DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslatot érdemes két részre választva megvizsgálni.

Az egyik, mi indokolja azt, hogy elénk kerül ez a törvényjavaslat. Erről a képviselőknek több tudomásuk lehet több szektorból, az állampolgároknak pedig csak egyfajta tudomásuk lehet, ami arról szól, hogy évek óta a kapott folyószámlaegyenleg-értesítők köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Ezt évente egyszer minden olyan ember, akinek tb-folyószámlája van, átélhette ebben az országban.

A képviselők azt is tudhatják, hogy a könyvelési rendszer hibái odáig vezettek, hogy a társadalombiztosítás mérlegét már nem auditálták a könyvvizsgálók, egyszerűen arra hivatkozva, hogy a könyvelési rendszer nem tartalmaz hiteles adatokat. Ezért kell ezt a folyószámlarendszert rendbe tenni. Azzal, hogy az APEH-hoz átkerült ez a folyószámlarendszer, és egy új könyvelési szisztéma fogja kezelni a folyószámlákat, feltehetőleg az a probléma megoldódik, hogy további hibák a könyvelési rendszer hibájából nem kerülnek a folyószámlákra.

Addig viszont, amíg nem sikerül egy tiszta induló állapotot teremteni, az új könyvelési rendszer is görgeti saját maga előtt az előző könyvelési rendszerből származó hibákat; éppen ezért a folyószámlák vitamentes lezárása és induló egyenlegének megállapítása az egész járulékbeszedési rendszer szempontjából elengedhetetlenül fontos feladat. Különben hiába vannak milliárdos fejlesztések az új folyószámlarendszert kezelő szoftveren, ugyanezeket a problémákat még hosszú évekig lehet görgetni.

A másik kérdés arról szól, hogy milyen kedvezményeket helyez kilátásba a törvény. Az egyik kedvezmény, amelyet a legtöbb kritika ért, a kamat és a büntetőbírságok elengedése. Ez nem egy új elem, méltányossági jogkörben eddig is megvolt a hivataloknál. Rengeteg olyan jelzés érkezett, amely szerint korrupciógyanús intézménynek nevezték ezt az emberek, arra való tekintettel, hogy ezek elengedését különféle - elég hosszú - tárgyalásokon eddig is el lehetett érni, amennyiben valaki részletfizetéssel vállalta a tőke megtérítését, ami - lássuk be - nem egy rossz bankikölcsön-konstrukcióként működött.

Ez a javaslat normatívvá teszi azt a lehetőséget, hogy valaki megszabaduljon a késedelmi és büntetőkamatoktól, amely egyébként a folyószámlarendszer állapotából fakadóan úgy is előállhatott, hogy az illetőnek nem állt szándékában tartozást felhalmozni. Egyszerűen a rendszer hibájából nem értesülhetett arról, hogy tartozása van, és ez egyes összegeknél igen jelentős késedelmi pótlékot eredményezhetett úgy - miután a szabályok szerint a befizetett összegeket a továbbiakban a késedelmi pótlékként vonták le először -, hogy igazából az illető egy rendes járulékfizető volt, és egy könyvelési hiba miatt halmozta mindezt fel.

Ellenben nem ad lehetőséget a törvényjavaslat arra, hogy a meglévő tőketartozást hosszas ütemezésben, részletekben lehessen visszafizetni. Tehát ebből a szempontból a jelenlegi méltányossági jogkörnél szigorúbb szabályokat tartalmaz.

Az egyetlen új elem a törvényjavaslatban a kis összegű tartozások elengedésének a kérdése. Többen elmondták itt, hogy ennek a maximális összege 1 milliárd forintra tehető költséget jelent a bevételi oldalon, és ez huszadrésze annak, amit a késedelmi pótlékok elengedéséből gondolunk. Bár azt kell mondanom, hogy míg a kis összegű tartozások behajtásának teljesülése feltehetőleg százszázalékosnak tekinthető, addig ezek a késedelmi pótlékok feltehetőleg a tőketartozás egy részével is igazából a behajthatatlan követelések kategóriájába tartoznak. Tehát jószerével olyan pénzről mondunk le, amely egyébként sem folyna be a költségvetés részére.

Nos, valószínűleg lehet arról vitatkozni, hogy a kis összegű tartozások elengedése kapcsán hol van az az összeghatár, ahol egyébként a behajtási tevékenység költség- és munkaigénye még megéri azt az összeget, hogy behajtsunk egy tartozást. Azt gondolom, hogy a tízezer forint valahol ezen a határon van.

Sokadszor előforduló dilemma - amint már hallhattuk a bizottsági előadóktól -, hogy minden ilyen amnesztiaszerű rendelet igazából megrendíti a jó járulékfizetők járulékfizetési hajlandóságát, a rossz járulékfizetőket pedig megerősíti abban a gyakorlatban, miszerint folytassák nyugodtan ezt a tevékenységüket, és ezek az amnesztiarendeletek szétzilálják a járulékfizetési hajlandóságot. Vannak azért jelentős különbségek a többször idézett ominózus 1995-ös javaslathoz képest, amely tőketartozás-elengedést helyezett kilátásba, nemcsak büntető- és késedelmi kamatokat; valamint az egy amnesztiarendelet-szerűen működött volna, valószínűleg leginkább pszichológiai okokból, hogy eltüntesse a papíron magas, behajthatóság szempontjából pedig alacsonynak tekinthető tb-tartozásállományt. Ez a javaslat egy egyszeri alkalomra szól, és pusztán abból a célból teszi általánossá az eddig igénybe vehető kedvezményeket, hogy tiszta lappal indulhassanak az új járulékjellegű folyószámlák.

A magunk részéről azt gondoljuk, hogy pont ezért, az egyszeri alkalomhoz kötött - és igazából csekély mennyiségű - kedvezmény miatt valószínűleg ez a hatás, amitől többen szoktunk félni, ebben az esetben jóval kisebb lesz, mintha valami egyéb indokból következő általános amnesztia lenne a rossz járulékfizetők részére. Éppen ezért a frakció részéről elfogadásra javasoljuk a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)