HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Remélem, hogy utoljára szólok hozzá, és tényleg nem szívesen teszem, de vannak, akik hallgatják ezt a műsort, elolvassák a jegyzőkönyvet, és bizonyos dolgokra válaszolni kell.

Amit Csáky András képviselő úr mondott, akitől higgadtabb hozzászólásokat is hallottam: egyszerűen nem értem, hogy jön ide, hogy milyen elvtársak hol ültek! Az önök kormányában elég sok volt MSZMP-tag ül ilyen értelemben. Ehhez az érvnek semmi köze a Szociális Chartához, nem is tudom, hogy gondolt ilyenre.

A másik az, hogy nyilvánvaló, 1990 és 1994 között csodát nem lehetett tenni, nem is kértem számon senkitől ezt a csodatételt, arról volt szó, hogy Surján képviselő úr többször idézte nekünk, hogy miért nem intézkedtünk, hogy 1994 és 1998 között ratifikálják a chartát, amikor Béki Gabriellával együtt mezei képviselők voltunk. Neki pedig, aki biztos sok minden jót tett miniszterként - és nem is hozom ezt szóba, nem vitatom -, népjóléti miniszterként valamivel mégis több lehetősége lett volna a charta ratifikálást elérni, mint, mondjuk, nekem vagy Béki Gabriellának 1994 és 1998 között kormánypárti képviselőként. De ezt nem mondtam el, mert nem akarok újabb vitát nyitni Surján képviselő úrral, pusztán azért mondom, hogy mi azt mondtuk a vitában, szerintünk a charta ratifikálása akkor lenne igazán ünnepi jelentőségű, ha azok a pontok, amelyeket mi fontosnak tartunk, szintén belekerülnek. Sajnáljuk, hogy ez nem került bele.

Szerintünk ez egyrészt a kormánynak sem használ, hiszen - mint említettem - a módosító jegyzőkönyv ratifikálása nemzetközileg is fontos, és maga a külügyminiszter jelentette ki, hogy mennyire fontos, a társadalombiztosítás esetében pedig a társadalmat nyugtatná meg. Sajnáljuk, hogy ez a kettő nem kerül ratifikálásra, mi ezzel együtt itt meg fogjuk szavazni. Esetünkben tehát semmiféle ünneprontás nincsen, és ezt a fajta ideológiai háborúzást, amibe sajnos ez a vita bele látszik fulladni, nagyon szerencsétlennek tartom, és hangsúlyozom, nem mi hoztuk ide ezt a felvetést.

Köszönöm figyelmüket.