BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Horváth Képviselő Úr! Ön kifogásolta, hogy a képviselőtársaim által benyújtott módosító javaslatban egyfelől az szerepel, hogy a nyugdíjak reálértékét a GDP-növekedés felével kell növelni, másfelől az szerepel, hogy a nyugdíjak reálértékét meg kell őrizni, sőt a gazdasági növekedés időszakában a GDP-növekedésnek legalább egyharmadával kell növelni. Rámutatott arra, hogy ez különbség, csak nem vette észre a képviselő úr azt, hogy az első állítás a 2000. évre vonatkozik, a második állítás pedig 2001-2002-re vonatkozik.

A szabaddemokraták nem ígérnek gátlástalanul, hanem azt mondják, hogy annak a visszaesésnek az ellensúlyozására, amely a nyugdíjasok életszínvonalában az elmúlt években bekövetkezett, még a 2000. évben egy kicsit nagyobb növekedést is indokoltnak tartunk, a következő években pedig hozzá kell igazítani a nyugdíjak emelését a gazdaság lehetőségeihez. Úgyhogy itt nincs ellentmondás.

A másik megjegyzésem pedig az, amit elmondott. Örülök annak, hogy nem tesz nekem szemrehányást azért, hogy én egy alacsonyabb növekedési ütemet prognosztizálok, mint ön. Én sem teszek önnek szemrehányást azért, hogy egy magasabb növekedési ütemet tart lehetségesnek a kialakult helyzetben, mint én - mindaddig, amíg közgazdasági elemzőnek, egyetemi tanárnak tekintjük egymást, mint ahogy azok vagyunk mindketten. Abban a pillanatban azonban, amint egy kormányra készülő pártnak vagyunk a tanácsadói - és mindketten ezek voltunk -, a felelősségünk nagyon megnövekszik, hogy a hozzá nem értő politikusoknak milyen tanácsokat adunk arra nézve, hogy mit lehet ígérni a választópolgároknak. Azt hiszem, hogy ennek a felelősségnek nem egyformán voltunk tudatában az elmúlt években.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)