BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Bartha László Képviselő Úr! Kedves Lévai Tibor Képviselő Úr! Azt mondja Lévai képviselő úr, hogy mi találkoztunk-e már az utóbbi időben szülőképes korban levő nőkkel. (Derültség.) Azt mondja Bartha képviselő úr, hogy adjuk meg a lehetőséget a gyerekvállalásra a magyaroknak.

Nos, mi lett volna, ha akkor, amikor szabaddemokraták például a magasabb családi pótlékra, az úgynevezett kiegészítő családi pótlékra nyújtottak be módosító javaslatot, és önök azt mondták, hogy ezt nem, akkor mi azt mondtuk volna, hogy kedves fideszesek, találkoztak-e önök szülőképes korú nőkkel, miért akarják elvenni a magyar néptől a gyerekvállalás lehetőségét? Mi ilyet nem mondtunk.

Csak arra szeretném önöket figyelmeztetni, tisztelt képviselő urak, hogy a vita nem arról szól, hogy kell-e támogatni a gyerekvállalást, hanem arról szól, hogy milyen módon.

(16.00)

Én ezt ma már sokadszor ismétlem el, de kénytelen vagyok, mert miután ezt elmondtuk erről az oldalról nem tudom, hányszor, önök megint úgy állítják be a dolgot, mintha arról folyna a vita, hogy kell vagy nem kell az államnak támogatni a gyerekvállalást.

Nem erről folyik a vita. Azt próbáltam elmagyarázni a felszólalásomban, hogy minden támogatási formának megvan a szociális, a költségvetési és a gyerekvállalást ösztönző hatása. Ebből a szempontból kell a különböző formákat összehasonlítani, és eme összehasonlítás során jutunk más következtetésre - Horváth képviselő úr már arról győzi meg őket, hogy ne adják elő újra, új kétpercesben a saját érveiket, ha jól láttam. Én is abbahagyom, mert tényleg ismételjük egymást. Csak higgyék el, hogy a hogyanról, a formáról folyik köztünk a vita, és nem az akaratról általában.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)