DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális igazgatásról és szociális ellátásról 1993-ban született törvény mostani kiterjedt módosítását az indokolja, hogy az elmúlt hat év alatt jelentős mértékben átalakult Magyarország társadalma. A piacgazdaság kialakulását Nyugat-Európában mintegy 150 évvel követte a társadalom lelkiismeretének ébredése, a különböző szociális problémák jelentkezésének felismerése az állam, az egyházak, a társadalmi mozgalmak részéről, és az első kísérlet a feszítő gondok orvoslásának megkeresésére, akár a törvényi szabályozás eszközeivel is. Addigra alakultak ki a társadalombiztosítás kezdetei, elsősorban a munkával összefüggő megbetegedések, a családot érintő nyomor, a gyermekmunka visszaszorítása érdekében.
Magyarországon erre sokkal rövidebb időt adott számunkra a felgyorsult történelem. A társadalmi-gazdasági átalakulás viharos tempója mellett a jogalkotás csak késve követheti az újabb és újabb kihívásokat, a szociális helyzet változásait - azonban ha késve is, mindenképpen követnie kell.
Magyarországon az elmúlt években a kialakuló piacgazdaság nagymértékben megnövelte a jövedelemkülönbségeket. Jelentős társadalmi csoportok kerültek abba a helyzetbe, melyből önerejükből nem képesek szabadulni. Társadalompolitikánk célja pedig csak az lehet, hogy esélyt teremtsünk az újrakezdésre, a periferikus létből való kilábalásra. Szociálpolitikánk célja tehát nem lehet csupán a segélyezés szegénységpolitikája, mint ahogy a szociális piacgazdaság ennél sokkal szélesebb fogalmakat takar az Európai Unió országaiban is.
A piacgazdaság természete és hajtóereje az ember személyes sikerére, a magasabb teljesítményt honoráló teljesítményre kényszeríti résztvevőit. A magasabb részvétel a megtermelt javak előállításában és ebből eredően teljesítményük eredményeként az azokból való részesedésben azonban nem jelentheti azt, hogy a leszakadókat, azokat, akik bármilyen okból nem képesek teljesíteni a gazdasági verseny szigorú feltételeit, azokat, akiknek esélyt kell adni ahhoz, hogy újra a társadalom aktív termelő tagjaivá váljanak, és azokat is, akik erre koruk, egészségi állapotuk vagy akár képességeik miatt nem alkalmasak, magukra hagyjuk. Ezen személyeket is a társadalom részének kell tekinteni.
A gazdasági verseny tehát növeli az emberek közötti különbségeket, mert ezáltal serkentik nagyobb teljesítményre a résztvevőket; a társadalompolitikának viszont - felfogásunk szerint - a szolidaritási elv alapján igazságosabbá kell tenni a társadalmi különbségeket. Ez nem valami jótékonykodás, a másik ember iránti felelősség megnyilvánulása önmagában, hanem a társadalmi stabilitás, az együtt élő emberek tartós és békés együttélésének feltétele. Ebben tehát egyaránt érdekeltek a társadalom szegény és gazdag csoportjai. Ezt szolgálja a szociális igazgatás és szociális ellátás intézményrendszere. Ennek a rendszernek a hatékonyságát, működőképességét javítani minden törvényhozó folyamatos kötelessége, és a jelen törvénymódosítás erre teremt lehetőséget.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat I-III. fejezetének részbeni módosításai jobbára jogtechnikai, illetőleg más jogi szabályozások miatti pontosítások, kiegészítések, ehhez hozzáfűznivaló nincs.
A személyes gondoskodást nyújtó ellátások esetében a változtatások jelentősek. A törvényjavaslat 20. §-a szól az ápolást, gondozást nyújtó intézményekben nyújtandó ellátásokról - ide tartozik az idősek, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek, fogyatékos személyek otthona, valamint a hajléktalanok otthona. A szükség szerinti ruházat, illetve textília biztosítása eléggé nehézkesen értelmezhető, főként amiatt, hogy a különböző otthonokban eltérő igényekről van szó. Célszerű lenne - a jogbizonytalanságot elkerülendő - a végrehajtási rendeletben a kérdést pontosabban szabályozni.
A javaslat 24. §-a tartalmazza a rehabilitációs intézmények felsorolását. A 20. §, valamint a 23. § egyértelműen leszögezi, hogy a szenvedélybetegek otthona önálló intézménytípus. Ugyancsak elkülönül a szenvedélybetegek nappali intézménye is, az átmeneti elhelyezést biztosító intézményeknél azonban a pszichiátriával összemosódik. Kérdésként merül fel, hogy a rehabilitációs intézmények esetében nem lenne-e célszerűbb a javaslat indoklása szerint a módosítás szövegpontosítása, valójában inkább csak kiegészítése a hajléktalanok rehabilitációs intézményével.
A javaslat 26. §-ában a hajléktalanok rehabilitációs intézménye oly módon került megfogalmazásra, hogy eltérően a többi intézmény rövid, törvényi szintű megfogalmazásától, csak a végrehajtási jogszabályi szabályozással válik érthetővé. A javaslat indoklása a lényeget röviden tartalmazza, de ez nem jogszabály.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években elégtelenné vált szociális ellátórendszerünk. A növekvő számú elesett egyre kisebb lehetőséget kap a társadalomtól. A bentlakásos intézményekben való elhelyezésre várók száma oly mértékben nőtt, hogy az ország számos helyén két évet kell várni egy idősek otthonában való elhelyezésre - azért nem hosszabb időt, mert a várakozók egy része ezalatt meghal. Eközben egyáltalán nem bővülnek az elhelyezési lehetőségek, sőt néhol a szociális intézmények más célú felhasználását is tervezik.
A várakozás képtelenül hosszú idejéhez az is hozzájárul, hogy a beutalást az önkormányzatok rosszul fizetett hivatalnokai intézik, akik többnyire nem rendelkeznek a kérelmek elbírálásához szükséges szakmai képzettséggel. Ezért rendelkezik úgy a törvénymódosítás, hogy a kérelem elbírálását az intézmények vezetőire bízza.
(10.40)
Ugyanakkor a fenntartó erősebb ellenőrzési jogosítványaival biztosítani igyekszik a beutalási gyakorlat megfelelő színvonalát. A XX. század végén, Európa közepén hajléktalanok fagynak meg, és halnak éhen. A társadalom lelkiismeretének végre meg kell szólalnia. Erre utaló jelként tapasztalható, hogy a civil szféra, a társadalmi és az egyházi szervezetek szerepe - elsősorban a hajléktalanok és részben az időskorúak ellátásában - megjelent, ma már az ellátások 20 százalékát ezek biztosítják. A meglévő intézmények műszaki állapota azonban nem felel meg helyenként még a minimális feltételeknek sem.
A szűk területre összezsúfolt, közös szobában élő idősek között elkerülhetetlen torzsalkodások, gyűlölködések alakulhatnak ki. A humanizált ellátási formák családnagyságot alig meghaladó létszámú csoportokkal biztosíthatnának csupán esélyt a változásra, az alkalmazkodásra természetes okból már kevésbé képes időseknek. Ezért a javaslatban új ellátási formaként megjelenik a lakóotthon fogalma.
Különösen nehéz helyzetben tengődnek a fogyatékos személyek és a pszichiátriai betegek. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségéről rendelkező törvény ugyanakkor kimondja, hogy elhelyezésüket legkésőbb 2010. január 1-jéig kis közösségeket befogadó lakóotthonokban kell biztosítani. Ezt a munkát legfőbb ideje elkezdeni. A pszichiátriai betegek otthonaiban élők helyzetének rendezetlenségére már a hetvenes években felhívta a figyelmet Hajnóczy Péter: Elkülönítő című írása, mely nagy hazai és nemzetközi visszhangot keltett, hisz az első olyan irodalmi mű volt a szocializmus viszonyai között, mely nyilvánosan szólni mert az elesettek személyi jogairól. Helyzetük jogi rendezése azonban még a mai napig sem történt meg, az elmeügyről szóló humanista törvény elfogadása során sem. Ezért tartalmaz az előttünk fekvő törvényjavaslat jog- és érdekvédelmet tartalmazó szabályokat, mert a jogi szabályozás eddigi hiánya miatt az intézményekben élő fogyatékos személyek alapvető jogai ma még nem biztosítottak. Itt kell említést tenni a 35. §-ban megjelenő, lényegében garanciálisnak nevezhető elemről, mely pontosan igyekszik meghatározni a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény fenntartójának feladat- és jogkörét.
Üdvözölendő a törvényjavaslatnak az a része, mely az érdekképviseletek szerepét erősíti, s az érintettek védelmét növeli úgy, hogy az intézmény állami vagy nem állami fenntartója "kikéri az ellátottak országos érdekképviseleti szervezete területileg illetékes szerveinek véleményét az intézmény működését érintő lényeges döntés meghozatala előtt. Tényleges döntéshozatalnak minősül, különösen az intézmény megszüntetése, az intézményi típus, forma megváltoztatása." - Eddig az idézet.
A javaslat példálózó jellegű, de vitatható, mert például lényeges kérdés az ellátottak szempontjából, mondjuk, a térítési díj, vagy például ha az intézmény anyagi okok miatt szűnne meg, és nincs további finanszírozó, akkor csak elvi jelentősége van a lehetőségnek. De felmerülhet az is, hogy mi a követendő eljárás, ha az ellátottakra tekintettel több érdekképviseleti szerv is illetékes. A javaslat 41. §-a szerint az érdekképviseleti fórum tagja lesz a fogyatékosság jellege szerinti országos érdekképviselet területileg illetékes szervezetének képviselője, és ez egy igen jelentős lépés.
A fenntartó részéről fontosnak tartom a szakmai munka ellenőrzését és nemcsak a gazdálkodás ellenőrzését; természetesen csak az abban az esetben, ha ehhez a munkához igénybe veszik a megfelelő szakembert. A személyes gondoskodást végző személyek továbbképzésének megszervezése is szükségszerű, mert ezek a foglalkoztatottak jelenleg csak abban az esetben részesülnek továbbképzésben, ha a munkáltató ezt magánszorgalomból megszervezi.
Ami továbbra is megoldatlan marad, mert ebben a csomagban nincs rá lehetőség, az a tartási szerződések lakhely szerinti illetékes önkormányzathoz történő bejelentésének és időközönként a tartás teljesítése ellenőrzésének kötelezővé tétele, mert egy-egy tartás megkötésével kiszolgáltatottá válnak az idős emberek. Előfordul az is, hogy intézményi elhelyezést nyernek, és az eltartók elfelejtenek szólni a tartási szerződés meglétéről, pedig ebben az esetben intézményi térítési díjat és nem személyi térítési díjat kell megállapítani gondozási díjként.
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Ház! Remélem, hogy a szociális törvény mostani módosítása a szükséges intézményi változtatásokon túl a társadalom figyelmét is felhívja arra, hogy nagyon sokan élnek közöttünk elesettségben, kiszolgáltatottságban, emberhez méltatlan körülmények között. Egyetlen felelős politikus vagy más pályán sikeres ember sem lehet elégedett teljesítményével addig, amíg meg nem próbál segíteni ezen. Ezért a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja feltétlenül támogatja a törvényjavaslat elfogadását.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
Előző Következő