DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvényjavaslat múlt heti vitája kapcsán több képviselőtársam elemezte a gyermekvállalás kedvezőtlen helyzetét hazánkban. Ebben tökéletesen igazuk van.

Azonban az okok alapos feltárásával több képviselőtársam adós maradt. Én az elmúlt évtizedekben, az 1970-es, '80-as években Hajdúszoboszlón sokirányú szociológiai felmérést végeztem, és most is ezt tettem ennek kapcsán. Az elmúlt héten és azelőtt 17-18 éves középiskolás lányok körében arra kerestem a választ, hogy a gyermekvállalási hajlandóságot milyen tényezők befolyásolják. Ennek kapcsán skálarendszerű zárt kérdés formájában az után érdeklődtem többek között, hogy mi járul hozzá nagyobb mértékben a gyermekvállaláshoz. A kilenctényezős válasz felsorolását természetesen úgy végeztem el, hogy nem a várható válaszok sorrendje volt a meghatározó.

A megkérdezettek a gyermekvállalás első tényezőjének a gyermekszeretetet tartották, második helyre rangsorolták a saját tulajdonú lakást, harmadik helyen említették a munkahelyi biztonságot, a rangsorban a negyedik tényező a magas jövedelem volt, ötödik a magyar gazdaság jövője, hatodik a nagyszülői segítség, hetedik helyen szerepelt a családi pótlék, nyolcadik helyen a gyes, és csak kilencedik helyen a gyed.

Számomra igen nagy öröm volt az, hogy első helyen a gyermekszeretetet említik meg a 17-18 éves diáklányok - ez a gyermekvállalás szempontjából igen fontos -, és természetesnek tartom azt is, hogy a saját tulajdonú lakás szerepel a második helyen, a harmadik helyen említik meg a munkahelyi biztonságot, és a negyedik helyen a magas jövedelmet. Chikán Attila miniszter úr 1995. június 1-jén a "Versenyben a világgal" című kutatási témában a Tárki felmérése alapján már említést tett arról, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta a legnagyobb gondot a biztonság hiánya és az igen nagy jövedelemkülönbségek okozzák.

Ferge Zsuzsa találóan jegyzi meg, hogy a rendszerváltással nem nyertünk annyi szabadságot, mint amennyi biztonságot vesztettünk. A tény, hogy a munkahelyi biztonságot és a jövedelem nagyságát a megkérdezett diáklányok előkelő helyre rangsorolták, jelzi azt, hogy a gyermekvállalást csupán a gyermektámogatási rendszerrel nem lehet nagymértékben motiválni.

De Gaulle annak idején elhatározta, hogy Franciaország népességét 15 millióval növelik. Ennek érdekében igen jelentős gyermektámogatási rendszert alakítottak ki, és mégsem sikerült még megközelítőleg sem ezt a növekedést elérni, mert a gyermekvállalás motivációinak mélyebb okai vannak. Jó lenne erről a francia helyzetről szólni, de az idő rövidsége miatt erről most nem teszek említést.

A szociológiai felmérés során azt is megkérdeztem a 17-18 éves diáklányoktól, egyetértenek-e azzal, hogy a nagyon gazdag és a szegény családok egyaránt részesüljenek családi pótlékban. A válaszadók több mint 90 százaléka - még egyszer hangsúlyozom, több mint 90 százaléka - úgy nyilatkozott, hogy nem értenek ezzel egyet. Az köztudott, hogy a családi pótlék összege az összjövedelmen belül egyre kisebb hányadot képvisel, és minél nagyobb a háztartás jövedelme, annál kisebb mértékben járul hozzá a családi pótlék a gyermeknevelés költségeihez. És minél alacsonyabb a háztartás jövedelme, annál nagyobb arányban segíti a családi pótlék a gyermeknevelési kiadások finanszírozását.

Ebből egyértelműen következik, hogy semmi sem indokolja az igen magas jövedelemmel rendelkezők számára a családi pótlék folyósítását. A rászorultsági elv lenne az ésszerű, ennek alapos kidolgozása a jövő feladata. Azt önkritikusan be kell vallani, hogy az elmúlt ciklusban az a rászorultsági elv, amelyet mi bevezettünk, sok visszaélésre adott okot, hiszen a jövedelem szintjével, a jövedelem nagyságával igen könnyen lehetett játszani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megjegyzem, hogy a szociológiai felmérést úgy végeztem el, hogy kollégáimat kértem meg a kérdések kiosztására, nem vettem részt a válaszok kialakításánál, így még vád sem érhet engem, hogy valamilyen formában befolyásoltam a megkérdezetteket.

A gyermekgondozási díj bevezetése is a kedvező helyzetben lévő háztartásokat segíti nagyobb mértékben, azonban a gyed kapcsán az okozza a legnagyobb gondot, hogy mi arra a biztosíték - különösen, ha a jelenlegi nemzetgazdasági folyamatokat elemezzük -, hogy a következő években növekszik a gyed reálértéke, vagy egyáltalán fennmarad ez a támogatás, vagy mások rovására marad fenn ez a támogatás. Márpedig a gyermekvállalás motivációját mindig hosszú távú tényezők döntik el. Nem lehet a politika pillanatnyi helyzetéből kiindulva egy országot - elnézést - meghülyíteni; mindig olyan tényezőket kell kialakítani, amelyek hosszú távon érvényesülnek és érvényesek.

A múlt héten a gyed kapcsán felmerült a népesség fogyása is. Azonban a népesség fogyásához nagyobb mértékben járult hozzá a halálozás, mert a KSH jelentése alapján 1999 első hónapjában 4,5 százalékkal kevesebben születtek, és 11 százalékkal többen haltak meg, mint az előző év azonos időszakában. Ezt elemezni legalább olyan fontos, mint a születések várható tendenciáiról szólni. Itt nyilván szólni kell a nyugdíjasok helyzetéről, a gyógyszertémáról, ami nem a gyed témája, de csak akkor értjük meg azt, hogy a halálozások száma lényegesen nagyobb volt, mint a születések száma.

Végső soron egy törvényjavaslat kidolgozásánál és beterjesztésénél a jövőben célszerű lenne a kormánynak is szociológiai felmérések és egyéb módszerek segítségével elemezni a bevezetésre kerülő törvényjavaslat várható hatásait, akkor alaposabb lenne az.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)