TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Furcsa ez a vita. Mindenkinek tudnia kell azt, s aki nem tudja, az nem érti meg, hogy mi van Magyarországon, hogy a gyerektámogatás és a családi támogatások csökkentése a kilencvenes évek elején nem azért történt, mert valaki gonoszkodott, hanem azért, mert ez az ország bajban volt, és erre nem volt pénze.

Most arra van lehetőség, hogy a gazdasági növekedés bázisán nyújtsunk a családoknak gyerektartásra és sok minden másra, ami szociálisan fontos, jelentős összegeket.

(15.50)

A vita nem arról folyik, hogy valaki akarja-nem akarja, hanem arról kell hogy folyjon, hogy mi ennek a legjobb módszere. És ne gondolják azt, hogy itt egy olyan módszer van, ami biztosan jó, és mindenki, aki mást mond, az hülye! Nem így van! Oda kell figyelni! Annak a kérdésnek, hogy a gyerektartásért a magyar állampolgárok egyforma ösztönzést érdemelnek, komoly jelentősége van.

Én nem állítom azt, hogy a jövedelemarányos támogatás mellett nem lehet érvelni, de az biztos, hogy a másik oldalt lebecsülni, és azt mondani, hogy az butaság, amit mond, az nem felel meg a parlamenti szokásoknak és a parlamenti normáknak. Erre akartam önöket figyelmeztetni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)