GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Örülök, hogy a végére visszaterelődött a szó a gyed körébe. Hadd mondjam azt, amit Horváth Zsolt képviselő úr is és Kökény Mihály mondott, és amit az elnök asszony megerősített, hogy nem záródik le az általános vita, és tényleg lesz lehetőségünk erről a kérdésről sokat beszélgetni.

Ebben a tárgykörben sok hasonló jó poént lehetne elsütni, mint amit Lévai képviselő úr elsütött, de mégis azt szeretném kérni önöktől, tegyenek kísérletet. Ahogy Takács képviselőtársam megpróbálta a fiatal korosztályban, és kizárólag a 23 évesek körében mértem fel, hogy ők hogy látják ezt a kérdést. Ezek között van olyan, akinek már van egy gyereke, van olyan, akinek kettő, de a többségnek még egy sem.

Azt gondolom, hogy érdemes lenne megfontolni, hogy a nyarat használjuk fel arra, hogy egy szociológiai felméréssel valóban győződjünk meg arról - úgy, ahogy ezt Bauer Tamás és Takács Imre elmondta -, hogy mi motiválja a szülőképes korban lévő hölgyeket, és a velük házasságra lépő urakat a gyermekvállalás kérdésében. Mert valójában sokféle megoldást lehet a kérdésre találni. Tiszteletben tartom az önök véleményét, vagyis az önök jogát ahhoz, hogy olyan megoldást alkalmazzanak, amilyet akarnak; önök a többség, önöké a kormányprogram, amiben különböző adómegoldásokkal, családi pótlékkal, gyessel, gyeddel lehet.

Jó lenne, ha közös nevezőre tudnánk jutni. Próbáljunk meg feltenni magunknak néhány fontos kérdést, és elfogadni egymás véleményét. Mondjuk, az első az, ami sokszor elhangzott az előző kétpercesekben: akarjuk-e, hogy többen vállalkozzanak gyerekszülésre? Igen. Melyek azok az okok, amiért ma a fiatalok nem vállalják? Tessék elhinni, hogy nem támadtuk meg a gyedet, de nem a gyed szerepel az első helyen, hanem a munkahely, a munkahely biztonsága, a létbiztonság, a gyermeknevelés költségei. Gondoljuk végig, hogy a gyermekvállalás után a családok anyagi helyzete abszolút értelemben hogyan változik. Javul-e, vagy romlik?

Azután talán el kellene menni egy olyan finom felmérésig, hogy különböző anyagi pozícióban lévő családokat hogy érint a gyermekvállalás kérdése. Mert nem azonosan! Hadd utaljak vissza Lévai úr dolgaira, amit ugyan Vojnik Mária már érintett. Tessék meggondolni, itt nemcsak kelet-nyugatról van szó, hanem azokról a köztisztviselőkről, közalkalmazottakról, akik valóban alig keresnek többet, mint a minimálbér.

És amikor gyermeket vállal... (Közbeszólásra:) Én most nem azt mondtam, hogy mekkora lesz, hanem hogy amikor gyermeket vállal, milyen lesz a helyzete, a pozíciója. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a gyermekvállalás lényegesen kitolódott az elmúlt években - tehát ma már nem a húszhoz közel, hanem inkább a harminchoz közel vállalják a gyermekeket -, ez azt jelenti, hogy bizony mérlegelik azt, hogy a gyermek megszületése után, amikor majd iskolába jár, az anyagi feltételek megteremtése az iskoláztatáshoz, a neveléshez milyen terhet ró a családra.

Azt hiszem, hogy ezért érdekes - ahogy az elején mondtam -, sok forrásból lehet... Csak figyelembe kellene venni, hogy nem mindenkinek jelent azonos terhet a gyermekvállalás, és feltehetően annak a rétegnek kellene a nagyobb segítséget adnunk, akiknek ez az átlagnál nagyobb terhet jelent; jelesül, még ráadásul a fiatalok körében. Tehát azt hiszem, hogy azt a hitvitát nyugodtan abba lehet hagyni, most már eldőlt, hogy családi pótlék vagy sem.

Csak, ha köztünk kialakulna a tisztes párbeszéd - úgy, ahogy Tardos Márton mondta, az előző négy évben megteremtődtek a feltételei annak, hogy most már szociális kérdésekről is beszéljünk -, valahol e szociális kérdéseket nagyon korrektül kellene rendezni. Ha elfogadjuk, hogy több gyermeket akarunk, akkor azért a törvényben... - és hadd hivatkozzam vissza Horváth Zsoltra, hogy szeletelünk; képviselő úr, nem mi szeletelünk, benne van a paragrafusokban.

A képviselőtársaimmal együtt arra fogok javaslatot tenni, hogy a "közös háztartás" helyett vegyük ki azt a szót... (Közbeszólásra:) Akkor elnézést kérek! Szóval, ha a háztartásában gyermeket nevel - mivel később úgyis kimondjuk, hogy csak az egyik szülő veheti igénybe -, engedjük meg, hogy ezt igénybe vehessék; nem akarom hosszan magyarázni, hogy milyen körben.

A másik dolog, amire szeretném kérni a megértésüket, hogy a nyáron hosszú időn keresztül mérlegeljük, hogy van-e értelme annak, hogy a 42/C. §-ra hivatkozva a folyósítást megszüntetjük, ha valaki kereső tevékenységet folytat. Arra kérem önöket, hogy azt mérlegeljük, hogy esetleg valamilyen időkorlátig - például négy óra -, vagy esetleg kimondjuk, hogy legfeljebb a minimálbér nagyságáig kereső tevékenységet folytathasson az, aki igénybe veszi e szolgáltatásokat vagy járulékokat.

Ezt azért teszem, mert hiszem, hogy egyetértenek velem abban, hogy ma a szülésre vállalkozó nőt nemcsak az anyagi terhek sújtják, hanem a munkahelyének elvesztése is. Ugyanerre hivatkoztam, hogy a 23 éves korosztályban, akinek már van gyereke, annak az egyik legnagyobb problémája, hogy mennyire kívülreked, és mennyire kiszakad.

Tehát azt gondolom, hogy nem okozunk nagy bajt, és nem dől össze ez a rendszer, ha megteremtjük azt a lehetőséget, hogy esetleg részmunkaidőt vállalhassanak azok a fiatal szülő anyák, vagy esetleg apák, akik igénybe veszik majd ezt a szolgáltatást, hogy részmunkaidőben kiegészítsék a jövedelmüket.

A befejező mondatom az, hogy hiszem, hogy ez az ötlet talán beleillik abba a gondolatkörbe, amit mondtam, hogy a célunk, hogy minél több gyerek szülessen, és javuljon azoknak a családoknak az anyagi biztonsága, akik gyermeket vállalnak.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)