BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Horváth Zsolt Képviselő Úr! Én tudom, hogy a gyerektámogatási formák a gyerekes családokat kedvezményezik, és ennek a költségeit a gyerek nélküliek fizetik meg. Ez számomra világos. És mindaddig, amíg a hatvanas-hetvenes években egy olyan társadalomban éltünk, ahol az általános jövedelemdifferenciálódás mérsékelt volt, és ezért - mint akkor a szociológusok kimutatták - a gyerekszám volt az egyetlen jelentős tényezője, szinte az egyetlen jelentős tényezője a jövedelemdifferenciálódásnak, addig ezen a ponton meg lehetett állni.

A mai magyar társadalom azonban nem ilyen. A mai magyar társadalomban a jövedelemdifferenciálódásnak más, a gyerekszámnál erősebb tényezői is vannak, például a foglalkoztatás, nem foglalkoztatás, és az aktívakon belül is a sokkal nagyobb jövedelemkülönbségek. Egy ilyen társadalomban már föl kell tennünk a kérdést, hogy a különböző formák a gyerekesek és a nem gyerekesek különböző rétegeit miképpen érintik, és ebből a szempontból már perdöntő az, ami a gyed előző bevezetésekor a nyolcvanas években még nem volt perdöntő, hogy hogyan érintik a különböző formák eltérően az aktív és munkanélküli családokat, a töredékcsaládokat és a teljes családokat, és így tovább, és így tovább. Ilyen alapon kell eljutnunk oda, hogy egy forma, egy olyan forma, amelyik első ránézésre csak kedvező hatással jár azzal, hogy a gyerekvállalást megkönnyíti - és ebben a hatásban nincs köztünk vita -, másfelől a társadalom adott jövedelemstruktúrájában szociálisan vitatható hatásokkal jár... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) - és nem folytatom, mert lejárt a két perc.