CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A háborút lefújták, de a háborúnak természetesen nincs vége. A háború kirobbantói, a legnagyobb államok vezetői, plusz egy fő, aki a képek tanúsága szerint igencsak illuminált állapotban vett részt a tanácskozáson, most már G8-nak nevezve magukat, hirtelen elkezdtek a pénzről beszélni. Ez önmagában is ízléstelenség!

 

(13.40)

A háborút állítólag erkölcsi okok miatt vívták, azért, hogy egy nép egy kisebb népet ne tehessen tönkre. De tönkretette! A még nagyobbak pedig az egész térséget tönkretették. Most azok, akik a háborút elindították, akik a bombázásokat elrendelték, egy másik konferenciába kezdenek, és hirtelen kiosztanak a világ szegényei között, negyvenvalahány nagyon szegény afrikai és más világrészbeli ország között sok-sok milliárd dollárt, elengedvén azok adósságait.

Mi van itt? Természetesen lelkifurdalás. Hirtelen felrémlik előttük, hogy a világ megérti, miről van szó, és ilyenkor adakozni kell. Csak az a furcsa, hogy akik a legtöbb terhet viselik, nem kapnak semmit. Oroszország kap adósságelengedést, kap jutalmakat azért, mert 200 katonáját hogyan, hogy nem hirtelen átdobta Koszovóba, megszállta a pristinai repülőteret, a NATO-csapatok pedig ahelyett, hogy mint illetéktelent kizavarták volna őket, megjutalmazzák az oroszokat adósságelengedéssel és más módon, beveszik őket a legfejlettebb országok tanácskozásába. Legyen így!

De mit csinálunk mi? Mi történik velünk, akik ennek a háborúnak talán a legnagyobb terhét viseltük? Ameddig folyt a háború, és nem volt lefújva, mi tartózkodtunk attól, hogy ezeket így elmondjuk; most már azonban lefújták a háborút, elmondhatjuk, hogy Magyarország hozzájárulása nélkül ez a háború így nem történhetett volna meg, mert ugyan innen nem indítottak szárazföldi csapást Jugoszlávia ellen, de annak a lehetőségét fenn kellett tartaniuk, hogy elindíthassák, mert különben a légicsapást sem indították volna el. Ez Magyarország fekvésének, földrajzi helyzetének megkerülhetetlen valósága, és ezért talán fizetni is illenék. Ezzel szemben mi történik? Megindult a menekültáradat, ahogy ezt nagyon könnyedén meg lehetett jósolni, délről északra, és újabb százezrek fognak megérkezni a Vajdaságba, ahol állítólag majd autonómia lesz. Ugyan milyen? Amikor oda nem való, illetéktelen, más kultúrájú, noha szerb százezrek fognak ott letelepedni és fogják az ezer év óta ott élő magyarokat házukból, vagyonukból kitúrni.

 

(Dr. Világosi Gábor helyét a jegyzői székben
Mádai Péter foglalja el.)

Mit teszünk mi ez ellen? Felszólalunk? Elég itt az autonómiáról beszélni? Elég kihirdetni azt nagy büszkén, hogy mi nem tartozunk a szegény országok közé, mi már fél lábbal benn vagyunk az OECD-ben, és nekünk nem is kell adósságelengedés és akármilyen pénz? Nem, nem elég, sőt súlyos történelmi hiba! Igenis, meg kell hogy fizessék, ha már egyszer Trianonban sújtottak bennünket annyira, hogy ezt a területet és ezeket az embereket igazságtalanul elvették tőlünk - és most csak kizárólag a Délvidékről beszélek -, ebben a helyzetben, amikor a háborúnak vége van, és a magyar társadalom hűséggel, becsülettel végigszolgálta, és most is fizet, és ki tudja, mennyit fog még fizetni. Mert mi van Jugoszlávia, Szerbia helyén? Egy bűzlő gödör! Talán ezt akarták, akik ott bombáztak, és semmit nem intéztek el, és természetesen a háborút megint előbb abbahagyták, mint ahogy abba kellett volna hagyniuk, mert a szerb hadsereg jóformán érintetlenül vonul felfelé, és Milosevics, aki a helyén van, ha csak le nem éhezik a trónjáról, azt csinál, amit akar. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ebben a helyzetben, tisztelt Ház, megengedhetetlen az a magatartás, hogy a magyar kormány nem követeli ennek a háborúnak az árát, amivel nekünk tartoznak. Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)