DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth János képviselő úr szuggesztív jellegű hozzászólásához szeretnék visszatérni néhány gondolat erejéig. Horváth képviselő úr azon gondolataival, miszerint a tervgazdasági viszonyok között a három- és az ötéves népgazdasági tervek célkitűzései általában nem váltak valóra, azt hiszem, mindannyian messzemenőleg egyet tudunk érteni. Lényeges azonban arra is utalni, hogy az a 2000-től 2002-ig szóló költségvetési irányelvek koncepció, melyet a kormány beterjesztett... - minden bizonnyal ezek a célkitűzések, ezek a tervek sem válnak valóra, ha a kormány gazdaság- és pénzügypolitikájában lényeges változások nem következnek be.

Amennyiben a kormány úgy biztosít családi támogatásokat, szociális támogatásokat az elkövetkezendő években, hogy ezen pénzösszegeknek a valódi közteherviseléssel járó - tehát a külföldi vállalkozásokra is kiterjedő közteherviseléssel járó - tartós fedezeti összegét nem teremti meg, akkor az országban, a nemzetgazdaságban a pénzügyi hiány mértékét növeli.

Másodsorban, amennyiben a kormányzat pénzügypolitikájával, célkitűzéseivel a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája nem kerül összehangolásra, úgy sajnos pénzügyi oldalon a kormányprogram végrehajtása sebezhető lesz.

Harmadsorban pedig az exportorientált gazdasági modell, amely érvényesül az országban - idestova a rendszerváltozás óta ez a szemléletváltozás, a külpiaci nyitottság előtérbe kerülése még jobban felerősödött, de ha e mellett a modell mellett a kormányzat nem törekszik arra, hogy a belföldi erőforrások növelésén keresztül a belföldi fizetőképes keresletet is növelje, akkor a költségvetési irányelveknek ez a 2002-ig szóló koncepciója a levegőben fog lógni, és ugyanúgy, mint a három-, ötéves népgazdasági tervek, ez a célkitűzés-koncepció sem fog sikerülni.

Horváth képviselő úr azon állításaival kapcsolatban, melyek szerint a jelenlegi kormány mozgásterét, a pénzügyi tervezés alaposságát olyan jelzőkkel illette, hogy a világban is érvényesülnek olyan jelenségek - és itt a természeti jelenségekre utalt -, amelyekre a politikusoknak, a tervezőknek, az embereknek nincs ráhatásuk: való igaz, hogy egy villámcsapásra egy embernek, egy fizikusnak, egy politikusnak minimális ráhatása van. Ugyanakkor egy költségvetési koncepció elkészítésére, egy gazdasági folyamatra, egy gazdaságpolitika megtervezésére azért a politikusoknak, a szakértőknek kell hogy ráhatásuk legyen.

Nem vitatom tehát azt, hogy a déli szomszédainknál háború van, nem vitatom azt, hogy az orosz piacokon válság érvényesül, nem vitatom azt, hogy a nyugat-európai fő exportpiacainkon a gazdasági növekedés 50 százalékkal visszaesett, ezáltal a Magyarországon megtermelt termékek felvevőpiacai beszűkültek. Ugyanakkor a gazdaságpolitika felelőssége pont abban van, hogy ezeket a pénzügyi, gazdasági folyamatokat nagy biztonsággal, nagy valószínűséggel előre prognosztizálja és kivédje.

De ezelőtt két évvel, amikor úgymond a Fidesz a kormányzásra készült, és olyan helyzetben volt Horváth képviselő úr is, hogy ennek a készülődő kormánynak gazdasági programot adott, gazdasági javaslatokat tett, már akkor is láthatóak voltak ezek a folyamatok, hiszen a gazdasági világválság, ami Magyarországot is eléggé letarolta, letarolja, nem most, '99 tavaszán kezdődött, ez már elkezdődött '97-ben! '97-ben a világban végbement pénzügyi válság olyan mértékű volt, hogy a világ összes kereskedelmi forgalmának, értékének 50 százalékát elveszítették a befektetők a világ tőzsdéin. Ennek a hatása... - majd '98-ban is megismétlődött ugyanez, '99-re, jóllehet egy kicsit mérséklődött ez a válság, de ugyanazok a meghatározó folyamatok érvényesülnek ezekben az években is. Igenis azt kell hogy mondjam, hogy ezekre a folyamatokra fel lehetett volna, sőt most fel kell készülni a kormánynak.

Ezen túl meg kell mondjam, hogy némi csalódást okoz nekem Horváth képviselő úr azon vélekedése, miszerint a magyar gazdasági növekedés megítélésében a külföldi nagy nemzetközi vállalatok exportorientált, a magyar gazdaság növekedését alapvetően meghatározó teljesítménynövekedésére alapozza a kormánynak ezt a költségvetési, gazdasági növekedési koncepcióját.

Tisztelt Képviselőtársam! Ezelőtt egy évvel az egyik napilapban - egész konkrétan a Napi Magyarországban - közgazdászok között egy körkérdésfolyamat indult meg, hogy ki hogy látja - független közgazdászok - a Fidesznek ezt a koncepcióját, miszerint 7 százalékos gazdasági növekedést lehetne elérni. Többek között ön is megszólalt ebben a vitában, én is megszólaltam, ön elsőnek, én másodiknak, amennyire vissza tudok emlékezni. Ön ezt a 7 százalékos gazdasági növekedési koncepciót arra próbálta meg kihegyezni, hogy a hazai vállalkozások, a háziipar - emlékszem, használta ezt a szót is -, a kerámia, a népi iparművészet... - ezeknek a folyamatoknak a felfuttatásával, kormányzati, pénzügy-politikai eszközökkel történő megerősítésével erősebb foglalkoztatottság érvényesülhetne, illetve a gazdasági növekedést ez ki tudja váltani.

Az, amit ön most elmondott, illetve ami ebben a hároméves költségvetési koncepcióban van, köszönő viszonyban nincs egymással. Ugyanis az egyértelműen a GDP növekedésére alapozó költségvetési koncepció... - mint ahogy ön is tudja, a GDP-számítás GFS-, illetve KSH-metodikája szerint a 10 fő alatti vállalkozások nincsenek benne; ebben csak az e fölöttiek vannak benne. Pont ez a magyar gazdaság rákfenéje, hiszen a növekedés fő forrása az elmúlt 8 évben - annak a minimális növekedésnek, ami érvényesült -, az export és a 10 fő feletti foglalkoztatók teljesítménynövekedése volt. Igen ám, de a magyar foglalkoztatottak, a munkavállalók döntő többsége nem a nagyvállalatoknál dolgozik. Elég jelentős a mezőgazdasági termelői kör, a kisvállalkozói kör, a 10 fő feletti vagy 300 fő alatti foglalkoztatók száma.

Statisztikai számokkal is hadd támasszam ezt alá, tisztelt képviselőtársaim. Magyarországon az ipari termelés 70 százalékát a 300 fő feletti foglalkoztatók adják. Ugyanakkor ami probléma '99 első négy hónapjában, az az, hogy az 50 usque 300 főt foglalkoztató vállalkozások termelése jelentősen csökkent. 50-300 fő!

 

(12.10)

 

Nem beszélve a 10 fő alattiakról, nem beszélve az egyéni vállalkozásokról. Tehát a gazdasági növekedés jótékony hatása nem terül szét az egész magyar gazdaságra, és ez hibádzik valójában ebből a költségvetési koncepcióból. Én ilyen kérdéseken nem vitatkoznék, mert meg kell mondanom, képviselő úr, nem is látom azt a bizonyítási többletet, amellyel önöknek rendelkezni kellene az MSZP-vel, a Keller képviselőtársam által elmondottakkal szemben. Tehát Keller képviselőtársam 1-1,5-2 százalékkal kevesebb gazdasági növekedést fogalmaz meg, lát reálisnak, ön 1-2 százalékkal többet GDP-ben. Én ezt nem látom olyan kardinális kérdésnek, amely a magyar gazdaságnak az elkövetkezendő években alapvetően a jövőjét határozná meg.

Sokkal súlyosabb problémának látom - és itt megint konkrét statisztikai számokkal jönnék, letisztult, kielemzett számokkal, egy 1997-es adatot hadd mondjak, de 1998-ra is ugyanezek az arányok voltak jellemzők - azt, hogy a 10 fő feletti vállalkozásoknál az ipar egészét tekintve a termelésnövekedés 12,7 százalék volt. Ha levesszük a húzóágazatokat, a nagy foglalkoztatókat, a nemzetközi vállalatokat, mindössze 1,8 százalék volt.

Ha megnézzük a belföldi értékesítést, amiben a problémát látom, ez az ipar, ez a termelőtevékenység, amely az országon belül van, azt kell mondanom, külpiac-orientált, viszont a belföldi értékesítés mindössze 98,2 százalék volt 1997-ben, és egyébként 1998-ban is hasonló az adat. Ez azt jelenti, hogy az előző évekhez képest a belföldi értékesítésben a belföldi fizetőképes kereslet gyenge volta miatt, a bérek, a nyugdíjak alacsony reálértéke miatt ez a belföldi kereslet még vissza is esett. Az export esetében pedig természetesen egy 37 százalékos növekedés van, ami húzóágazatok nélkül 10,8 százalékot tesz ki. Tehát én ebben látom a magyar gazdasági növekedésnek és ennek a költségvetési koncepciónak a sebezhető voltát.

Ugyanakkor hadd utaljak még egy gondolat erejéig, tisztelt képviselőtársaim, azokra a módosító indítványokra, amelyeket SZDSZ-es képviselők fűztek a költségvetési koncepcióhoz. Bár már a vitában többen is utaltak ennek a dolognak az ellentmondásos voltára, ezt röviden én is megtenném - más aspektusból természetesen.

Abban látom a fő problémát, hogy maguk a megfogalmazott szociális jellegű javaslatok, miszerint a nyugdíjak reálértékét a GDP-növekedés százalékos mértékének felével növelni kell, vagy a közszférában az átlagkeresetek növekedése legalább 3 százalékponttal haladja meg a fogyasztói áremelkedés százalékpontos értékét, önmagában nemes gesztus, akár ezt mondhatná a Magyar Igazság és Élet Pártja, akár ezt mondhatná a Fidesz is, hiszen nem áll távol a Fidesztől a szociális ellátások bővítése. Ugyanakkor az ellentmondást ebben a módosító javaslatban ott látom, hogy később megfogalmazza azt, hogy az adóterhelést mérsékelni kell, a 2002-ben esedékes egyszeri nagymértékű csökkenésen túl a további esztendőkben is, annak érdekében, hogy az államháztartás jövedelemcentralizációja 2000-ben 3 százalékponttal, azt követően pedig évente 1 százalékponttal legyen kevesebb.

Ebben az az alapvető ellentmondás, hogy hogyan lehet úgy szociális szférában bővítést elérni, hogyan lehet úgy nyugdíjakat emelni és hogyan lehet úgy a közszférában átlagkereseteket emelni, ha csökkentem ezeknek a fedezeti oldalát. Tehát itt egy pénzügyi űr keletkezik!

Tardos Márton képviselő úrral valóban voltak vitáink a költségvetési bizottságban is - azt hiszem, termékenyek voltak ezek a viták, mert ezt a gondolatsort már ott, a bizottsági vita keretében lejátszottuk -, és az a vélekedés, hogy egy tiszta gazdaságban, egy szervesen fejlődő gazdaságban a növekedés erre megoldást adhatna; nem kellene 7 százalékos növekedés ehhez, elég volna 5 vagy 4 százalékos gazdasági növekedés is.

Csak én attól tartok, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ezek a világgazdasági pénzügyi folyamatok mennek tovább az év hátralévő hónapjaiban, illetve az elkövetkezendő években, mint amelyek idáig is taroltak, és ha ez a pénzügyi egyensúlytalanság érvényesül és ez a pénzügyi egyensúlytalanság növekedni fog ilyen tételekkel, mint az MNB bécsi leánybankja plusz 70 milliárddal - már a költségvetésnek plusz, az MNB-nél ez mínusz érték -, ha növekedni fog az önkormányzatok részére juttatandó gázközművagyon értékével, az legkevesebb 50 milliárd forint. Ha növekedni fog ez az érték további bankkonszolidációs értékekkel, akkor - egyébként, nagyon bölcsen, ez a kormányzati költségvetési javaslat vagy annak valamelyik kiegészítő irata, hiszen ehhez kaptunk három kiegészítő anyagot is - megcsillagozza ezeket a tételeket, és nem számolja bele a hiányba. De azt mindenki tudja, hogy az önkormányzati szférának előbb-utóbb ki kell fizetni ezeket a gázközművagyon-részvényeket, illetve a Postabankot, a CW Bankot is konszolidálni kell. Milyen jó, hogy előbb elkészült a hároméves költségvetési koncepció, utána pedig kiderült az, hogy a bécsi MNB-leánybanknak is kell még 70-100 vagy lehetséges, hogy 150 milliárd forintos tételt is kifizetni.

Tehát összességében, ha lenne egészséges gazdasági növekedés, akkor lehetne a nyugdíjakat tovább emelni, látványos formában emelni. De amennyiben ezt úgy teszi meg a kormány, hogy tartós fedezetet, valódi közteherviseléssel járó fedezetet nem párosít ehhez, akkor a pénzügyi egyensúlytalanságot fogja növelni, amely inflációval jár, amely növekvő állampapír-kibocsátással jár, és amelynek a vonzata növekvő kamatvolumen. Vélelmezhető, hogy a kamatok ismét visszamennek egyébként a két évvel korábbi szintre, hiszen ha a költségvetés hiánya nő, tehát az állam hiteligénye emelkedik, az a kamatárakat, a nominál kamatlábakat felfelé fogja nyomni, ami viszont az adófizetők pénzéből kerül kifizetésre, és végső soron a tízes érték alá lenyomott infláció is így vissza fog menni 10 százalék fölé a véleményünk szerint.

Tehát amit most jó szándékkal ad a kormány, azt később, ha az infláció felgyorsul, a fogyasztói árak megemelkedése révén ugyanúgy vissza is veszi. Mi tehát a gazdasági növekedés tartós alapjainak a megteremtésére szeretnénk a kormányzat figyelmét felhívni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)