeteg hiányosság mutatkozott. Ennek következtében előfordult olyan helyzet is, amikor veszélybe kerültek az intézményben ellátottak, bizonytalanná vált az ellátás. Más ágazati jogszabályok - például a gyermekvédelem területén - már meghatározták a fenntartó fogalmát, illetve a fenntartó kötelezettségeit.
A törvénytervezet a fenntartó alapvető kötelezettségeként rögzíti az intézmények működési feltételeinek biztosítását, valamint a fenntartónak az intézménnyel kapcsolatos egyéb feladatait. A fenntartó fogalmát az állami és nem állami szektort illetően eltérően állapítja meg. A törvénytervezet kiemeli, hogy az intézmény működéséhez szükséges személyi, tárgyi feltételek biztosítása a fenntartónak olyan alapfeladata, amely nélkül felelősséggel intézményt létrehozni nem lehet, valamint részletesen meghatározza az intézmény szakmai munkájának ellenőrzésére vonatkozóan a fenntartó kötelezettségeit.
Fontos szerepet kapott a törvénymódosítás során a szociális alapellátás erősítése, elsősorban a gondozási központ létrehozásának lehetőségével. Az intézménybe történő bekerülés megelőzése, a közösségi, helyben történő ellátás fontos segítő eszköze lehet a gondozási központ. Sajnálatos módon az utóbbi években erősen stagnált a saját otthonukban ellátottak száma, mikor az elöregedés következtében lényegesen növekedett a szociális ellátások iránti igény az idős korú lakosság körében. Viszont növekedés figyelhető meg a szociális otthoni elhelyezésre várók számában, különös tekintettel a sürgős, soron kívüli elhelyezések vonatkozásában.
A gondozási központoknak - amelyek létrehozása az önkormányzatok döntésétől függ - széles körű ellátást kell biztosítaniuk, integrálniuk kell az egyes alapellátási formákat, ezzel lehetővé válhat a hatékonyabb ellátás kialakítása a településen. A gondozási központ keretében - elsősorban az időskorúak nappali ellátására épülve - a helyi gondozási igényeknek megfelelően kell a komplex ellátást biztosítani. Ezzel megelőzhető lenne az indokolatlan intézményi beutalás, és lehetőség nyílna arra, hogy a gondozási központ mintegy előszűrő szerepet játsszon az intézménybe kerülés megalapozottsága tekintetében.
Tisztelt Ház! Alapvető követelmény, hogy az alapellátást biztosító családsegítő szolgálatok még erőteljesebben, hatékonyabban vegyenek részt a családi problémák megoldásában vagy akár megelőzésében. Nagyon fontos szerepe lehet ezen intézményeknek abban, hogy megelőzzék az esetleges családi konfliktusokat, hogy átfogó segítséget nyújtsanak a családok számára szociális problémáik megoldásában.
(9.20)
A törvényjavaslat a családsegítő szolgálatok kötelezően ellátandó feladatainak rendszerét pontosítja, összehangolja ezeket a gyermekjóléti szolgálat működésével, továbbá gondozási terv készítésének kötelezettségét mondja ki, mellyel eredményesebbé válhat a családsegítő szolgálat keretében végzett szakmai munka.
Kiemelt feladatnak tartjuk a szociális szakemberek képzésének, továbbképzésének kérdését. Meg kell teremteni a szakemberek nyilvántartásának alapjait, melyből követhetővé válik a továbbképzésen történő részvétel rendszere, illetve az, hogy aktuálisan milyen képzettségi mutatókkal rendelkezik az ágazat. Nagyon fontos, hogy folyamatosan, rendszeresen figyelemmel kísérjük a szociális ellátásban dolgozók szakképzettségének színvonalát, segítsük a korszerű gondozási rendszerek, elméleti, valamint gyakorlati ismeretek elsajátítását, és lehetőséget biztosítsunk a szakmai fejlődésre, előrelépésre, mindenki számára egyenlő feltételekkel.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat elsősorban a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásokra vonatkozó szabályok módosítását tartalmazza. Ennek keretében a szolgáltatási jelleg erősítése, az ellátás minőségének emelése, a differenciált gondoskodás megteremtése a cél, melynek megvalósításához alapvető szemléletváltozásra is szükség van. A legfontosabb az ellátást igénybe vevő állampolgár szükségleteihez igazodó, személyre szóló, kiszámítható és felelősségteljes ellátás biztosítása, amelynek megvalósíthatóságát a javaslat elősegíti. Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy a szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló törvény módosítására irányuló javaslatot fogadja el.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)