DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr!

Egy nagyon fontos törvény módosítását vitatjuk most, hiszen már elég régóta várat magára, hogy bizonyos paragrafusokkal módosuljon, illetve erőteljesebbé váljék az ÁNTSZ működése, hatásköre, sőt, ami e törvényből hiányzik, a szankcionálási jogköre is.

Közismert, hogy Magyarországon a két világháború között dolgoztak ki egy olyan közegészségügyi rendszert, amely Európában is vezető szerepet töltött be, majd a háborút követően jelentősen visszaszorult - bizonyos területektől, például a védőoltásoktól eltekintve. Sőt, aki ilyen területen dolgozott, közismert, hogy az orvoslással összehasonlítva egy harmad-, negyedrangú tevékenységet ölelt fel.

Ezért személyesen is rendkívül fontosnak tartom, és a frakció is annak tartja, hogy az ÁNTSZ-ek szerepe és működésük fontossága megfelelő rangra kerüljön, és megfelelő forrásokat kapjon.

Hadd emeljek ki néhány olyan kérdést, ami nem eléggé egyértelműen került megfogalmazásra a törvénymódosításban, és rendkívül fontos. Az egyik például a lakosság egészségi állapotának kérdése. Többször hangsúlyozza a törvény, de a 6. § 5. pontjában ki is emeli, hogy rendszeresen tájékoztatási kötelezettsége van a lakosság egészségi állapotáról. Természetesen felmerül egy olyan kérdés, hogy ki méri fel a lakosság egészségi állapotát.

Közismert, hogy Magyarországon a nyolcvanas évek elején volt egy jelentősebb egészségállapot-felmérés. Ezt követően már csak műhelyszerűen vagy egy-egy régióban történt egyfajta ilyen térképezés. Valójában a magyar népesség egészségi állapotának teljes körű felmérése még csak olyan szempontból sem történt meg, amelyből megállapíthatók a morbiditási és a mortalitási mutatók népességre, nemekre bontva vagy területi bontásban, hanem ennek a rizikótényezőit, hatótényezőit sem ismerjük.

Tehát ez egy óriási hiányosság. Természetesen kérdés, hogy ha nincs, akkor miről tájékoztat az ÁNTSZ, mert természetesen vannak nagyon derék munkásai az ÁNTSZ-nek, akik ismerik a maguk körzetét. Jómagam most egy posztgraduális kurzus keretében nagyon sok olyan orvoskollégával találkoztam, akik e területen dolgoznak, és egyértelmű az a panasz, hogy valójában nem ismerik a magyar népesség egészségi állapotát. Márpedig, ha ez nincs, akkor nemcsak az ÁNTSZ feladatait nem lehet megfelelően elvégezni, de nem lehet tisztességes egészségügyi módosító törvényt sem hozni.

Tehát nagyon lényeges, hogy ezt folyamatosan biztosítani kell, és ennek a megismétlését - az a kísérlet, amely a nyolcvanas évek elején volt, nagyon sok hibát tartalmazott, de a semminél jobb volt -, a folyamatosságát biztosítani kell.

A másik, amit ki szeretnék emelni, a prevenció, a megelőzés és az egészségnevelés kérdése. Közismert, hogy ha Magyarországon európai összehasonlítást végzünk, akkor az egészségnevelésre fordított összegek olyan alacsony szinten állnak, mint a kutatásra fordított összeg; tehát szinte nem éri el a kiadások 1 százalékát sem. Márpedig, ha ilyen siralmas helyzet alakult ki, akkor valójában csak jelszó szinten fogalmazódik meg az egészségnevelés, illetve a megelőzés. Nincs konkretizálva, hogy ezt milyen formában, hogyan kívánják megvalósítani, hiszen valójában az ÁNTSZ munkája a legfontosabb, mert a közegészségüggyel, az egészségneveléssel, az egészségmegőrzéssel kell hogy foglalkozzon - ez a legfontosabb feladata.

 

(17.50)

Tehát itt ilyen szempontból konkrétabban kell vagy kellene megfogalmazni az egészségnevelés, illetve a megelőzés kérdését, gondolok itt mindenekelőtt például a kötelező szűrővizsgálatok kiterjesztésére, amelyekről itt nincs szó, hiszen Magyarországon lassan már nem lesz felnőttkorban - de gyermekeknél sem - vagy legalábbis csak nagyon szórványos lesz a kötelező szűrővizsgálat. Gondoljunk például a kötelező tüdőszűrésekre, ami valahogy gyakorlatilag eltűnt és kiesett a szűrővizsgálatok köréből, aminek a káros következményei bizony pont a lakosság egészségi állapotának a romlásában vagy a tbc kiszűrésének a csökkenésében is megjelentek, ebből adódóan ennek tehát nagyon súlyos, káros következményei vannak.

A harmadik olyan terület, amit ki szeretnék emelni, a környezeti károk hatása a lakosság, a népesség egészségi állapotára, amit - bár bizonyos értelemben hangsúlyozza a 3. §-ban is ez a törvénymódosítás - sokkal erőteljesebben kellene megfogalmazni, mégpedig a szankcionális lehetőségével együtt, amit akár az ÁNTSZ maga is elvégezhet. Mi is végeztünk több vizsgálatot, és más eredmények is azt mutatják, hogy ha a rizikótényezőket összefoglalom, akkor valójában a magyar népesség egészségi állapotának a romlásánál mintegy 40 százalékkal szerepel a környezeti károk hatása - a nemzetközi adat 25-30 százalék, az európai adat ennél kevesebbet mutat. Ha ezen belül is rangsort képezek, akkor számunkra is nagy meglepetés volt egy három évvel ezelőtt készített vizsgálat eredménye: a környezeti károk - ha mint rizikótényezőt tényezőt nézem - közül is kiemelkedett az élelmiszerekkel magunkhoz vett káros tényezők egészségiállapot-romlást előidéző hatása. Ha ezt erőteljesebben vagy szélesebb körűen nézzük meg, akkor ezen belül nemcsak a hazai szennyezési forrásokból bekövetkezett károsélelmiszer-fogyasztásról, hanem a behozott élelmiszerek ellenőrzés nélküli fogyasztásáról és engedélyezéséről van szó. Ha itt nem jelenik meg a szankció - és ez nagyon erőteljesen ÁNTSZ-feladat is, természetesen más hatóságé is -, ha nem lépnek fel szankcióval és nem büntethetnek, ha csak egyszerűen információt hoz nyilvánosságra és a felszínre, akkor valójában nem éri el azt az eredményt, amit el kellene érnie, mert a környezeti károk hatásában mintegy 50 százalékkal felelősek az élelmiszerekkel magunkhoz vett káros tényezők, amelyek nagyon súlyos egészségromboló hatással jelennek meg.

A negyedik tényező a munkahelyi, munka-egészségügyi vagy foglalkozás-egészségüggyel kapcsolatos kérdés. Kiemelkedően fontosnak tartom - ezt hangsúlyozza is a törvény módosítása -, de itt szintén elsikkad a szankcionálás igénye, pedig nem elég ellenőrizni, hanem az ellenőrzést követő eljárásokhoz is jogot kell kapnia az ÁNTSZ-nek, mert ha nem él szankcióval vagy a szankció erejét nem alkalmazhatja, akkor gyakorlatilag az, ami a munkahelyeken és a munkaegészségügy területén van, az katasztrofális állapot. Különösen nem egy multinacionális cégnél van ez így, hadd emeljem itt ki például a dohányipar területét vagy más, vegyi ipari területeket, ahol a minimális munka-egészségügyi követelményeket sem tartják be, és egyszerűen nem lehet ellenük fellépni, mert ha a közegészségügy képviselője el is jön vagy ha a tisztiorvos jelentést készít is, annak semmiféle következménye nincsen, és nemegyszer a foglalkoztatottak sem szólnak, mert akkor veszélyeztetik a munkahelyüket. Ebből adódóan itt először is egy valóban nagyon komoly helyzetfeltárást kell elvégezni, mert enélkül nem tudja, hova nyúljon, a bejelentések is szórványosak, az ÁNTSZ-nek pedig feladata kell legyen, hogy nagyon komolyan lépjen fel és szankcionáljon, büntessen, ha kell, üzembezárásra is tegyen javaslatot. Ez eddig néhány kisebb kft. esetében megtörtént, de valójában multinacionális cégeket egyetlenegy alkalommal sem érintették ezek a szankciók a bejelentés következményeképpen sem.

Végezetül meg szeretném említeni, én nem értek egyet azzal, hogy a fegyveres erőket kivonják a hazai közegészségügyi felülvizsgálat alól, főleg azzal, hogy az idegen fegyveres erőket, ahogy azzal sem, hogy nem jelenik meg az anyagban a migráció növekedéséből fakadóan a különböző külföldi, más állampolgárok Magyarországon történő letelepedésével vagy megjelenésével kapcsolatos közegészségügyi prevenciós vizsgálat. A letelepedést ez előzze meg, mert nagyon súlyos járványoknak és egyéb közegészségügyi problémáknak lehetnek a forrásai. Tehát hangsúlyozottabban kellene szerepelnie itt a külföldi fegyveres erők ellenőrzésének és a külföldiek akár tartós, akár átmeneti letelepedésével kapcsolatos közegészségügyi feladatok kiemelt ellátásának és ellenőrzésének is.

Befejezésül meg szeretném kérdezni, de erre később kerítünk majd sort, hogy valójában ezeket a megnövekedett feladatokat el tudja-e látni az ÁNTSZ, hiszen ismerős, hogy '94 és '98 között jelentős létszámleépítés történt, ami nagyon súlyosan érintette az ÁNTSZ működőképességét. Tehát mennyiben lehet majd megoldani azt, hogy megfelelő létszámmal rendelkezzen az ÁNTSZ és hogy szakemberekkel el tudja látni ezeket a feladatokat, aminek természetesen a finanszírozási alapját is meg kell teremteni. Erre külön forrást kell keríteni, nem az egészségügyi ráfordításokból kell leszakítani, mert arra nem lesz lehetőség, hanem a költségvetésben természetesen van még annyi pénz - itt is elmondom és minden alkalommal el fogom mondani -, amit ha kiemelünk a költségvetésből, annak a bizonyos 1750 milliárd forint piszkos pénznek a következményeképpen például 199 milliárd forintot, és azt a humán infrastruktúra, például az ÁNTSZ fejlesztésére használjuk, akkor le lehet szakítani néhány milliárdot arra, hogy ezeket a feladatokat el lehessen látni, ahelyett, hogy Magyar Nemzeti Bankot vagy a pénzügyi szféra szereplőit finanszíroznák ezekből a forrásokból.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban. - Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)