LÉVAI TIBOR (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem értem, hogy a tisztelt ellenzéki képviselőtársaim hogyan nyilatkozhatnak így. Nem tudom, mikor találkoztak utoljára a választópolgáraikkal, és nem értem, hogy igazából mikor is láttak utoljára közelről szülőképes korú nőt, honnan tudják ezeket a gondolatokat, amelyeket megfogalmaznak. Kíváncsi lennék arra, hogy miért sajnálják ezt a támogatási rendszert azoktól a szülőképes korú nőktől, akik gyerekeket szeretnének vállalni. Nem tudom, mikor jártak utoljára a keleti országrészben, és tudják-e azt, hogy milyen átlagbérek vannak egy észak-hajdúsági területen, ahol a Hajdúnánás, Hajdúdorog, Hajdúböszörmény térségében a konfekcióipar és a könnyűipar a legnagyobb felszívó ereje ezeknek a korú nőknek, és milyen átlagbérek vannak itt. A fiatalok legnagyobb része igazából a nehezen megharcolt, megszenvedett egzisztenciáját szeretné megtartani a következő gyermekek vállalásával, és ebben óriási segítséget nyújt ez a támogatás.

Takács képviselőtársam valamiféle szociológiai vizsgálatra hivatkozott. Nekem egy nagyon kedves tanszékvezető tanárom jutott eszembe erről, amikor a 17-18 éves lányokkal való vizsgálódást hozta fel a képviselőtársam, miszerint a professzorom mondta volt, hogy a természetnek nagyon nagy csodája a szerelem, ugyanis ha nem találta volna ki ezt a természet, akkor kipusztulhatna az emberiség. Ugyanis amikor rózsaszínben látja a világot, akkor nem foglalkozik semmivel, hanem csak vállalja azt, amit vállalnia kell. Ha végiggondolná azt, hogy mennyibe kerül egy kiscipő, mennyibe kerül egy pelenka, mennyibe kerülnek azok a bébitápszerek, akkor lehet, hogy másképpen gondolkozna. Tehát a 17-18 éves lányok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) válasza körülbelül ennyire lehetne autentikus, viszont ahhoz, hogy folyamatosan további gyermekek...