BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szerencsés az a képviselő, aki nemcsak arra a napirendi pontra szokott bejárni, amelyik alatt fel szokott szólalni, és ezért akkor is időben itt van, hogyha órákkal korábban kerül sor annak a napirendi pontnak a tárgyalására, amire felkészült. Én ilyen szerencsés vagyok, mert azt hittük, hogy ez csak az ebédszünet idején fog sorra kerülni, de szerencsére időben itt voltunk - mi, akik itt vagyunk.

A tárgy: azok a módosító indítványok, amelyeket ahhoz az országgyűlési határozati javaslathoz nyújtottunk be, amely országgyűlési határozati javaslatban a 2000-től 2002-ig terjedő időszak költségvetési irányelveiről határozna az Országgyűlés. Magyarul: ennek az országgyűlési határozatnak a tárgya az, hogy mit képzel, mit gondol a kormány és vele a kormánytöbbség az államháztartás és tegyük hozzá, a magyar gazdaság várható és kívánatos helyzetéről - hangsúlyozom: várható és kívánatos helyzetéről - tulajdonképpen a ciklus hátralévő három évében. Ez nagyon fontos kérdés.

Nagyon örülök annak, hogy a kormány úgy ahogy ismertette velünk, hogy mit gondol, mit képzel, és teljesen természetes, hogy egy ellenzéki pártnak, egy gazdaságpolitikával foglalkozó ellenzéki képviselőnek ez kitűnő alkalmat ad arra, hogy a kormány elképzelésével szembesítse a maga elképzelését.

Olyan országgyűlési határozati javaslat van előttünk, amely határozati javaslat tulajdonképpen a javaslat mellékletét képező egyetlen táblázatból áll, hiszen minden más anyag, akár az indoklás, akár a hozzáfűzött tájékoztató nem válik jogi normává, tehát módosító indítványt sem lehet hozzá benyújtani.

(10.20)

Igazából különösebben vitatkozni is legfeljebb utalásszerűen érdemes róla. Amikor egy ilyen mellékletből, táblázatból áll maga az országgyűlési határozat, akkor a módosító indítvány is vagy erre irányulhat, vagy ehelyett mondhat valami mást. Tehát a módosítás, a módosító javaslat annak a gazdaságpolitikai jövőképnek az egészére irányul, amit a kormány beterjesztett.

Ezért óhatatlan, hogy amikor a magam módosító indítványát indokolom, akkor tulajdonképpen a gazdaságpolitikai elképzelés egészével kell foglalkozni. Maga a benyújtott határozati javaslat egy mondat arról, hogy jön utána egy melléklet, és a melléklet pedig egy táblázat, amely elmondja azt, hogy 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben milyen növekedési ütemet képzel el a kormány, milyen inflációs rátát képzel el a kormány, milyen költségvetési, illetve államháztartási hiányt képzel el a kormány, milyen keresetnövekedést képzel el a kormány az egyes években a közszférában, és ennek következtében milyen lesz a jövedelemközpontosítás, illetve az állami újraelosztás mértéke.

Ez a táblázat azt mondja - és ez már nagyon fontos -, hogy a gazdasági növekedés ebben a három évben folyamatosan gyorsul majd, az infláció folyamatosan mérséklődik, a reálkeresetek növekedése stabil marad, és az állami újraelosztás, illetve jövedelem-központosítás mértéke, ha lassabban is, mint az előző kormány idején, de csökken. Ezt ígéri, ezt mondja nekünk a kormány.

Csak nagyon röviden ismételném meg azt, amit az általános vitában az SZDSZ frakcióvezetője, Kuncze Gábor már elmondott: ennek az irányelvnek a benyújtása már nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a Fidesz-kormány a legfontosabb választási ígéreteinek teljesítéséről lemondott. Hiszen a legfontosabb választási ígéreteinek egyike volt a 7 százalékos gazdasági növekedés, és ez a táblázat már csak 4-5-6 százalékos növekedést tartalmaz. A másik fontos ígérete volt a közszférában a jövedelmek ugrásszerű emelkedése; az egészségügyben a jövedelmek megkétszereződését mondták, és érzékeltették, hogy a pedagógusok esetében is jelentős jövedelemnövekedést prognosztizálnak. No, nyilván abba az évi 2 százalékos reálbér-növekedésbe - gondolom, az államtitkár úr is egyetért ezzel - az egészségügyi dolgozók jövedelmének megkétszerezése nem fér bele. A harmadik dolog, ami ha nem is a benyújtott határozati javaslat fő szövegéből, de a mellékelt anyagokból egyértelmű, hogy az egyszeri nagy adócsökkentés már szintén nem fog megvalósulni, és a kormány más anyagaiból ez is kiderül.

Tehát a fő ígéretekről a kormány már lemondott. Olyan értelemben helyesen teszi ezt, hogy valamennyien tudtuk, hogy ezek az ígéretek blöffök, de azért a Fidesznek majd el kell számolnia a választóival arról, hogy miért nem teljesíti ezeket az ígéreteket. Csak megnyugtatásul, a Kisgazdapárt választási ígéreteit ugyanúgy nem teljesíti a kormány, de a Kisgazdapárt úgyis csak kisebbik kormánypárt.

Azt hihetnénk, hogy na jó, ha lemondtak a választási ígéreteikről, akkor legalább reális elképzeléseket tettek be ebbe az előterjesztésbe, és akkor legalább üdvözöljük, ha a választási ígéreteknek búcsút mondtak is, az igazsághoz megtértek. Nos, nem ez történt - mint erre mindjárt visszatérek -, még ebben a szelídített formában is megalapozatlanok a Fidesz-kormány elképzelései.

Mit tehet egy ellenzéki képviselő egy ilyen előterjesztéssel kapcsolatban? Ha egyáltalán komolyan veszi, akkor miféle módosító javaslatokat nyújthat be hozzá? Erre az ellenzéki képviselőknek kétféle lehetőségük van. Az egyik lehetőség, és szabaddemokrata képviselőtársaim, akik hatan együtt nyújtottak egy nagyon alapos és kidolgozott módosító javaslatot - legalábbis a kormány előterjesztéséhez képest nagyon alapos és kidolgozott módosító javaslatot -, azt a megoldást választották, hogy szemben a kormány elképzelésével, leírják azt, hogy szerintünk mit kellene tartalmaznia egy ilyen, három évre szóló irányelv-elképzelésnek, ha mi lennénk kormányon. Bár ezt is fenntartással mondhatjuk, mert nyilván ha kezdettől fogva mi lettünk volna kormányon, akkor mást lehetne tenni, mintha most kéne nekünk átvenni a kormányzást. Ez egy nagyon bátor dolog.

Én ennél óvatosabb voltam, és a másik utat választottam a magam módosító javaslatával. Egy ellenzéki képviselő mást is tehet. Nem arra irányuló módosító javaslatot nyújt be, hogy én mit tartok kívánatosnak, hanem arra nyújt be módosító javaslatot, hogy én mit tartok megvalósíthatónak, én mit várok. Mert hiszen ez az országgyűlési határozati javaslat egyszerre arról szól, hogy mi a kívánatos, és arról is szól, hogy mi a várható - tehát egy előrejelzés, egy prognózis.

Az én módosító javaslatom nem arról szól, hogy mit tartok kívánatosnak, hogy mit tenne egy olyan kormány, amelyet én támogatni tudnék a szavazatommal, hanem arról szól, hogy annak alapján, ami itt az elmúlt egy évben történt, és amilyen helyzetben ma van a magyar gazdaság, vajon mi fog történni, hogyan fog alakulni a magyar gazdaság helyzete ebben a három évben.

Az én módosító javaslatom módosítja ennek az előterjesztésnek, a táblázatnak valamennyi sorát. Az én módosító javaslatom azt mondja, hogy ahelyett, amit a kormány mond, hogy 4-5 százalékos növekedés lesz az első évben, 4,5-5,5 a második évben, 5,5-6 százalékos növekedés a harmadik évben, 2002-ben, ehelyett azt mondom, hogy 4-4-4; 4 százalékos növekedés az, amire a magyar gazdaság mai helyzetében reálisan számíthatunk. Mondhattam volna azt is, hogy 3,5-4,5, ez azonban a dolog lényegén nem változtat.

Miért gondolom azt, hogy nem számíthatunk arra vagy nincs alapunk arra, hogy elfogadjuk azt, amit a kormány mond, hogy a növekedés évről évre gyorsulni fog? Azért, tisztelt Országgyűlés, mert a kormány a maga előterjesztésében semmiféle érvet, semmiféle elemzést nem tárt elénk. Nagyon figyelmesen hallgattam Járai pénzügyminiszter úr expozéját. Azt hittem, hogy majd abból az expozéból fogjuk megtudni, hogy mire alapozza a kormány azt, hogy itt gyorsulni fog a növekedés. Semmit nem mond arról, hogy mitől gyorsulna a növekedés. Hozzáteszem, a kormánypárti képviselők sem mondtak az általános vitában semmit arra, hogy mitől gyorsulna a növekedés. Nagyon bízom benne, hogy most majd el fogják mondani akár az államtitkár úr, akár a kormánypárti képviselők -, hogy milyen alapon tételezik föl, hogy évről évre gyorsulni fog a növekedés. Nem támasztja ezt alá sem a gazdaság jelenlegi helyzete, sem az elmúlt évek állapota.

Végül, ami a legfontosabb: ebben az elmúlt egy évben a Fidesz vezette kormány ezért nem tett semmit. Talán emlékeznek még rá képviselőtársaim, annak idején, négy évvel ezelőtt nagyon sok szó esett arról, hogy az előző kormány, a szocialista-szabaddemokrata kormány az első nyolc hónapban nem tett semmit; nyilván emlékeznek rá. Az államtitkár úr is sokszor elismételte ezt a szemrehányást; hozzáteszem, mi is sokszor elmondtuk. Kicsit igazságtalanok voltunk, mert akkor a kormány az első nyolc hónapban is komoly kísérleteket tett - gondoljanak a leértékelésre, a pótköltségvetésre. Tett kísérleteket, de ezek gyenge kísérletek voltak, és nem érték el a maguk célját.

De kérem szépen, ahhoz képest, ami itt 11 hónap alatt történt! Ebben a 11 hónapban ugyanis a jelenlegi kormány kétségkívül sok mindent tett: innen elvett pénzt, és odatette; onnan elvett pénzt, és amoda tette. Éjt nappallá téve, folyamatosan tevékenykedett a kormány, de ezek a lépések csak arra irányultak, hogy learassák azt, amit a korábbi fejlődés megalapozott. (Moraj a Fidesz padsoraiban.) Csak arattak! Vetni nem vetettek semmit! Azt gondolják végig, kedves fideszes képviselőtársaim, aki most csóválják a fejüket, hogy milyen olyan gazdasági intézkedést hoztak ebben az elmúlt egy évben, ami arról szólt, hogy a magyar gazdaság versenyképessége mitől lesz jobb egy év múlva, két év múlva meg három év múlva; hogy a magyar gazdaságban a termelékenység mitől lesz jobb egy év múlva, két év múlva, három év múlva; hogy a következő években mitől fog ide több befektető jönni külföldről, és mitől fognak a vállalkozók többet beruházni belföldön.

(10.30)

Ilyen intézkedést hoztak-e önök? Mert azok az intézkedések, amelyeket hoztak - hogy a családi támogatások bizonyos körét gyorsabban növelik meg visszaállítják -, nem alapozzák meg a magyar gazdaság versenyképességét. Az, hogy lassabban növelik a nyugdíjakat, nem arról szól, hogy biztonságot teremtsenek a magyar gazdaságban, és azzal, hogy a nyugdíjreformot megkérdőjelezik, nem a befektetői biztonságot javítják. Tehát azok az intézkedések, amelyeket hoztak, nem alapozzák meg a magyar gazdaság jövőjét, a növekedés gyorsítását.

Azt ígérték, hogy a vállalkozók terheit fogják csökkenteni - és mit csináltak ehelyett? Az egyik oldalon csökkentették a terheket, a másik oldalon pedig növelték. Sőt, hozzáteszem, azt ígérték, hogy a foglalkoztatás növelése érdekében hoznak majd intézkedéseket. Mit csináltak a valóságban? Éppen a munkaerőpiacnak abban a szegmensében, ahol a munkanélküliség a legnagyobb és ahol a foglalkoztatás terheinek csökkentésére a legnagyobb szükség lenne, az alacsony jövedelmű kategóriáknál, ott növelték valójában a foglalkoztatás terheit a fix összegű egészségbiztosítási járulék emelésével és az adójóváírás csökkentésével. Valójában tehát az ellenkezőjét csinálták annak, amit ígértek.

De gondolják végig - van még idő -, hogy azokban a lépésekben, amelyeket a kormány az elmúlt egy évben tett, mi volt olyasmi, ami nem a választási kampány folytatása volt az egész évben, és ami nem a megtermelt jövedelmek újraelosztása volt a lakosság különböző csoportjai között, hanem ami arról szólt, hogy hogyan alapozzuk meg a jövőt, hogyan teremtsük meg annak a gazdasági alapjait, hogy a növekedés valóban gyorsuljon. Mert azok a lépések, amelyeket az MSZP-SZDSZ-kormány tett, és amelyekre a miniszterelnök úr azt mondta a Vigadóban, hogy szégyelljük érte magunkat, a kormánynak rosszat tettek és a lakosságra is terheket róttak, de a gazdaság jövőjét megalapozták, mert arról szóltak, hogy versenyképes legyen a magyar gazdaság; ebben a tekintetben biztosan eredményesek voltak, ezt még az államtitkár úr sem szokta vitatni, mert az államtitkár úr azért közgazdaságilag többszörösen olyan felkészült, mint a miniszterelnök úr.

Tehát az alapprobléma az, hogy egy év alatt azért a gyorsulásért, amit beleírtak ebbe a táblázatba, az önök kormánya nem tett semmit, és ez a legnagyobb probléma az önök egyéves kormányzása alatt. Ennek megfelelően olyan várakozások sincsenek ma a magyar gazdaságban és a befektetői környezetben, amelyek egybeesnének azzal a gyorsulási számsorral, amelyet önök ide beleírtak. Ezért az én módosító javaslatom azt mondja, hogy 4 százalék, 4 százalék, 4 százalék stabil növekedési ütem, de őszintén szólva talán nem ártana egy kapcsolódó módosító indítványt benyújtani hozzá, amely például azt mondja, hogy 3,5. Mert ha körülnézünk ma a környezetünkben, és megnézzük, hogy milyen helyzetben van a magyar gazdaság, akkor azt kell mondanunk, hogy talán az én stabil 4 százalékos előrejelzésem túl optimista.

Az a probléma azonban, hogy ha az önök növekedési előirányzata, a növekedés gyorsulási előirányzata nem teljesül, akkor az összes többi szám is kérdésessé válik. Hiszen önök arra alapozva számolnak az állami újraelosztás mértékének csökkenésével, a jövedelem-központosítás mértékének csökkenésével, ami egyébként egy helyes cél, hogy egy magasabb GDP-ből fognak kevesebbet újraelosztani. Abban a pillanatban, amint a nevező, a GDP az önök által tervezettnél alacsonyabb, az újraelosztási hányad és a jövedelem-központosítás magasabb, hacsak nem tudják önök a költségvetési kiadások növekedését alaposan lelassítani vagy éppen csökkenteni. Az a kérdés, hogy van-e erre esély.

Aki - mint én - végigülte azt a novemberi, decemberi költségvetési vitát, amelyen azt kellett figyelnünk, hogy mit is képzelnek önök a költségvetési kiadások alakulásáról, és rokonszenvvel figyelte a pénzügyminiszter erőfeszítéseit, hogy a tervezett keretek között tartsa a költségvetési kiadásokat, annak azt kellett hallania, hogy mind a tárcák, mind a koalíciós pártok azt mondják, hogy na jó, idén még elfogadjuk ezeket a költségvetési korlátokat - mármint 1999-re -, ez még átmeneti év, ezt még az előző kormányra lehet fogni, de jövőre már nem fogjuk elfogadni. És gondolják csak végig, hogy hány olyan terület van, ahol ezt a kompromisszumot a kormánynak, a miniszterelnöknek és a pénzügyminiszternek sikerült a tárcákkal, a kormánypártokkal és a kormánypártok egyes érdekcsoport-képviselőivel megkötnie, de azt mindig hozzátették, hogy majd jövőre már nem teszik meg azokat az engedményeket, amelyeket megtettek.

Gondoljanak csak arra, hogy az agrártámogatások ügyében kötött a földművelésügyi miniszter és a kormány egy kompromisszumot, de az a kompromisszum máris megbukott, hiszen tudják, hogy az agrártárca kiadásai nagyjából már elfogytak, miközben még csak június van. Vajon hogy fog kinézni jövőre az agrárköltségvetés, vajon vissza tudják-e önök fogni jövőre az agrártámogatási kiadások növekedését, ha a GDP-növekedés, a költségvetés összterjedelme csak kisebb lehet, mint ahogy terveztük? Vajon a honvédelmi kiadásoknál, az egészségügyi kiadásoknál el tudják-e ezt érni? Hadd tegyem hozzá, hogy ráadásul a kormány folyamatosan olyan üzeneteket küld a nyilvánosságnak, a közvéleménynek, amelyek a költségvetés kiadásainak a további dinamikus bővítésére utalnak.

Az Országgyűlés előtt van a gyed ismételt bevezetésére vonatkozó előterjesztés. Tegyük most félre azt a kérdést, hogy helyes-e a családi támogatások növelését a gyednél folytatni. Az azonban bizonyos, tisztelt Országgyűlés, hogy ezt az előterjesztést, amely további legalább tízegynéhány-milliárd forintos kiadást jelent a jelenlegihez képest, egy olyan időszakban teszik, amikor arról folyik a vita, hogy hol lehet csökkenteni a költségvetési kiadásokat. Ennek az ígéretnek is az az üzenete, hogy a kiadások bővítését folytatni kívánják.

De itt van a közoktatási törvény, amelyet azzal nyújtott be az oktatási miniszter, hogy - mennyi? - 60 milliárd forint többletkiadást jelent. És hol jelenti a többletkiadást? Nem az iskoláknál, hanem a közoktatás állami igazgatásánál és ellenőrzésénél. Megint újabb költekezés - és a sort lehetne folytatni.

Tehát a kormány politikai irányítása továbbra is abban gondolkozik, hogy mód van a költségvetési kiadások bővítésére számos területen, amelyeket önök politikailag fontosnak tartanak, miközben a nevező, a GDP az önök által ma feltételezettnél, könnyen lehet, hogy alacsonyabb lesz - akkor lesz-e újraelosztás-csökkentés? Márpedig ha nincs újraelosztás-csökkentés, akkor központosítás-csökkentés sem lehet, és akkor még az adótehernek azok a - csökkentési? - szinten tartási elképzelései sem fognak tudni megvalósulni, amelyeket az önök adóreform-tervezete tartalmaz. Akkor bizony nem marad más, mint amit az 1999-es költségvetésben is alkalmaztak: annak érdekében, hogy az önök legkedvesebb költségvetési céljai megvalósulhassanak, más területeken kényszerülnek majd ugyanolyan kemény visszafogásokra, mint amilyeneket már az 1999-es költségvetésben is megtettek. Ilyen a nyugdíj, ilyen - már beharangozták - a munkanélküli-segélyezés visszafogása.

Engedjenek meg erre vonatkozólag is egy megjegyzést. Én nem tekintem valami ördögtől való ötletnek általában a világ valamely országában azt, hogy a munkanélküli-segély rövidebb időszakra szóljon, hiszen közismert, hogy az a munkába állást ösztönzi. Olyan országban, ahol a munkanélküliség alapjában véve egy ilyen átmeneti munkanélküliség, ahol az, akit éppen elbocsátottak, aztán fél éven, egy éven belül újra állást talál - és fontos, hogy ösztönözzék a gyors álláskeresésre -, tehát ahol strukturális munkanélküliség, fikciós munkanélküliség jellemző a munkanélküliségre, ez lehet egy értelmes intézkedés. Egy olyan országban azonban, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ahol a munkanélküliség zöme olyan emberekből áll, akik megszűnt ágazatok, tönkrement körzetek dolgozói, akiknek nincs esélyük arra, hogy a nyugdíjas kor elérése előtt még állást találjanak, egy ilyen országban ez a lépés nem lenne tisztességes lépés.

(10.40)

Tehát a munkanélküliség struktúráját is tanulmányozni kell ahhoz, hogy egy ilyen javaslatot mérlegelni tudjunk, de értem, hogy a miniszterelnök úrnak ez jutott eszébe, mert érzi a költségvetés feszültségeit.

Egy ilyen helyzetben próbálnak ott takarékoskodni a költségvetéssel, hogy a nyugdíjreform szabályait próbálják újra megerőszakolni egy évtizedekre szóló és a Fideszen és a Kisgazdapárton kívül világszerte nagyra értékelt és történelminek nevezett reformot próbálnak meg tönkretenni, az embereknek a jogbiztonságba és az állam szavába vetett hitét ássák alá, hogy itt megtakarítsanak 10 vagy 20 milliárd forintot az első évben, ami hosszabb távon sokkal többet jelent, azt jelenti, hogy évtizedek múlva a nyugdíjasok kapnak kevesebb nyugdíjat a magánnyugdíjpénztártól ugyanolyan befizetés ellenében, tehát valóban a nyugdíjasok jövőjétől veszik el ezt a pénzt. Remélem, az államtitkár úr valamikor módot talál arra, hogy a tegnapi interpellációmban feltett kérdésre válaszoljon.

Ami még fontosabb: már az idei költségvetés feszültségeivel kapcsolatban is arról van szó, ahogy a miniszterelnök úr fogalmazott egy szerda reggeli előadásában a rádióban, hogy a lakosság jövedelmeit nem akarják megkurtítani, hanem majd az állami beruházásokat kurtítják meg. Már a '99-es költségvetésnek is az volt az alapvető jellemzője, hogy a jövőtől, a beruházásoktól, az infrastrukturális fejlesztésektől vettek el. Ilyen a metró, ilyen a Nemzeti Színház, ilyenek az útépítések, ilyen az egész, '99. évben leállt autópálya-építkezés. Ha majd ilyen feszültségekkel fogják szembetalálni magukat, mert a gazdasági növekedés lassúbb lesz, mert a költségvetési források alacsonyabbak lesznek, mint ahogy ma önök remélik, akkor majd megint az állami beruházásoktól, az infrastrukturális fejlesztésektől vesznek el, mint ahogy ezt idén is tették, és akkor megint a befektetők kedvét fogják elvenni attól, hogy Magyarországon befektessenek.

Tisztelt Országgyűlés! Ezért kellene önöknek a költségvetési előrejelzés készítésekor már ma is realista prognózist készíteni arról, hogy mire lehet számítani. Abból kellene kiindulniuk, hogy jó, ha egy stabil 3,5-4,5 százalékos növekedést remélhetnek, el kellene felejteni az utolsó évre 6 százalékra növekedő ábrándot, ehhez kellene igazítaniuk az összes előrejelzést, és azt megnézni, hogy tehetnek-e még valamit ebben a ciklusban azért, hogy a rá következő ciklusban az akkori kormánynak könnyebb legyen. Mert a legfontosabb tanulsága az MSZP-SZDSZ-kormány gazdaságpolitikájának az volt, hogy az a kormány olyan lépéseket tett, olyasmi állt a gazdaságpolitika középpontjában, amitől önöknek most módjuk van osztogatni. Az a megalapozatlan gazdaságpolitika, amit viszont a jelenlegi kormány folytat, ha egyáltalán gazdaságpolitikának nevezhető, a jövő felélésének gazdaságpolitikája. Ez az, amire még azzal a módosító javaslattal is, amit én nyújtottam be, és azzal is, amit szabaddemokrata képviselőtársaim nyújtottak be, akik azt fogalmazták meg, hogy mit kellene csinálni, ez az, amire fel kívántuk hívni az önök figyelmét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)