DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Nagy jelentőségű változtatási szándék segítette életre az 1991. évi törvényhozási tevékenységben a XI. számú törvényt az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról; egy 100 évvel ezelőtt indult, fejlődő folyamat utolsó 40 éves megszakadását kellett helyreállítania.

Nagy jelentősége volt az egészségügyet az úgynevezett szocialista típusú egészségpolitikától a valóságos élethelyzetbe helyezve újra elismerni, és kimondani az egészségmegőrzési elvek mellett a meglévő, újonnan keletkező, illetve jelenleg ismeretlen kórokok elleni folyamatos küzdelem szükségességét.

Johan Béla írta 1943-ban: "Egy ország közegészségügyi közigazgatásának a képét három tényező szabja meg: a közegészségügyi igazgatást meghatározó jogszabályok minősége, az ezek végrehajtására hivatott hatóságok odaadása és a közegészségügyi közigazgatás szakközegeinek tudása és lelkiismeretessége. A jogrend hierarchiáját egységesen kell építeni, a toldozgatás-foldozgatás csak a működésképtelenséget, a nehézségeket gerjeszti, és a jogrend aláásását szolgálja."

Az 1991. évi XI. törvény ezt a rendet próbálta megalapozni az akkori felemás, azóta is készülő új alkotmány elvei alapján. Ahogy azt az utolsó néhány év bizonyítja, a törvény a Tisztiorvosi Szolgálat működtetését súlyos megrázkódtatások nélkül szolgálta.

Természetesen egyetértünk a törvény módosításával, de csak addig a mértékig, amíg korszerűsítő és az alkalmazását könnyítő változtatásokat eredményez. Egy törvény akkor hatékony, ha örök érvényű elveket felhasználva keretet szolgáltat az egyéb, nála alacsonyabb rendű jogi szabályozásnak.

A jelenlegi T/1267. számú törvényjavaslat módosításai nem minden esetben látszanak ilyennek. Néhány példát említenék: az 1. § (1) bekezdés módosításában felesleges részletezést tartalmaz a "különösen" kiemeléssel. Úgy gondoljuk, hogy egy törvényt csak annyira kell részletezni, amennyiben a kétértelműséget kell megelőzni. A "közegészségügy" kifejezés az egész szakmában egyértelmű, s a zárójelben felsorolt területekre vonatkozik, minden "különösen" megjegyzés nélkül.

Az 1. § harmadik módosítása - korábban már többen is szóvá tették előttem - komoly hiba, hiszen egy államigazgatási szervet minősít vissza központi hivatallá. Egy nemzet közegészségügyi, járványügyi biztonságát a legmagasabb jogkörökkel kell támogatni, hiszen ennek jelentősége egyenrangú a honvédelem és az oktatás legmagasabb szintű szervezettségével, és az egészségügyben, annak igazgatásában és működésének a biztonságában a legmagasabb jogköröket igényli.

(17.40)

Bár nem ehhez a módosításhoz tartozik, de ha már változtatás szükséges, megfontolandó, hogy mint államigazgatási szervezetet működtessük tovább, megerősítve államtitkár, tiszti főorvos vezetésével.

Visszautalva Johan Béla, hazánk egyik legnagyobb országos tiszti főorvosa szavaira, ahol a második kiemelt helyet a hatóságok odaadása jelentette, hogy tud odaadással dolgozni egy olyan hatóság, amelynek hatósági jogkörei csonkák, és nem a szakma erre kiképzett kiválóságai irányítják, hanem egy minisztériumi főosztály, esetleg, ne adj' isten, egy osztály.

A tisztiorvosi szolgálat munkáját meghatározó harmadik tényező, nevezetesen a szakközegek tudása szintén törvényi szabályozás fejlesztését kívánja, méghozzá több évet is igényel. Fontos, hogy ez ne csak írott malaszt legyen. A tisztiorvosok rendszeres képzését hazánkban 1927-ben kezdték meg. A szakemberek között talán ismert, de nem árt, ha a törvényhozás is tájékozott e kérdésben, ezért néhány szempontot ezzel kapcsolatban is megfontolásra ajánlok.

A második világháború előtt a tisztiorvosokat igen hosszú idejű előtapasztalatok után, külön tematikával képezték a szakorvosi képesítések rendszerében. Az előtapasztalatok között igazoltan gyakorlattal kellett rendelkezni a mai megnevezés szerinti háziorvosi gyakorlatban, infektológiában, mikrobiológiában, és az ezen szakmák kapcsán elvárható sürgősségi ellátások terén. Mindezek után kezdődhetett a szigorú követelmények között folyó képzés.

A jelenlegi szakembergárdában vannak nagy tudású, tapasztalt orvosok. Ezt bizonyítja az utolsó tíz év változó gazdasági helyzetében, és a hazánkat sújtó népvándorlás mellett az eurokonform járványügyi biztonság. De ha meggondoljuk, hogy a közegészségtan, járványtan szakorvosi képzése 20 év alatt mennyit gyengült, és hogy mellette megjelent egy vele majdnem egyenrangú gyorstalpaló tisztiorvosi vizsga, megérthető, hogy sok tennivaló vár még az ÁNTSZ működését szabályozó rendelkezések e területén is.

Pongyola megfogalmazás volt az alaptörvény 2. §-ának első a) pontja, de a folyamatos gyakorlatban nem okozott különösebb közegészségügyi, járványügyi problémát. Hibának tartjuk ugyanakkor, hogy ha már kiterjesztjük a pontot a NATO fegyveres erői hazánkban tartózkodásának körülményeire is, szabályozni kellene annak közegészségügyi biztonságát, legalább utalásban. Gondolunk itt arra, hogy a fegyveres erők, fegyveres testületek által kizárólagosan használt ingatlanok területén saját szolgálattal kell megteremteniük a közegészségügyi, járványügyi előírások betartását. Egyéb területeken viszont minden esetben az ÁNTSZ megyei, városi intézeteivel összehangoltan kell működniük.

A tervezet 3. §-ának változtatása a terminológia korszerűsítésének indokával nem magyarázható, mivel az előző szabályozás is érthető volt. Az adatok térítésmentes igénybevételét valóban lehetővé kell tenni, de ezt minden államigazgatás érdekében dolgozó szervezetnek meg kell tennie. Megfontolandó, hogy akár e törvényben szabályozható lenne az államigazgatási eljárás e vonatkozásban.

A 4. § szövegpontosítási kísérlete nagyjából elfogadható lehet, de itt is gondolkodni lehetne a tömörebb, rövidebb, általánosabb megfogalmazásról. Hogy mindjárt az (1) bekezdés a) pontjával kezdjük, a hosszú felsorolás helyett az emberi környezet levegőminőségéről, illetve légszennyezéséről elegendő lenne beszélni, ennek vizsgálati módszereit, ellenőrzési szabályozását, határértékeit végrehajtási rendeletben kellene szabályozni, időnként a tudomány fejlődésének megfelelő változtatásokkal.

De ha már változtatásokra kerül sor, oda kellene figyelni arra, hogy az ÁNTSZ bizonyos megelőző feladatokat nemcsak irányít és ellenőriz, hanem közegészségügyi, járványügyi érdekből, ha kell, szervezi is, és az operatív tevékenységében - ha erre alkalmas - kötelezően is részt vállal. Ezért üdvözöljük a 4. § (6) bekezdés b) pontjának módosítását.

Pontosan e gondolat hiánya okozta országosan a mentesítőállomások folyamatos megszüntetését, beleértve a mobil mentesítő egységek felszámolását is, amely együtt járt az ezeket a munkákat végző szakemberek folyamatos elbocsátásával, és képzésük szűkítésével - gondolunk itt többek között az egészségőrökre. Félő, hogy ez a hiány még mindig az úgynevezett szocialista gondolkodás maradványa, miszerint a szocializmusban megszűnik a szegénység, és nem lesznek fertőző betegségek, így feleslegessé válik a járványmegelőzés is.

Végül üdvözöljük azt a változtatást is, amely szerint a 7. §-ban végre bizonyos esetekben felhatalmazást kap az ÁNTSZ a vizsgálatok költségének az ellenőrzöttre való hárítására. A konkrét módosító javaslatainkat természetesen csatolni fogjuk, és kérjük a módosítások elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)