LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az idén tavasszal megsokasodtak az iskolabezárásokról szóló híradások, képsorok. Ez dicstelen tavaszi hadjárat az iskolák ellen, s immár nem csak a kisiskolák sorsa bizonytalan, hiszen Szeged, Pécs, Oroszlány, Miskolc, Esztergom, Szolnok, Hajdúböszörmény - sorolhatnám tovább - és Budapest több kerületi iskolájának érdekében szülők és diákok szervezkednek. Íme az eszköztár: petíciók, tüntetések, aláírásgyűjtések, helyi népszavazást sürgető kezdeményezések, éjszakai virrasztások, tudatos és ösztönös háborgás, jogos önvédelmi reflex az iskolát romboló piaci szemlélet ellenében.

Egy felmérés szerint az ország 3750 általános iskolájából 90-nek az összevonása és 18-nak a megszüntetése szerepel a helyi képviselő-testületek terveiben. Más összesítések ettől eltérő adatokat rögzítenek. Tény, hogy rendkívül nehéz felmérni a bezárással fenyegetett iskolák számát. Tény, hogy a fenyegetettség állapotának is súlyos a következménye. A magyar önpusztításnak arra a kétségbeejtő jelenségére, hogy végzetesen fogyunk, hogy nem születik elegendő számú gyermek, most mintha újabb önpusztítással válaszolnánk: iskolákat zárunk be, osztálylétszámot növelünk, másutt pedig a tanárlétszámot csökkentjük.

 

(13.20)

Az ember, a jelen és a jövő magyar embere ebbe a félelmetes logikai rendszerbe nem fér bele. Nem fér bele a már álomszerűen hangoztatott minőségi elv sem. Holott mindenki számára nyilvánvaló, ha a tanítóknak, tanároknak, óvónőknek kisebb létszámú csoportokkal, osztályokkal van dolguk, az éppen munkájuk minőségét javítja; növekedik az egy gyermekre kiosztható figyelem és a nevelői gondoskodás. A kisebb létszámú osztályban gyakoribb a diákok megszólalása, a szereplés, a gyakorlás lehetősége. Azt is tudjuk, hogy vannak települések, ahol csak a pedagógus jelenti az értelmiséget. Azok a települések vagy településrészek, amelyek iskola és pedagógus nélkül maradnak, gyors sorvadásra vannak ítélve. A városok is megsínylik az iskolabezárásokat, a nevelőtestületek létbizonytalanságát, a pedagógusok kényszerű elbocsátását.

Az nem lehet, hogy akár pénzhiány, akár üzleti szempontok, akár szervezeti tehetetlenség, szűklátókörűség érv legyen az iskolákkal, az egész nevelésüggyel szemben olyan országban, amelyben Eötvös és Klebersberg munkássága után semmilyen rendszer nem volt képes tönkretenni a magyar oktatás színvonalát, és ahol százmilliárdok úsztak és úsznak el a gazdaság, a feketegazdaság, a korrupció, a privatizáció zavaros csatornáin. Rombolni könnyebb, mint építeni. Megszüntetni könnyebb, mint alapítani, megtartani és fejleszteni. Ha már építeni csak oly nehezen tudunk, legalább a nyilvánvaló rombolásnak vessünk gátat!

Mi lehetne a megoldás? Minisztériumi tisztviselők nyilatkozatai szerint az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont feladata lesz az önkormányzatok iskolát és óvodát érintő elképzeléseinek ellenőrzése. Véleményem szerint ez a jogosultság nem lesz elegendő az iskolabezárások megakadályozásához. Ismét vissza kellene állítani az iskolaszékek jogosítványait, és ha szükséges, akkor kisebbségi mértékre kellene szorítani az önkormányzatok mandátumát a tanári, szülői és diákképviselet mellett.

Ismeretes az is, hogy az 1100 lélekszám alatti települések részére kiírt országos pályázat 100 százalékban átvállalja a kisiskolák költségvetését. Ennek a pályázatnak a tapasztalata is segítheti az oktatási kormányzatot, hogy mielőbb elkészüljön végre a kistelepülések iskolatérképe, pontos adatokkal, lehetőségekkel, távlatokkal. De a kistelepülések kisiskolái mellett mielőbb meg kell határozni minden iskola lehetséges jövőjét. Ez adhat a településen, településrészen élő családoknak biztonságot, ez jelenthet egy település számára népességmegtartó és -növelő vonzerőt.

Összegezve, a közoktatás biztosítása elsősorban állami feladat, állami kötelesség; elsősorban és másodsorban is, hiszen a közoktatás nem lehet csak a helyi önkormányzat ügye, ezért indokolt az állam nagyobb, akár teljes szerepvállalása. Az eddigi költségvetések nem biztosították az önkormányzatok iskolafenntartó képességét. Az elmúlt esztendőkben, de különösen napjainkban tapasztalható iskolabezárások miatt az oktatási tárcának meg kell fontolnia az iskolák társadalmasításának, visszaállamosításának lehetőségét. Ahol az iskolát az önkormányzat fenntartani nem tudja, ebben az esetben állami iskolaként kell biztosítani működésének biztonságát, minőségét, jövőjét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)