DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 47. pontjában arra tettünk javaslatot a képviselőtársaimmal, hogy a közismertebb nevén kapacitásszabályozási törvénynek ez a beterjesztett módosítása kerüljön ki a jelenlegi törvényjavaslatból.

Hosszasan is lehetne ezt indokolni, hogy miért tartjuk fontosnak, én azonban arra szeretnék utalni, amit a kormány bizottságban jelen lévő tisztelt képviselőihez kérdésként intéztem a részletes bizottsági vita során: hogy tudniillik van-e kormánynak tudomása arról, hogy a területi ellátási egyenetlenségek miatt, az ellátási hiánnyal bizonyítottan küszködő régiókban, az eredeti törvény szerint rendelkezésre álló járóbetegkapacitás- vagy gondozóhálózatikapacitás-növelési lehetőséggel tudtak-e élni a szolgáltatók, illetve a tulajdonosok? Vannak-e olyan területek, ahol ellátási hiány van még mindig, vagy a szakmai indokok alapján szükséges, hogy további szolgáltatók további óraszámban álljanak a betegek rendelkezésére? A bizottsági vita során erre pontos adatot nem tudtunk.

A bizottsági vitában hivatkoztam arra, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol nagyon alacsonyak voltak a járóbeteg- és a gondozói óraszámok, különösen olyan szakmai területeken, mint a pszichiátriai gondozóhálózat, a tüdőgondozói hálózat, illetve járóbeteg-rendelések, ott nemcsak hogy az országos norma alatt vagyunk, hanem a lehetőségünk szerinti kapacitásokkal sem tudtunk még élni. Ha ezek a kapacitások az 1997. évi vagy a '98-as szinten maradnak, akkor a szükségletektől elmaradt szolgáltatói kapacitások merevednek be, és azt gondolom, nem kell hosszasan bizonygatni, hogy a betegek ellátására, a hiányzó kapacitások pótlására még szükség van.

Az előterjesztők azt mondták, hogy ez a módosított törvényszöveg nem zárja ki, hogy kapacitásokra ajánlat kerülhessen, illetve azok befogadást nyerjenek. Ezért tehát újra elővettem a '96-os LXIII. törvényt, és pontról pontra végignéztem, hogy valóban hol vannak az egészségügyi miniszter jogosítványai, jobban mondva hogyan lehet ilyen törvényi szabályozás mellett ilyen szövegben megtalálni a szolgálatoktatóknak és tulajdonosoknak a lehetőséget. Őszinte sajnálatomra nem találtam meg.

A kapacitásszabályozási törvényben ugyanis az van leírva, hogy a hiányzó ellátásokra szolgáltatónként vagy tulajdonosonként, vagy egy adott megyében a megyei egyeztető fórum egységesen, az adott területre ajánlatot tehet. Ezt az ajánlatot, ha beszerzi a tisztifőorvos egyetértését, a megyei egészségbiztosítási pénztárhoz teheti meg, fellebbezhet az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz - és ezzel kész.

Az egészségügyi miniszternek a saját hatáskörébe utalt, annak a bizonyos paragrafusnak a 2. pontja szerinti szolgáltatókra nézve van jogosítványa a többletkapacitások befogadására, ezek az országos intézetek azonban nem az ellátási hiánnyal küszködő területeken működnek túlnyomó többségükben.

Ezért tehát újra szeretném kérni az előterjesztőt, hogy ha ragaszkodik is a meglévő kapacitások szinten tartásához, a már elégséges ellátással rendelkező szolgáltatók esetében pontosítsa ezt a szöveget úgy, hogy törvényi garanciája legyen annak, hogy az ellátási hiánnyal küszködő területek esetében megmaradjon a törvényesen járható út és lehetőség a hiányzó kapacitások megszerzésére.

Köszönöm a figyelmüket.