IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány gondolatot szeretnék Bauer képviselő úr fölszólalásához fűzni. Nagyon gyorsan átállt a képviselő úr egy ellenzéki filozófiára. Ez talán természetesnek is vehető, bár aki a gazdaságot ennyire figyelemmel próbálja kísérni, attól elvárhatnánk egy kicsit nagyobb realitást az előző négy évvel kapcsolatban. Tehát azokat a momentumokat nem emelte ki, amelyek megnyomorították ezt az országot az előző négy esztendőben; mert könnyű úgy érvelni ellenzékiként, hogy a kormány hozzon gazdasági megszorításokat, ugyanakkor a bérköveteléseket a közszférában lelkesülten támogatom. Itt egy kis önvizsgálatot kellene tartani a tisztelt ellenzéknek.

Nem veszik figyelembe, hogy az előző négy év a világgazdaságban egy átfogó fellendülési szakasz volt, ugyanakkor Magyarország egy, csak világválságban indokolt leértékelési politikával oly mértékben elszegényítette a bérből és fizetésből élőket, hogy a magyar bérszínvonal a környező országokétól is messze elmaradt, és ütemében példátlanul teret, illetve bevételt vesztett a magyar értelmiség, a magyar közszféra, a közellátásokat biztosító terület, és ez most egy nagyon komoly tehertétel a jelenlegi kormányon. Mindannyian tudjuk, hogy milyen súlyos szerkezeti problémákat okoz akár az egészségügyben, akár az oktatásban ez a példátlan és szerintünk indokolatlan bérelmaradás. Úgy gondolom, hogy ezt figyelembe kell venni, és inkább meg kell szüntetni azt a filozófiát, hogy minden optimizmust próbálunk elvenni ennek a gazdaságnak a fellendülése elől.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)