DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Az ajánlás 35. pontjában - egy korábbi bizottsági döntés alapján lehetőséget látva - igyekszem a transzplantációval kapcsolatos kérdéskört életszerűbbé, illetve elfogadhatóbbá tenni.

Mint jól tudjuk, a hatályos egészségügyi törvény a halált követően a hozzátartozók beleegyezését teszi kötelezővé, hogy donorból szervet távolítsanak el. Ennek kapcsán eszembe jut - idézem Vojnik képviselő asszonynak a hatályos szöveget - a 211. § (2) bekezdése: "A kezelőorvos a szerv, illetve szövet átültetésére rendelkezésre álló időn belül köteles meggyőződni arról, hogy a beteg életében tett-e tiltakozó nyilatkozatot. Ilyen nyilatkozat hiányában a kezelőorvos köteles a 16. § (2) bekezdése szerinti személy nyilatkozatát beszerezni az elhunytnak a szerv, szövet eltávolítására vonatkozó feltehető szándékáról." Erről van szó - lehet, hogy rosszul fogalmaztam.

Visszatérve: eszembe jut, amikor tavaly vagy tavalyelőtt volt a miskolci kórháznak az a szövettel kapcsolatos polémiája - nem akarom azt mondani, hogy botránya -, akkor a kórház igazgatója azt nyilatkozta, hogy ilyen esetekben mindenki fel van háborodva, csak akkor, amikor saját maga érintett egy ilyen ügyben, természetesen rögtön az egészségügyi személyzettel kapcsolatosan az az elvárás fogalmazódik meg, hogy őt nem érdekli, milyen módon, de azonnal oldják meg a problémáját. Ez az egyik része a dolognak.

Úgy gondolom, semmi nem akadályozná azt, hogy az általam benyújtott módosító javaslat - amely tulajdonképpen teljesen megegyezik a Magyar Szervátültetettek Szövetségének javaslatával - keresztülmenjen, és semmiféle olyan személyiségi jogi aggályokat nem vet fel, amilyenek ezzel kapcsolatban felmerülnek. Maga ez a javaslat nem helyezi lehetőségen kívül azt, hogy valaki tiltakozzon a szerv kivétele ellen, de nem teszi kötelezővé ennek a beszerzését, hisz egy olyan procedúráról van szó, ami tulajdonképpen - a vesetranszplantáció kivételével - csak néhány órát engedélyez arra, hogy ezek a nyilatkozatok beszerezhetők legyenek.

Engedjék meg, hogy a Magyar Személyiségközpontú Pszichoterápiás és Mentálhigiénés Egyesület elnökének, Török Iván pszichológusnak a témával kapcsolatos szakvéleményéből egy rövid részt idézzek. Ez azt bizonyítja - szakember bizonyítja azt -, hogy önmagában ez a kérés adott pillanatban egy olyan pszichológiai állapotban éri a hozzátartozót, amikor tulajdonképpen egy beszűkült tudatállapotban van. Azt írja, hogy "A sorscsapások, súlyos veszteségek, nagyon rossz hírek emocionális szindrómákkal is járhatnak, s igen sokszor szorongásos reakciómódot váltanak ki. Az elvesztett hozzátartozóval szembeni önvád, önmarcangolás kínos élményét érezheti az életben maradt személy. Ilyenkor valódi vagy vélt mulasztásai miatti lelkiismereti feszültségét túlkompenzálással próbálja csökkenteni. Azt gondolhatja, hogy legalább most kell mindent megtennie az elhunyt hozzátartozó érdekében, megvédve őt a szervkivétellel járó projiciált szenvedéstől és megaláztatástól. A projíció következménye az is, hogy a szervkivételről előzőleg egyáltalán nem nyilatkozó hozzátartozónak utólag elutasító véleményt tulajdonít az élő családtag". Lejjebb azt írja, hogy "Feltételezhetjük, hogy egy követő kutatás keretében a szervkivételt elutasító vizsgálati csoport tagjait a haláleset időpontja után több hónappal újra megkérdezve már beleegyező választ kapnánk".

Úgy gondolom, hogy ez nagyon jól jellemzi a helyzetet. Nagyon-nagyon kérem az itt ülő, ezzel a témával foglalkozó képviselőtársaimat, hogy a módosító javaslatok szavazásánál mindenféleképpen támogassák ezt a módosító javaslatot, hiszen, mondom, nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy nyilatkozatot tegyenek az emberek. A sajtóból tudjuk nagyon jól, dacára annak, hogy ilyen jellegű felhívások jelentek meg a sajtóban, tizenhat ilyen, ezzel kapcsolatos nyilatkozat született, ami regisztrálásra került; de azt is nagyon jól tudjuk, hogy amikor Sydneyben volt a transzplantáltak világtalálkozója, akkor iszonyatos költségekkel, különböző szórólapokkal és formanyomtatványokkal próbálták rávenni a lakosságot arra, hogy nyilatkozzanak és regisztráltassák magukat, és ha jól emlékszem, olyan 5 százalék körüli eredmény született - tehát az az út sem jó. Nem akarom, mert ez számomra nem anyagi kérdés, részletezni azt - akik itt ülnek, nagyon jól tudják -, hogy egy kellő időpontban elvégzett transzplantációnak a gyógyítás költséghatékonyságát illetően is, és nemcsak az életminőséget javítóan, milyen jelentősége van.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)