DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A társadalombiztosítási járulék-folyószámlák rendezéséről szóló T/1050. számú törvényjavaslat keretében a kormány az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei járulékigazgatóságait, továbbá a fővárosi és a Pest megyei járulékigazgatóságot arra hatalmazza fel, hogy az 1999. január 31-ei járulék-folyószámlák egyenlegéről '99. július 31-éig értesítést küldjön a vállalkozásoknak. A megküldött számlaegyenleg alapján a járulékfizetésre kötelezetteknek lehetőségük van arra, hogy az egyeztetési jegyzőkönyvet aláírják, amennyiben elfogadják a közölt egyenleget, és ha ezt követően a jegyzőkönyv aláírásától számított 30 napon belül megfizetik a megállapított járuléktartozást, akkor a járulékigazgatóság a késedelmi pótlékot és a bírságot elengedi.

A törvényjavaslat 3. §-ának (2) bekezdése alapján arra is lehetőség van, hogy az egyeztetés során a járulékfizetésre kötelezett kérheti az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény szerint meghatározott fizetési könnyítések alkalmazását is. Itt - visszautalva az adózás rendjéről szóló törvényre - az a lehetőség kínálkozik a törvény preambulumában rögzített alapelv szerint, hogy az adóhatóság köteles méltányosan eljárni akkor, ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak: az adótartozást mérsékelheti, illetve fizetési könnyítést engedélyezhet. A kedvezményekről szólva annyit, hogy egyrészt itt közvetlenül szó van késedelmipótlék- és bírságelengedésről már akkor is, ha a tőke megfizetése az imént említett adózás rendjéről szóló törvény könnyítéseinek megfelelően történik.

A törvényjavaslat kapcsán ugyanakkor meg kell fogalmaznunk azokat az aggályainkat, amelyekről a következőkben szeretnék szólni. Mi lehet a gond ezzel a törvényjavaslattal, ha ilyen nagy kedvezményeket, mondhatni, szabad elvonulást, büntetlenséget biztosít a járulékterheket rendszeresen nem fizető vállalkozások részére a kormány? Elviekben ettől az intézkedéstől pezseghetnének a vállalkozások, mérséklődhetnének a terhek, a polgári réteg gyarapodhatna. A Magyar Igazság és Élet Pártja mindig is erről beszélt - ugyanakkor most pedig nem vagyunk elégedettek ezekkel az intézkedéseinkkel, intézkedésekkel, és fenntartásainkat fogalmazzuk meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt le kell szögezni, hogy a járulékterhek elengedését a kormány kényszerből teszi. Kényszerből, mert a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai kintlevőségének rendezéséről, a végrehajtás és az ellenőrzés egységes rendszerének kialakításáról szóló 10/1995. számú országgyűlési határozat nem került végrehajtásra. Ezért a társadalombiztosítási ellátások fedezetét jelentő járulékbefizetéseket nyilvántartó '98. december 31-éig vezetett járulék-folyószámlák megbízhatósága, adatainak valódisága nem megfelelő, nem éri el azt a feldolgozottsági szintet, ami az eredményes felhasználás és alkalmazás alapfeltétele lenne. Ezt a tényállást a törvényjavaslat általános indokolása is megfogalmazza. Ebből a sajnálatos körülményből kifolyólag - tehát mert nem tudja az igazát hitelt érdemlően bizonyítani a járulékokat felhalmozókkal szemben - a kormány kényszerül arra, hogy a késedelmi pótlékokat elengedje, sőt a járuléktőke megfizetésére is kedvezményeket adjon.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló törvény a kintlevőségek behajtásából 45,5 milliárd forintot irányoz elő. A tb-folyószámlák rendezéséről szóló törvényjavaslat a prognosztizálható adatok alapján a hátralékos járulékalanyok felének fizetési hajlandóságát tételezi fel. A törvényjavaslat háttérszámításai szerint a várható mintegy 46 milliárd forint járulékbevétel mellett 22 milliárd forint késedelmipótlék-törlés jelentkezhet, amely elég tetemes könnyítés; mondhatni, hogy a jogos közpénz befolyásának elpocsékolása az esedéktelenné nyilvánítás révén. A járulék-folyószámlákon az összes tartozás 251 milliárd forint, ebből a késedelmi pótlék jelenleg 93 milliárd forint.

Sajnálatos körülmény, hogy a törvényjavaslat nem tesz különbséget a járulékot fizetni nem tudók és a járulékot fizetni nem akaró vállalkozások között. Sajnálatos körülmény az, hogy ismereteink szerint a nemzetközi vállalatok és a hazai kis- és középvállalkozások tb-tartozásaira még háttérszámítások szintjén sem utal a törvényjavaslat. Információnk szerint a nagy nemzetközi vállalatok fizetési kötelezettségei teszik ki a késedelembe esett járuléktartozások 60 százalékát. Az igaz, hogy Magyarországon magasak a járulékterhek, de ugyanakkor alacsonyak a járulékfizetés alapjául szolgáló bérek.

(12.40)

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

Sok külföldi vállalkozás még a járulékfizetések alapját sem teremti meg, hiszen úgy alkalmaz munkavállalókat, hogy kiváltatja velük az egyéni vállalkozói igazolványt. Sajnálatos körülmény ugyancsak, hogy egy évvel ezelőtt, amikor a társadalombiztosítási alapok önkormányzati fennhatóság alól kormányfelügyelet alá kerültek, az akkori törvényjavaslatot alátámasztandó, elhangzott az, hogy majd ez az új irányítás, ez az új vezetés rendet teremt a társadalombiztosítási alapoknál. Sajnos a megismert adatok, körülmények nem abba az irányba mutatnak, hogy ez megtörtént volna.

A kormánynak az a lépése, amellyel most egy nagymértékű, általános, egyetemes érvényű könnyítést eszközöl, mint utaltam rá, kényszerből fakad. A közelmúltban kaptuk kezeinkhez az Állami Számvevőszék 1999 márciusában lezárt jelentését, amelyben a társadalombiztosítási alapok számítógép-nyilvántartási rendszereit vizsgálja. A jelentés megállapítja azt, hogy a társadalombiztosítási feladatok ellátásába szervezetlenül, nagy késéssel és rendszerszemlélet nélkül épül be a számítástechnika alkalmazása. Az egészségbiztosítási ágazat szakfeladatait támogató komplex országos informatikai rendszerek nem működnek. Nincs integrált, egységes informatikai elvek alapján kidolgozott rendszer a gyógyszer-, a gyógyászati segédeszköz-ellátás, a taj-nyilvántartás, a járulékelszámolás területein.

Ugyanakkor a két társadalombiztosítási ágazatnál 1994 és '97 között az alapoktól és a világbanki kölcsönből folyó áron informatikai célokra összesen 10 053 millió forintot fordítottak. Ebből - részleteiben a világbanki hitelből - '98-ig informatikai célra az ágazatok összesen 3900 millió forintot, azaz 22,5 millió dollárt fordítottak, ami az igénybe vehető összeg egyharmada. Az Állami Számvevőszék jelentése kritikusan állapítja meg, hogy a hitelek felhasználása nem érte el az eredeti célokat: nem jött létre egy egységes, korszerű információs-technológiai bázison működő társadalombiztosítási informatikai rendszer, nem alakult ki modernizált adminisztratív infrastruktúra. A törvényi előírásoknak megfelelő nyilvántartási rendszer tehát nem jött létre a társadalombiztosításban, az adatbázisok, nyilvántartási rendszerek rendszerszemléletben pedig nem épültek ki.

A járulék-folyószámlákra utalva az Állami Számvevőszék tételesen megállapítja, hogy a nyilvántartás és az elszámolás teljes körű, zárt rendszerű informatikai támogatottsága nem megoldott. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mintegy öt éve foglalkozik eredménytelenül az on line decentralizált járulékfolyószámla-rendszerek kifejlesztésével. A rendszerbe fektetett több éves szakmai munka, a rendszerben felhalmozott szakismeret, illetve az eddig ráfordított 534 millió forint lényegében elveszett - állapítja meg az Állami Számvevőszék jelentése.

Tisztelt Képviselőtársaim! A T/1050. számon beterjesztett törvényjavaslat a mi véleményünk szerint alapvetően ezen tényállásból következik, tehát abból, hogy az előző kormány idején problémák gyűltek, problémák nem kerültek megoldásra. Ugyanakkor sajnálattal tapasztaljuk azt, hogy az idestova egy éve állami felügyelet lévő társadalombiztosítási alapok vezetése sem tudott ezekkel a problémákkal megküzdeni. Arról sincs információnk, hogy az áldatlan állapotok kivizsgálásra kerültek volna, nincs tudomásunk arról, hogy felelősségre vonás vagy büntetőeljárás történt volna ezekben az esetekben.

A vázolt problémákon túl, tisztelt képviselőtársaim, utalni szeretnék még néhány generálisabb problémára is. A társadalombiztosítási alapok pénzügyi pozíciója a mi véleményünk szerint tarthatatlan. 1999-re a társadalombiztosítási alapokról szóló törvényben 42 milliárd forint hiányt fogadott el az Országgyűlés. Ugyanakkor már most, 1999 első három hónapjában a hiány 45,6 milliárd forint - tehát három hónap alatt már több a hiány, mint amit egész évre terveztek!

Aggasztó jelenség az, hogy a társadalombiztosítási alapok egyébként is gyenge pénzügyi lábakon álló rendszerét a költségvetésben vagyonértékesítési bevételekkel próbálta meg a kormány áthidalni. 53,7 milliárd forint szerepel a '99. évre szóló költségvetésben mint vagyonértékesítési bevétel. Azonban az már most látható - és valószínűleg, amikor a T/1050. számú törvényjavaslatot a kormány elkészítette és beterjesztette az Országgyűlés részére, látható volt az -, hogy ez a vagyonértékesítés nem fog megvalósulni. Ez a vagyonértékesítés csorbát szenved, el fog húzódni, nyomott árakon fog történni! Ám mindazért, hogy ne növekedjen még tovább a hiány, így rövid távon kényszerül a kormány arra, hogy a késedelmi pótlékokat elengedje, annak fejében, hogy a járulékfizetések így hamarabb megfizetésre kerülnének.

Aggasztó jelenség az, hogy a tb-alapok hitel jellegű forgóalap-igénybevételi számláinak hitelegyenlegei 1999 márciusában már mínusz 40 milliárd forintos egyenleget mutattak, tehát a tb-ellátások, a nyugdíjak, az egészségügyi ellátás egyre nagyobb mértékben, egyre fokozódó ütemben hitelből történik.

Az elmondottak összegzéseképpen a Magyar Igazság és Élet Pártjának az a véleménye, hogy a társadalombiztosítási alapok aggasztó pénzügyi helyzetét figyelembe véve, a társadalombiztosítási alapoknál pótköltségvetés készítésére kellene most már helyezni a hangsúlyt. Nem értünk egyet azzal, hogy hatásvizsgálatok nélkül, tételes kimutatások nélkül mindenki számára ezt a késedelmi pótlékot elengedik. Igenis, a kormány nem tett különbséget - még egyszer hangsúlyozom - a fizetni nem tudók és a fizetni nem akarók között. (Varga Mihály: Hogyan lehet?) Ez nem egyezik a mi álláspontunkkal.

Úgy látjuk, hogy a több-biztosítós egészségbiztosítási rendszer bevezetése ezen közgazdasági-pénzügyi körülmények között egy narancsízű álom; de jobb is volna, ha narancsízű álom maradna, tehát nem válna valóra, nem indulna meg az egészségügy privatizációja, ugyanis ez a folyamat ilyen pénzügyi alapokon ugyanazt eredményezné, mint a nyugdíj-biztosítási alapok privatizációja, a több-biztosítós modellre való felhelyezése. Emlékeztetnék arra, hogy csak a kiesők, a magánpénztárakba átlépők miatt a központi költségvetés adóbevételeiből '99-ben 81 milliárd forintot kell átutalni a társadalombiztosítási alapokhoz, hogy a nyugdíjakat tudják fizetni; ez 2000-re már 116 milliárd forint lenne, 2001-ben 136 milliárd forint. Azt szeretnénk tehát, ha előbb a társadalombiztosítási alapok pénzügyi pozíciói rendeződnének, stabilizálódnának, és ezt követően történnének érdemi lépések a továbbfejlesztés vonatkozásában.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)