ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az utolsó négy hozzászólás tényleg egyfajta megnyugvást ad az embernek, hogy nem az éles szembenállás jellemzi a hozzászólásokat, hanem az építő jellegű megoldások útját próbálják megkeresni.

Maximálisan egyetértek Mádi László képviselőtársammal, Lentner Csabával és Lotz Károllyal is. Főleg Lotz Károly úr a maga részéről nagyon sok olyan dolgot elmondott, és valóban úgy van, hogy ebben a hároméves költségvetésben a jó szándék mutatkozik meg.

Mire kellene jobban odafigyelnünk? Teljesen természetes, hogy egy ilyen költségvetés nem lehet 2000 oldalas. Biztos, hogy nem lehet az, mert az eszközrendszerekben millióegy dolgot fel lehetne sorolni magában a költségvetés irányelveiben. Mindenképpen szeretném kérni az államtitkár urat, hogy bizonyos kérdésekre hangsúlyosan oda kellene figyelni a következő évek költségvetésénél. Egyrészt ma már az önkormányzatok is hároméves költségvetési tervezéssel foglalkoznak, ezt fogadják el. Másrészt a jelenlegi kormány rengeteg olyan negatív dolgot örökölt, amelyek miatt a '99. évi költségvetés olyan, amely a helyi önkormányzatok mozgásterét is nagymértékben beszűkítette, de szeretnének az önkormányzatok is hosszú távon tervezni, és a tervezésnél is előremutatóan meghatározni a fejlesztési kérdéseket. Ugyanez vonatkozik a kis- és középvállalkozásokra, össz-egészében a vállalkozásokra is.

Teljesen természetes, hogy a közterhek és az adórendeletek kérdését stabilizálni kellene. A gazdaság attól fog élénkülni, ha a vállalkozások ki tudják számítani előre két-három-öt évre azt, hogy egyáltalán milyen terhek fognak rájuk esni, és annak alapján adott esetben a saját vállalkozásukat úgy irányítani, hogy az mindenképpen pozitív irányba tudjon fejlődni; tehát egyfajta gerjesztési irányvonalat kellene kialakítani.

Véleményem szerint rendezni kellene - mert a lebegtetés soha nem jó -, hogy a közterheknél, adóterheknél, például a gazdasági társaságoknál a táppénzfizetés 90 napra történő emelése, maga után fogja vonni kőkeményen munkanélkülieknek, azt mondom, adott esetben százezres tömegét is, mert szabadulni fognak a gazdasági társaságok a munkaerőtől.

Mindenképpen stabilizálni kellene a kamarák helyzetét. A fejlett nyugati demokráciákban a kamarákat általában 50-80-100 éve alapították, és ennek alapján tudtak fejlődni. Ma a lebegtetés abszolút nem tesz jót a magyar gazdaságnak, nem tesz jót a kamarának, és nem tesz jót a vállalkozásoknak sem, ha a kamarák kérdése nincs rendezve.

Nagyon gyorsan rendezni kellene a területfejlesztés kérdését. Benne van az anyagban is az európai uniós pénzek lehívhatósága. Ha a területfejlesztés kérdésében a térségi társulások stabilizációját nem hajtjuk végre, ha nem születnek meg, nem alakulnak meg a gazdasági régiók, ha azoknak a támogatási rendszereit nem próbáljuk megoldani, akkor önerőből sem a térségi társulások, sem az önkormányzatok nem lesznek képesek olyan programokat megfogalmazni, amelyek alapján az Európai Unió bármit is finanszírozni fog a részünkre, tehát a térségekre vagy a régiókra.

Ugyanúgy szeretném, ha a környezetvédelemre is valóban jobban odafigyelnénk. Szó volt a termékdíj, a környezetterhelési díjak kérdéséről is, a környezetvédelmi bizottságban nagyon sokat foglalkoztunk vele. Ezt el kell indítani, ki kell szélesíteni. Maga a környezetterhelési díj is önmagában, ha az vissza van forgatva a gazdasági társaságok irányába, olyan technológiai fejlesztést von maga után, amely automatikusan gerjeszti azt, hogy a környezetvédelem szempontjából óriási lépéseket tud ez az ország megtenni saját maga is, önerőből; tehát úgy önerőből, hogy a környezetterhelési díjat utána otthagyjuk a gazdasági társaságnál, és azt igenis kőkeményen technológiafejlesztésre kell fordítania.

A kis- és középvállalkozások támogatási rendszerét sokkal jobbá és sokkal hatékonyabbá kellene tenni. Ezt mondom azért is, mert ha a régiók, a térségi társulások stabilizálódni tudnak, alapvetően a gazdasági élet szereplőit is be kell vonni a régiós koncepciókba, a területfejlesztési koncepciókba, és ugyanúgy a civil szervezeteket is. Tehát a központi elosztási-támogatási rendszerben a régiókra kellene sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni, és azon keresztül a gazdasági társaságok irányába is egyfajta támogatási rendszer kialakítását kellene megvalósítani.

Sőt mi több, szeretném javasolni és figyelmébe ajánlani a Pénzügyminisztériumnak is, hogy az elosztási rendszereket, pályáztatási rendszereket sokkal előbbi időpontban kellene elindítani ahhoz, hogy a tárgyévre - amikor megpályázták - vonatkozó beruházások is elindíthatókká váljanak. Vegyük alapul a tavalyi évi csatornázási pályázatok kérdését: '98-ban rengeteg település pályázott, elnyerte a cél- és címzett támogatást, a vízügyialap-támogatást, de a környezetvédelmi pénzből már nem jutott számukra, így a tegnapi döntésünkkel - amit tulajdonképpen azonnal, sürgősséggel ki kellett volna hirdetni - kifutnak a határidőből. Tehát akik tavaly elnyerték a cél- és címzett támogatást, a vízügyialap-támogatást, egyszerűen nem tudják azokat felhasználni, annak ellenére, hogy kitoltuk a határidőt, hogy felhasználhatóvá váljanak. Ezeket a kérdéseket tehát sürgősen rendezni kellene.

Ugyanígy - mert az eszközhöz maximálisan hozzátartozik az is, amit Lotz Károly képviselőtársam is elmondott - az országos területfejlesztési koncepciót is át kellene dolgozni, át kellene értékelni, újragondolni az egészet. Ha régiókban gondolkodunk, akkor valóban be kell jönniük az innovációs központoknak, kutatás-fejlesztési központoknak, egyetemi központoknak, és még lehetne tovább sorolni, csak ma ott tartunk, hogy az egészségügy is, a társadalombiztosítás is külön-külön régiót fog kialakítani, tehát mindenki regionalizmusban gondolkodik, de valahol majd nem fognak találkozni egymással az egyes tárcák részéről kialakított kezdeményezések.

Szeretném, ha a termékdíj, a környezetterhelési díj kérdésében valóban komolyabb átgondolás lenne, és egyrészt a 2000. évtől a termékdíjaknál kiterjesztenénk a kört, másrészt pedig magának a környezetterhelési díjnak a bevezetését is el kellene indítani.

Maguk a költségvetési iránymutató számok jók, pozitív irányba próbálnak meg elmozdítani. Kérem, hogy a kis- és középvállalkozások irányában az adórendeletek legyenek stabilak, tehát ebben a ciklusban ne az jellemezze az adórendeleteket, hogy egy ciklus alatt kilencvenszer módosítjuk azokat, mert akkor egyszerűen kiszámíthatatlanná válik maga az egész rendszer. Tehát ahhoz, hogy valóban tudjon tervezni a magyar gazdaság, és a magyar gazdasági élet szereplői is tudjanak hosszú távon tervezni, akkor ezeket a lépéseket nagyon gyorsan meg kell tenni, határozottan végre kell hajtani, és ezt a rendszert kiszámíthatóvá kell tenni.

 

(12.30)

A magam részéről ennyit szerettem volna elmondani; illetve néhány szót szólnék még a vidékfejlesztéssel kapcsolatban.

Ma ott tartunk, hogy az ország kettészakadt. Van egy Dunántúl, ahol az infrastruktúra-fejlesztések elmaradott állapotban vannak, s van egy Kelet-Magyarország, ahol az infrastruktúra-fejlesztések nagymértékben megvalósultak. Vele szemben viszont nem alakultak ki azok az átképzési-foglalkoztatási központok, ahol a nem képzett munkaerőt arra a szintre fel lehet hozni, hogy abban az infrastrukturális környezetben, ami számukra megteremtődött, valóban egy gazdaságfejlesztési-élénkülési folyamat el tudjon indulni. A másik oldalon, a Dunántúlon, ahol például elmaradott maga az infrastruktúra fejlesztése, ezek a problémák megoldottak, csak az infrastruktúra fejlesztése miatt fog egyfajta hátrányba kerülni maga a Dunántúl, pontosan emiatt. Szeretném kérni, hogy ezekre tényleg sokkal jobban és hatékonyabban figyeljünk oda.

És szeretném kérni a magam részéről a parlamentet, hogy ne abból az irányból próbáljunk közelíteni, hogy ezelőtt nyolc évvel ki mit ígért, hanem hogy milyen állapotban van az ország, ehhez képest mit kell nekünk megfogalmazni és megtenni annak érdekében, hogy az ország előrébb jusson, és valahol az európai uniós csatlakozás szelleméhez is tudjunk igazodni.

Ami a minősítések és a szabványosítás kérdését jelenti: igenis fel kell készíteni a magyar vállalkozásokat is arra, hogy egyfajta minősítésen, szabványosításon keresztül kell menniük. Abban a pillanatban, amikor bekerülünk az Európai Unióba, vizsgálni fogják, hogy milyen környezetből került ki az a termék. És ha az sérült, terhelt környezetből kerül ki, a nyugat-európai piacon egész egyszerűen nem is lehet elhelyezni. Tehát erre is nagyon komolyan oda kellene figyelni. Másrészt pedig az önkormányzatokat is fel kellene készíteni tanfolyamok szervezésével az európai uniós csatlakozásból adódó feladatokra, és erre sokkal hatékonyabban oda kellene figyelni.

Köszönöm. (Szórványos taps.)